A finnek évszázadok óta hódolnak a szaunázás szenvedélyének, nálunk az utóbbi évtizedekben lett elterjedt és kedvelt. Bár annak, aki még nem próbálta, ellentmondásnak tűnhet, hogy az izzasztó meleg miért is hat kedvezően a testre és a lélekre, a dolog fiziológiája egyszerű.
A felfűtött szaunák levegője 60-90°C -a padlóhoz közelebb alacsonyabb, feljebb magasabb -, páratartalmuk alacsony és a megemelkedett külső hőmérsékletre az emberi szervezet azonnal válaszol. A hőegyensúly biztosítása érdekében a bőr izzadni kezd és megélénkül a bőr vérkeringése, gyorsul a szívverés. A hajszálerek tágulásával több vér és oxigén jut a sejtekhez, felgyorsulnak az anyagcsere folyamatok. Az 5-20 perces szaunázás után mindenképpen fontos a szervezet normális hőmérsékletének visszaállítása akár langyos vizes, akár jeges fürdővel, és elengedhetetlen a lazítással normál hőmérsékletű helyiségben. Szaunázás után a test vitalitása megnő, a bőr látványosabban szebb és feszesebb lesz és a lelki feltöltődés is azonnal érezhető.
A szaunázás egyik legfontosabb szabálya a fokozatosság, kezdetben csak rövid időt töltsünk a szaunában és hetente csak egyszer, és apró lépésekben növeljük a szaunázással töltött időt. Mindig hagyjunk időt a szaunázásra, hogy előtte alaposan le tudjuk tisztítani magunkat, testileg és lelkileg fel tudjunk készülni, és a szaunázás után is legyen időnk visszatérni a szokásos ritmusba. Szaunázás lehet társasági program, éppen olyan kellemes és lassú, mint egy közös teázás.
Mivel a szaunázás intenzív válaszra készteti a szervezetet, ezért néhány betegség esetén ellenjavallott. Visszérproblémákkal küzdőknek a hajszálerek tágulása és ebből fakadóan a tünetek erősödésének kockázata miatt nem javasolt a szaunázás, de kerülniük kell a szaunázást azoknak is, akik epilepsziások, vese- és szívbetegséggel (szívelégtelenséggel és szívritmuszavarban) valamint ízületi gyulladásokkal szenvednek. Bár a szaunázás hathat kedvezően a magas vérnyomásra, idősebbeknél problémát jelenthet a vérnyomás hirtelen csökkenése.