Az agy egy bizonyos része, a limbikus agy felelős az érzelmi életünkért. Mások társaságában, érzékelvén a hangulatot, a limbikus rendszer munkába lendül, s ennek hatására változik a hangulatunk. A nők sokkal jobban értenek ahhoz, miként tartsák mozgásban agyuk limbikus részét: ők azok, akik összefogják a családot, és képesek évtizedeken keresztül ápolni egy-egy barátságot.
Egy kaliforniai kutatás szerint – amelyben négyezer férfit és nőt vizsgáltak meg – egyértelmű a kapcsolat a baráti kör és az élet hosszúsága között. Azok a nők, akiknek kevesebb, mint hat barátjuk van, hajlamosabbak a betegségekre, gyakrabban lesznek túlsúlyosak, cukorbetegek és depressziósak, mint akiknek kiterjedt ismeretségi körük van. Már egyetlen jó barát harmadával csökkenti az idő előtti elhalálozás veszélyét – állítja a kutatás.
Az emberi kapcsolatok gyógyító hatása a kórházakban nyilvánul meg leglátványosabban: nyilvánvalóan sokkal gyorsabban gyógyulnak azok a betegek, akiket gyakran látogatnak meg a családtagjaik és a barátaik, mint azok, akiket magukra hagynak. De hasonló eredmények születtek, amikor drogos fiatalok gyógyulását vizsgálták: baráti körben (valamint időseknél) gyorsabban értek el jó eredményeket. Az időskori depresszió ugyanis elkerülhető, ha vannak barátok, akikkel beszélgetni, találkozni lehet.
A barátsághiány káros az egészségre
A Kaliforniai Egyetem kutatása szerint a nők közötti barátság nemcsak nagyszerű program, hanem a stresszt is csökkenti. A nők szervezetében ugyanaz a hormon kezd el termelődni, amikor a barátnőikkel beszélgetnek, mint amelyik segít nekik megnyugodni a stresszes helyzetekben – írja Laura Cousino Klein, a kutatás egyik vezetője. Szerinte ez a hormon készteti a nőket arra, hogy kapcsolatba kerüljenek más nőkkel, és együtt próbálják megoldani a felmerülő problémákat. A barátságok ráadásul nemcsak megnyugtatnak, hanem csökkentik a vérnyomást, szabályozzák a szívritmust és a koleszterinszintet – tehát segítenek tovább élni. Ha valakinek nincsenek barátai, az pontosan ugyanolyan káros az egészségére, mintha dohányozna, vagy jelentős túlsúlya lenne.
Manapság mégis kevés a barátság, hogy kiüresedtek az emberi kapcsolatok. De miért csak most lett ez ennyire fontos, mi volt a helyzet régen? „Annak idején ez magától értetődő volt, és nem kellett külön ürügyet keresni, hogy a nők beszélgetni tudjanak egymással – világít rá a lényegre Szvetelszky Zsuzsanna, az ELTE szociológus kutatója. A nők eleve mindig együtt voltak, a fonóban, a kútnál, a mezőn, és beszélgettek. Nem volt külön megcímkézve az együttlét – most barátnőzünk –, mégis sokkal természetesebben alakultak a folyamatok. A közösségben mindenki valakinek a valakije volt.
Jóban-rosszban, mindig
Régen a nagycsalád is hasonlóan működött, hiszen már a család is egyfajta közösség volt. Napjainkban, amikor már alig jut idő valamire a munkán, napi feladatokon túl, a házastárstól várnánk, hogy egy személyben barátnő, társ, szerető legyen… de persze ez teljesíthetetlen. Ilyenkor van szükség a barátokra, lazább és szorosabb kapcsolatokra. Egy szívbélire, akivel mindig mindent és azonnal meg lehet beszélni, egy másikra, akivel csak úgy csevegni lehet, egy munkatársra, edzőpartnerre, kórustagra.
A pszichológusok arra is felhívják a figyelmet, hogy a baráti kapcsolatot fenntartó nők sokkal védettebbek stresszhelyzetben, mint a barátnő nélküli nők vagy a férfiak. A barátnő ugyanis mindig jelen van, valóban jóban-rosszban számíthatunk rá. Nehéz élethelyzetben vagy a változásokkal járó életszakaszokban biztosan ott van a háttérben, elfogadja a másikat a hibáival együtt is, de észhez térít, ha éppen erre van szükség. A mindennapi életben is jelen van, nemcsak meghallgat, hanem gyakorlati segítséget ad: vigyáz a gyerekre, segít orvost találni, ha baj van, kölcsönadja a hiányzó könyvet, segít takarítani, és ezért cserébe nem kér semmit. Talán éppen azért, mert ha szükség van a viszonzásra, bizton számíthat a másikra.
Hogy mi lehet a háttérben? A női szolidaritás, ami abból az egyszerű tényből ered, hogy ő is nő. Hasonlóan nevelték, hasonló élményei vannak, hasonló az érdeklődési köre, hiszen a nők legtöbbjét az emberi kapcsolatok foglalkoztatják. Hatalmas lehetőség ez mindkét fél számára, hogy a női értékeket valóban értéknek tekinthetik egymás társaságában, hiszen a társadalom (benne maguk a nők is) a nők idealizálása és lebecsülése között ingadozik folyamatosan. Megtapasztalhatják, hogy a nők is képesek fantasztikus dolgokat véghezvinni és hibázni, és nem utolsósorban azt, milyen sokféleképp lehet nőnek lenni.