Változások az idős kor beköszöntésekor
Az idős kor eljövetelével sokféle változással kell szembenéznie mind az egyes embereknek, mind a családoknak. Ezek a változások, bár várhatók, bekövetkezésüket nem fogadjuk természetesként, mindig váratlanul érnek, s bár folyamatosan alakulnak, mégsem válnak, mégsem válhatnak soha maguktól értetődővé. Csodálkozást, meglepetést, sokszor még tiltakozást is keltenek. Nehéz az elfogadásuk, nehéz a belenyugvás. Mi ennek az oka? És mik ezek a változások, amelyekre gondolunk?
Egy kis tipológia
Idősödés
- lassul a mozgás,
- fárad a test,
- az érzékszervek gyengülnek, a látás, hallás romlik,
- ami eddig könnyedén elvégezhető volt (pl.: ügyintézés), nehezebbé válik,
- szűkülnek a társadalmi kapcsolatok,
- a családok segítői, az aktív nagyszülők lassan segítségre szorulnak,
- a táplálkozási szokások megváltoznak,
- a testi higiéné fenntartása nehezebbé válik,
- a környezet, a lakás rendben tartásához segítségre van szükség,
- az önálló háztartás vezetése nehezedik
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kell-e már ekkor valamit tennünk?
Bár a felsorolásban leírt élethelyzet nehéz az idősödő emberek számára, mégis szinte az élet természetes velejárójaként kell elfogadnunk. Miért szólunk mégis ezekről a jelenségekről? Mert olyan figyelmeztető jelek, első lépések, amelyek csírájukban hordják a következő fokozatot. Betegségek megjelenése
- a mozgás fájdalommal jár,
- a test nyugalomra vágyik,
- az érzékszerveket gyógyítani, kezelni kell,
- segédeszközökre van szükség,
- a mindennapi ügyek intézése lehetetlenné válik,
- segítség igénybevétele nélkülözhetetlen,
- a táplálkozáshoz segítség igénybevételére lesz szükség,
- a testi gondozás segítséggel történik,
- a környezet rendjének fenntartása segítséget igényel,
- a háztartás vezetése megszűnik.
Kell-e ekkor valamit tennünk? Láthatjuk, hogy a kulcsszó itt a segítség, a támogatás. Vagy magunknak kell ezt elvégeznünk, vagy gondoskodnunk beteg szeretteink ellátásáról. Mert hamarosan bekövetkezik a beteg szeretteink, s a mi számunkra is legnehezebb idő.
Súlyos betegség
- mozgásképtelenség,
- egyre több fájdalom,
- ágyhoz kötöttség,
- állandó ápolás szükségessége,
- rendszeres etetés, esetleg speciális táplálás folyamatosan,
- folyamatos testi gondozás és esetleges inkontinencia kezelése.
A felsorolás rövidebb, de a helyzet kulcsszavai a rendszeres és folyamatos jelzők arra utalnak, hogy ebben az időszakban válik legnehezebbé beteg szeretteink támogatása. Ekkor már az idő és energia fokozott mennyiségére van szükség, hogy helyt tudjunk állni ellátásukban.
De még nem szóltunk a legnehezebbről, a lelki támogatásról, a lelkierő megtartásában és fenntartásában nyújtandó segítségünk módjairól. Mert a test és lélek egységét alaptételnek tekintve közhelynek számít, hogy a lélek ereje az, ami sokszor a test romlását, a betegség kialakulását, súlyosbodását, sokszor végzetessé válását meg tudja állítani, meg tudja akadályozni.
A lelki támogatás az idősödés kezdetén
Már az első jeleknél, amikor szeretteink még nem érzik magukat betegnek, amikor csak apróbb vagy nagyobb jelekből érzik, hogy lassúbb a léptük, nem bírják az iramot a futkosó kisunokával, hogy szívesen odaadnák a tele szatyrot egy életerős szomszédnak a lépcsőházban felfelé menet, hogy a mozgólépcsőre felcihelődni egyre nehezebb, sima lépcsőt járni meg majdnem lehetetlen, hogy rosszabbul hallanak, látnak, nos ekkor már meg kell kezdenünk a lelki támogatást. Nem túlzásokkal, nem bagatellizálással, egyszerűen azzal, hogy ez az állapot az élet természetes folyamatának része, s hogy ugyanúgy szeretjük őt ekkor is. A kisunoka ölbe telepszik és mesét hallgat, s a nagyi ülve készített sütije is ugyanolyan finom, mint azelőtt. A család tud igazán ebben a nem könnyű időszakban segíteni. Egyszerűen tudatosítani kell szerettünkkel, hogy minden látszat ellenére ő maradt, csak a helyzet változott meg.
A betegség, a betegeskedés időszaka
Dolgunk ekkor nehezebbé válik. A fizikai tér szűkülése, az érzékszervek romlása, a fájdalmak megjelenése szeretteink lelkiállapotát előbb-utóbb megrendíti. Nekünk is nehezebb tudomásul vennünk, hogy a vidámságot, mosolyt, derűt egyre nehezebb fenntartani. Ekkor merészségre is szükségünk van. Folyamodjunk paradox ötletekhez, megoldásokhoz. Amennyire szeretteink állapota megengedi, bízzunk rájuk feladatokat. Apró, könnyen elvégezhető konyhai munkákban kérjük segítségüket, bízzuk rájuk nagyobbacska unokáikat, akiknek még a tanulásban is segíthetnek. Sétáljunk sokat együtt, míg lehet. Üldögéljünk együtt parkokban, tereken. Legyünk többet együtt velük, hallgassuk életük történetét. Mi pedig meséljünk a külső világról. Legyünk közvetítők. Törekedjünk arra, hogy állandó biztonságban érezzék magukat. Azaz legyen fizikai rend és lelki béke. Árasszuk el őket az élet szépségeivel, virágokkal, zenével, fényekkel. Vegyük körül őket a szeretet lebbenő baldachinjával.
Ez is érdekelhet
A súlyos betegség időszaka
A fájdalom folyamatossága ellen lehet gyógyszerrel küzdeni. De ebben a szakaszban mindennél többet jelent a testi kontaktus, az ölelő szeretet. Gondoljunk Bergman Suttogások és sikolyok című filmjének felejthetetlen jelenetére, mikor a szolgálólány anyaként, ölelő karjaiba veszi a haldokló Anna testét, s ekkor a lélek nyugszik el. A közelség, az ember és ember közti mindennapi távolság leomlása a másik gyógyír. Testi és lelki értelemben egyaránt. Minden gesztusunkkal tudatnunk kell súlyos beteg szerettünkkel, hogy a köznapi, merev falakon túlléptünk, és olyan közel vagyunk egymáshoz, amennyire csak lehet. Ne térjünk ki kérdéseik, sokszor súlyos kérdéseik elől. Még romlandó testük tudomásul vétele mellett is érzékeltessük velük, hogy amíg van lelki erejük küzdeni, az élet idejét meghoszabbítani, míg képesek örömteli pillantásokkal tekinteni az őket gyakran körülvevő családtagjaikra, gyakran érkező barátaikra, ők azok, akik abban a pillanatban és a jövendő sok-sok pillanatában a legfontosabbak mindannyiunk számára. Kezünk szorításával, karunk ölelésével tartsuk meg őket. Ezek a kegyelmi pillanatok, a transzcendencia percei az élet és a halál mezsgyéjének találkozásakor, a lelkek egymásba fonódása által.
Legjobban: