Az étkezéshez ültessük fel a fekvőbeteget!
Az étkezéshez mindig ültessük fel a fekvőbeteget, nehogy félrenyeljen! Szerencsés, ha az ágya úgy van elhelyezve, hogy annak csak az egyik rövidebb oldala érintkezik a fallal, így a beteg mindkét oldalról könnyen megközelíthető. Ez esetben, még ha nagyobb súlyú betegről is van szó, két családtag együttes közreműködésével könnyebben felültethető. Az ülőhelyzetet úgy biztosítjuk, hogy több párnát az élére állítva egymás mellé helyezünk a falhoz támasztva.
A beteg így kényelmesen nekidőlhet.
Ha a beteg stabilan tud ülni a háta megtámasztása nélkül is, az ágy szélére is kiültethetjük úgy, hogy talpa a padlón vagy egy kis sámlin nyugszik. Ha a beteg tudja tartani a tányért, adjuk a kezébe a kanállal együtt. Ha nem, mi fogjuk a tányért, s etessük. A darabos ételt eleve felszeletelve tálaljuk neki.
Nem baj, ha mindent kanállal eszik. A villa esetleg megszúrhatja a száját, különösen akkor, ha a betegnek remeg a keze vagy az etető családtag még gyakorlatlan. Ha a beteg tud rendesen inni pohárból, könnyű dolgunk van. Ha nem, akkor szívószállal itassuk. Mindig legyen valaki a fekvőbeteg mellett, de ha nem olyan súlyos az állapota, s pár percre magára kell hagyni, mindig gondoskodjunk arról, hogy legyen mellette innivaló, például tea.
Ha a beteg erőnléte olyan jó, hogy fel tud ülni egyedül néhány korty erejéig, ki tudja szolgálni magát. Az innivalót ne pohárba készítsük oda, hanem olyan flakonban, aminek a kupakján egy nyitható-zárható kis lyuk van. Nagyon jól beválik, mivel a beteg önállóan tudja nyitni-zárni. Akár az ágyában is tarthatja a keze ügyében. Tartalma nem folyik ki, s amikor iszik, nem önti a saját nyakába. Ez a módszer még a szívószállal történő itatásnál is könnyebb. Pohárból történő itatáskor egy gyakorlatlan hozzátartozó könnyen leöntheti a beteget.
Mit egyen a fekvőbeteg?
Ha orvos, dietetikus előírt valamilyen meghatározott étrendet, azt kell betartani. Ha a betegnek nincs megszabott diétája, elvileg nyugodtan eheti azt, amit a többi családtag. De vajon tényleg mindig helyes-e azt adnunk a betegnek, amit a többiek jóízzel elfogyasztanak; különösen akkor, ha a családi koszt zsíros, fűszeres, nehezen emészthető ételeket vagy émelyítően édes nyalánkságokat, színes üdítőitalokat, különféle zacskós rágcsálnivalókat tartalmaz? NEM!
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az ilyen étel egyetlenegy betegnek sem való, különösen nem egy fekvőbetegnek!
A fekvőhelyzet nem kedvez az emésztésnek, a bélperisztaltikának. (=bélmozgásnak), így mindenképpen olyan ételt kell adni a betegnek, ami nem terheli meg az emésztőrendszerét, sőt, elősegíti annak működését. Ilyenek a növényi rostokban gazdag ételek: mint a gabonafélék, zöldségek, magvak. Jól megfőzve nem okoznak emésztési gondokat. Akinek már kevés a foga, nehezen vagy egyáltalán nem tud rágni, annak turmixoljuk ételét. Pépesítve a hüvelyesek sem okoznak puffadási panaszokat, mivel a puffadás oka sokszor a megrágatlan étel. Ha a burgonyapürétől nem tartózkodunk, akkor ne ódzkodjunk a pépesített gabonaféléktől, hüvelyesektől, zöldségektől se!
Ha nincs otthon turmixgép, vegyünk darát és készítsünk olyat, ami pár évszázada még mindennaposan az asztalra került: a régiek árpa-, zab- és kukoricakásán és hasonló, egyszerű ételeken éltek. Régen a magyar konyha gabonaalapú volt. Érdekesség, hogy az édességeket is csíráztatott gabonákból készítették. Ha nem kapunk darát, őröljük meg a gabonát, rizsszemeket például a kávédarálóval. Nem kell lisztté őrölni, elég darásítani.
A rostdús étel jelentősége
A rostdús étel kifejezetten kedvező sok emésztési panaszra. Akiknek az egészségtelen ételek fogyasztása miatt folyamatos székelési gondjuk van; állandóan hashajtót szednek, végbélkúpot használnak, a székletürítés elősegítése érdekében, legyenek erősek lemondani az egészségtelen ételekről, térjenek át a növényi rostokban gazdag ételekre, s elhagyhatják a gyógyszereket.
Állati eredetű fehérjék
A legkönnyebben emészthető állati eredetű fehérje a hal. Sajnos a magyar családok túl kevés halat fogyasztanak, pedig jobb volna a húsok helyett a halakat előnyben részesíteni. A húsételek szorulást okoznak. Ha húst adunk fekvőbetegnek, sok zöldséggel, friss salátával, savanyú káposztával vagy kovászos uborkával tálaljuk, ami elősegíti az emésztést.
Honnan lehet tudni, hogy egy étel túlságosan zsíros-e vagy sem? Elsősorban az ízéről. De ha valaki túlságosan megszokta már, nem fogja érezni. Könnyen lemérhetjük a mosogatáskor, hogy egy étel túl ragacsos, vagy zsíros, mivel ilyenkor az edény falán, amiben főtt, meg a tányér oldalán, amiből elfogyasztották, vastagon lerakódva találjuk a zsiradékot.
Milyen zsiradékot használjunk?
Lehet, hogy furcsának hangzik, de az ételek egy része zsiradék felhasználása nélkül is elkészíthető. Ez esetben pirított olajos magvakat szórhatunk a tányérra már kitálalt ételre.
Ez is érdekelhet
Aki végképp nem tudja elképzelni a főzést zsiradék nélkül, a hőkezelt étolaj helyett használjon hidegen sajtolt étolajat. A hidegen sajtolt étolaj illatos, a másik nem. Disznózsírból csak nagyon keveset adjunk az ételhez. Még egy jó tanács: egy étkezésen belül ne keverjük a különféle eredetű zsiradékokat. A húsételek elkészítésénél se adjunk még pluszban zsírt vagy olajat. Például a gulyásleves elkészítésekor ne használunk zsírt, olajat, hiszen a benne fövő húsban a rostok között amúgy is van elegendő mennyiségű zsiradék.
Legjobban: