Egyoldalú mozgások hatására viszont bemerevednek az izmok, lassabbá válnak, veszítenek az elaszticitásukból, és ez meglátszik az egyén járásán, ahogy előrehajlik, ahogy feláll hosszas ülés, térdelés után. Pedig vannak idősek, akik meg tudták őrizni a rugalmasságukat.
Érdemes odafigyelni a testedzés módjára, mert az egyoldalú mozgás, beszűkíti az ízületi határokat. Például a kocogás azonos lépéshosszal csak kismértékben nyújtja a combhajlító izmokat. Amennyiben már nem okoz nehézséget a kitartó futás, érdemes megállni egy rövid időre gimnasztikázni. Ennek során végezzünk térdfelhúzásokat a has elé és keresztbe a test előtt, hogy felkészítsük a szükséges izmokat az intenzívebb nyújtásra.
Ezt követően kezdjük újra a kocogást gyorsabb szakaszokkal tarkítva. Ekkor mindig az apró lépéseket kezdjük szaporázni, és csak fokozatosan lépjünk hosszabbakat. A lelassulás is csak fokozatos legyen, hogy időt adjunk az izmoknak az alkalmazkodásra. A futásra szánt időnek akár ötödét-tizedét is kiteheti ez a változó intenzitású futás. A fenékre, combra irányuló alakformáló hatás is erősebbé válik, és a vérkeringés, légzés, méregtelenítés is intenzívebb lesz.
Minden edzés végén fontos lenne az izmok nyújtása. Az izomszövet rugalmassága minden életkorban fokozható. A leghatékonyabb meleg izommal végezni a nyújtó gyakorlatokat. A jóga, sztrecsing, nyújtó gimnasztika is ilyenkor a leghatásosabb.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az izmok nyújthatósága pszichés tényezőktől is függ. A stressztől megrémült állat is merevvé válik. Hasonlóan a mi izmaink is. Ezért minden izomnyúlást igénylő feladatnál javasolt a tudatosan, hosszan elnyújtott kilégzések alkalmazása.
Ideális esetben érdemes minden nagyobb izomcsoport nyújtására időt szánni. Mindegy, hogy föntről vagy lentről kezdjük a nyújtást. Végezhetünk lassú bokakörzéseket, lábfej visszafeszítéseket, hogy a vádli nyúlhasson. Erre főleg akkor van szükség, ha nagyon stresszes az életünk, vagy ha magas sarkú cipőt hordunk. Ez utóbbi esetben a vádli izmai megrövidülhetnek, az előbbi esetben pedig a feszültségtől túlfeszülhet az Achilles-ín. Gyakran a sérülések is ekkor következnek be, mert a merevvé vált izmok kevésbé képesek korrigálni egy-egy hirtelen mozdulatot.
Lényeges a comb izmainak nyújtása a flexibilitást segítő térdfelhúzásokkal és láblendítésekkel különböző irányokba. Kezdetben mindig csak gyengéd nyújtó ingerekkel bombázzuk a testet, úgy haladunk az intenzív terhelés irányába.
A törzs hajlékonysága is tudatos edzést igényel, mert a hosszas ülés, állás, járás csak merevvé teszi az itt elhelyezkedő izmokat. Továbbra is jó gyakorlatok a testnevelés órákról jól ismert lassú hátrahajlások, törzsfordítások előre, oldalra, még akkor is, ha már nem hajlik könnyen a testünk. Ha ezeket kihagyjuk, annak fokozottabb merevség lehet a következménye.
A vállak kimozgatása is fontos feladat. Lassú karkörzésekkel megtarthatjuk rugalmasságukat. A nyak azonban már egészségügyi kérdés. A rossz tartástól merevvé vált nyaki gerinc fájdalmat, agyi vérellátási nehézséget okozhat. Ezért szánjunk rá kellő időt. Lassan nyújtsuk az izmokat a fej előre, hátra, oldalra engedésével, függőeleges tengely körüli forgatással. Hosszú elnyújtott kilégzésekkel várjuk meg, míg izmaink elérik a nyújthatóságuk azon határát, ami még nem okoz fájdalmat.
Ez is érdekelhet
Az egész test izomzata kapjon kellő nyújtó ingert. A gyaloglást, kocogást, úszást, evezést, síelést, labdajátékokat mind ki kell egészíteni egy kevés gimnasztikával, hogy az egész test rugalmas, fiatalos maradhasson.
