Ön tudja, milyen a szíve?
A szív a mellüreg középső részén, a két tüdő között helyezkedik el. Körülbelül férfiököl nagyságú izmos szerv, közel fél kilogramm súlyú. Tengelye alul balra dől. Két rétegben savós hártya veszi körül. A vékonyabb belső hártya a szív falához tartozik, a tágabb külső zsákszerűen veszi körül a szívet. E két hártya között vékony rétegben folyadék található, amely a szív mozgása közben csökkenti a felületek súrlódását, másként a szív erőteljes pulzáló mozgása túlzott dörzsölésnek tenné ki az érintkező felületeket. A szív négy üregből, két pitvarból és két kamrából áll. A bal kamra fala jóval vastagabb, mint a többi üregé, hiszen ennek az üregnek a test teljes ellenállását kell legyőznie, hogy a vért a szervezet felé kipumpálja. A két pitvart kötőszövetes, a két kamrát izmos sövény választja el egymástól.
Szívizom, a "szuperizom"!
A szív fő tömegét a fáradhatatlan szívizomszövet alkotja. Ez az izomtípus merőben különbözik a test többi izomtípusától. Először is érvényes rá az autonómia és a ritmicitás elve, azaz míg pl. a harántcsíkolt izomzat akkor mozog, ha a mozgatóidegek "megparancsolják", addig a szívizomzatnak saját ingerképző rendszere maga termeli az összehúzódást kiváltó ingereket, azaz a szív magát irányítja. A másik különlegesség a "minden vagy semmi"-törvénye, azaz a szív küszöbingerre pillanatnyi állapotának megfelelő maximális összehúzódással reagál. Hiába emeljük az inger intenzitását, a szívizom összehúzódásának mértéke nem változik. Tehát vagy semmi (küszöbalatti ingerre nincs összehúzódás), vagy minden (küszöbingerre már maximális az összehúzódás, amely nem fokozható).
A szív saját "idegrendszere"
Kiindulópontja a jobb pitvar falában található sinuscsomó (SA-csomó). Az általa keltett ingerület az egész pitvarra átterjed, és eléri a pitvar-kamrai csomót (AV-csomó). Az ingerület további útja a His-kötegen és a Tawara-szárakon vezet a kamrák felé. A belőlük kiinduló Purkinje-rostok behálózzák a kamrákat, biztosítva az ingerület gyors továbbterjedését. Így végül a kamrák is összehúzódnak. Az egyes összehúzódások közötti igen rövid nyugalmi periódust diasztolénak nevezik: mindössze ennyit tud pihenni szívünk.
Lényegében a szív dolga, hogy keringésben tartsa a vért. Nyugalmi állapotban egy perc alatt átlagosan hetvenet, naponta százezret, egész életünk során pedig mintegy 2,5 milliárdot ver. Megérdemli, hogy ismerjük és vigyázzunk rá: megdolgozik érte.