Az ember maximális élettartama 110-120 év, ez alatt a test sejtjei 40-60 osztódáson mennek keresztül. A teknősbéka 175 évig él, ez idő alatt 90-125 sejtosztódás keletkezik. Egy egér átlagosan három és fél évig él, és sejtjei 18-28 alkalommal képesek a megújulásra. A tudomány mai állása szerint a testi sejtek nem rendelkeznek korlátlan osztódási képességgel. Sajátos kivételt képeznek a csontvelői és az ellenanyagképző sejtek, amelyek osztódási képessége nagyon lassan alakul ki. Korlátlan osztódásra csak a daganatsejtek képesek. A sejtek osztódási képessége a halál bekövetkeztekor még nem ér véget, mivel a sejthalálért a szervek működésének elégtelensége felelős.
Az öregedés legszembetűnőbb változása a sejtek számának csökkenése, amely szabad szemmel zsugorodás (atrophia) formájában jelenik meg. A különböző szervek sejtes építőelemeinek regenerálódó képessége eltér egymástól. Például az agy-, izom- és kötőszövet sejtjei csekély megújuló-képességgel rendelkeznek, míg a vérképző rendszer, valamint a spermiumtermelésért felelős sejtek jóval ellenállóbbak. A szövetállomány csökkenését zsír és kötőszövet pótolja, amely együtt jár a szervműködés csökkenésével.
A zsugorodás mellett sok esetben a szervek növekedése (hiperplázia) is megfigyelhető, amely a csökkent teljesítmény kiegyenlítésére szolgál. Az öregkorban jelentkező hiperplázia egyik jellegzetes példája a prosztata megnagyobbodás, amely a 65 évnél idősebb férfiak kétharmadát érinti. A megnagyobbodott sejtek hajlamosak a kóros átalakulásra, jóindulatú daganatok kialakulására, amelyekből sokszor rosszindulatú elfajulás válik. Leginkább a prosztata, petefészek, vastagbél és a tüdő sejtjei hajlamosak rá.
Az öregedési folyamatok a sejteken belül is megjelennek. A sejtmag megnagyobbodik, a fehérjeszintézis hibái miatt az enzimek termelődése is megváltozik. A bőrön kialakuló pigmentfolt mindezen változásnak köszönhető.
A legtöbb szerv, úgymint a máj, vese, csontállomány, agy, izom, tüdő, petefészek állományában csökkenés következik be.
A tüdő légzőfelülete csökken, a kilégzés után tüdőben visszamaradt levegő térfogata jelentősen nő. Hanyatlás következik be az erőltetett vitálkapacitásban, oxigénfelvevő képességben és a légzési kapacitásban. Az agy súlya és vérátáramlása is csökken. A máj súlya és vérellátása szintén módosul, de a szerkezete megtartott marad. A petefészek működése, állománya lényeges visszaesésen megy keresztül, a születéskori petesejtszám 700000-ről 10000-re változik, amelynek természetesen hormonális oka van.
Az agy, szív, csontállomány, izomzat, vese, tüdő, petefészek, here alaki és működésbeli változásait az alábbi táblázat foglalja össze:
|