Az infarktusról
Az infarktus az artériás vérellátás csökkenése miatt bekövetkező szöveti sejtelhalást jelenti, szervezetünkben bármely szervben bekövetkezhet, leginkább az érelmeszesedéssel áll összefüggésben. Ha az érfalban lerakódott plakk felszíne felszakad, ún. thrombus keletkezik, ami részlegesen vagy teljesen leszakadva a vérárammal a szervezetben vándorolva bárhol képes elzárni az véráram útját, súlyos elváltozásokat okozva.
Az alábbiakban az agyi infarktusra térünk ki részletesen, illetve a megelőzési lehetőségekre.
Az agyi infarktus: stroke
Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint a stroke az agyműködés általános vagy gócos zavarával járó, gyorsan kialakuló tünetegyüttes, amely több mint 24 órán át áll fenn, vagy a beteg halálához vezet. A közhiedelemmel ellentétben a stroke nemcsak az idősek betegsége, hiszen a betegek 25 százaléka 60 év alatti, azaz a fiatalokat, középkorúakat is veszélyezteti!
Az agy vérellátásában fellépő zavart okozhatja az erek repedése (agyvérzés), illetve vérrög miatt bekövetkező trombózis vagy embólia (stroke, agyi infarktus) is. Ilyenkor megszakad az agy oxigénnel és tápanyagokkal való szabályos ellátottsága, ennek következtében károsodnak az agyi szövetek. A keringészavar és az idegsejt elhalása az agyban bárhol előfordulhat, így a károsodás következményei az elhalás helyétől függenek.
Létezik az ún. ministroke is, ami egy átmeneti agyi vérellátási zavarral (TIA, transitoricus ischaemias attack) járó állapot, és nem vezet még sejtpusztuláshoz. Tünetei legkésőbb 24 órán belül rendeződnek, ám jelzi, hogy az agyi keringése kóros. TIA után tízszer nagyobb a szélütés veszélye. Szélütésre emlékeztető, hirtelen múló tünetek jelentkezésekor azonnal forduljon orvoshoz!
A stroke leggyakoribb tünete a hirtelen fellépő gyengeség, egyensúlyvesztés, szédülés, féloldali arc-, kar- vagy lábzsibbadás, látászavar (részleges vagy teljes látásvesztés, kettős látás), beszédzavar, nyelészavar. Súlyosabb esetben eszméletveszés, kóma is kialakulhat. A felsoroltak lehetnek múló tünetek, de akár tartósak is, együtt és külön is jelentkezhetnek.
A felnőttkorban kialakult maradandó fogyatékosságok mögött legtöbbször az agyi vérkeringési zavarok állnak, és az agyi érkatasztrófák után felépülő betegek harmada élete hátralevő részében is segítségre szorul. Ennek oka a betegség nem időben történő diagnosztizálásából és kezeléséből fakad, hiszen a stroke kimenetele javítható, és a vele járó leépülés megelőzhető lenne, ha a baj bekövetkezése után a kezelést legfeljebb 3 órán belül (az úgynevezett terápiás időablakban) megkezdenék. A szélütéses betegek azonban legtöbbször későn, visszafordíthatatlan agyi károsodást szenvedve jutnak el orvoshoz.
Egy egyszerű teszttel bárkinél igazolni lehet a gyanút, hogy bekövetkezett-e nála valamilyen agyi érkatasztrófa. Az illetőt meg kell kérni, hogy mosolyogjon, beszéljen, illetve hogy emelje fel mindkét karját, majd próbálja kiölteni a nyelvét. Ha a kérések teljesítésének bármelyikével nehézsége támad (arca aszimmetriát mutat, az egyik végtag lehanyatlik, szavai összefolynak, nem találja a megfelelő szavakat, nyelve valamelyik irányba kitér), az a stroke jele lehet, és azonnal hívni kell a mentőket! Ne várjunk arra, hogy a tünetek maguktól elmúlnak! Minél hamarabb kezdődik a hatékony kezelés, annál több idegsejtet menthetünk meg! A nem kezelt stroke egyetlen órájában az agy ugyanis 3 és fél évet öregszik, minden percben 2 millió idegsejt pusztul el, az elveszített idegpályák hossza óránként kb. 700 km!
A kórházba szállítás után CT-vizsgálat deríti ki, hogy adott esetben agyvérzés vagy érelzáródás okozza-e a tüneteket, előbbinél a véralvadást befolyásoló faktor adásával akadályozható meg a vérömleny növekedése, utóbbinál a mihamarabbi vérrögoldás a hatékony eljárás, azaz az elzáródott ér megnyitása. Ezután a rehabilitáció megkezdése a soron következő feladat, legyen szó akár a beszéd fejlesztéséről, akár a végtagok tornájáról.
Megelőzés, megelőzés, megelőzés...
A rizikótényezők halmozódása megsokszorozza az infarktus valószínűségét! Érdemes tisztában lenni azzal is, hogy az életkor növekedésével megnő a stroke valószínűsége, 50 éves kor felett pedig 10 évenként duplázódik meg a szélütés kockázata. Veszélyeztetettebbek a férfiak is, akik a nőknél 25 százalékkal gyakrabban kapnak szélütést.