Szereti a férje, a huszonkét éves lánya jövőre végez egy tanárképző főiskolán, a tizenhét éves (száznyolcvan centi magas, vízilabdázó) "pici fia" jól tanul egy erős budapesti gimnáziumban.
– Kata burokban született, de nem elég hálás a sorsnak – állítja a férje. – Engem kirúgtak a beosztottaimmal együtt egy haldokló vállalattól, tehát kényszervállalkozó lettem, miközben a feleségem sikeres a munkájában. De otthon nem én, a lapátra tett férfi „hisztizek”, hanem ő – magyarázza felindultan. – Méghozzá oktalanul, hiszen a tizenhét éves fiunkkal (nem a kisfiunkkal, ahogy Kata emlegeti őt!) nincs semmi baj. Legfeljebb nagyon magasra nőtt, és a vízilabdának köszönhetően az izmai is látványosak, tehát szeretik a lányok. Nekem tetszik, hogy népszerű a mi kedves-gyerekes langalétánk, közben Kata jajong, hogy a lányok el fogják rontani a "pici fiunkat". "Mert tapadnak rá, mert gátlástalanok, primitívek, olcsók, igénytelenek, kihasználják, és ő rájuk költi a mi kemény munkával megkeresett forintjainkat..." Jó fél évvel ezelőtt állapodtunk meg a fiunkkal, hogy minden harmadik szombaton bulizni mehet, csakhogy ő váltott lányokkal bulizik. Abban igaza van a feleségemnek, hogy fordított világban élünk. Amikor fiatal voltam, mindig én mentem a kiszemelt lányokért, és nem ők értem. Nos, a 2012-es gyakorlat más. Hol egy tépett fejű, szőke lányka csönget nálunk este hét körül, hol egy félmeztelen vörös démon, hol egy feketébe öltözött "alternatíva". Szóval a lányok mennek a fiúért, ők udvarolnak! Furcsa? Nagyon. De a gyerekünk nem lett szerelmes, lelkesen táncol és bulizik – nem viszi túlzásba az italt sem, erről beszéltem vele… –, az anyja mégis pánikol. Néhány héttel ezelőtt kitörtem: "Örülnél, ha olyan későn érne, mint én? Vedd tudomásul, hogy ennyi idős koromban tutyimutyi és gyáva voltam, de azért vágyakozva bámultam a lányokat, akik észre sem vettek! Irigyeltem a gyerekünkhöz hasonló "menő" fiúkat. Haj, mennyi erő kellett ahhoz, hogy felkérjelek egy táncra Balatonalmádiban! Pedig már betöltöttem a huszadik évemet. Nem örülsz, hogy a fiad könnyen veszi az akadályokat?"
Kata nem örült, sőt, az aggodalma kétségbeesésbe fordult, amikor két héttel ezelőtt a fiuk bejelentette: "Elmegyek Orsiért – közel lakik –, de hazahozom a buli előtt, hogy megismerhessétek".
Fél óra múlva állított be a lánnyal, és a szülők egyik ámulatból a másikba estek. Hosszú, szőkésbarna hajú, finoman sminkelt, intelligens arcú, karcsú lány állt a fiuk mellett, aki értelmesen bemutatkozott (a kezét sem nyújtotta előre...). Lehetett vele beszélgetni! Kiderült, hogy egyidős a fiukkal, de már letette a felsőfokú angol nyelvvizsgát, és azért hagyta abba a társastáncot, hogy maradjon ideje a tanulásra, hiszen ugyanarra az erős egyetemre készül, mint a fiuk. A lány olyan szép, okos, elbűvölő volt, és olyan önfeledt szerelemmel bújt a fiukhoz, hogy a távozásuk után percekig ültek – némán.
– Most sem vagy elégedett? – kérdezte a férfi Katát.
– Most őrülök meg igazán! – kiáltotta ő. – Ez a gyönyörűség idő előtt fogja felzabálni a kisfiamat!
– Nem tarthatod örökre a szoknyád mellett – ellenkezett a férj.
– Oké, de mit akar ez a fruska?
– A gyerekedet – felelte a férfi.
– No, ezt soha nem fogom neki megbocsátani! – replikázott Kata, és (szerencsére) nem hallotta a férje dünnyögését. "Nekem akkor is imádnom kell majd a menyemet, ha három füle és négy szeme lesz...!"