A merevedési zavar válóok volt
Hamurabi, a babilóniai birodalom alapítója, a történelem első törvényalkotó királyának törvénykönyvében a 252 cikkelyből 64 a családi joggal foglalkozott. A férjek és feleségek jogairól és kötelességeiről is szólt egy cikkely. A társadalmi rendben monogámia volt érvényben, a törvény szerint azonban a feleség betegsége illetve meddősége esetén a férfiaknak lehetett 1-2 ágyasa. A nők is elhagyhatták férjüket, amennyiben a férfi házastársi kötelességét nem tudta teljesíteni, illetve, ha a nő szexuálisan kielégítetlen maradt.
Európában a XIII. századból maradt fenn olyan törvény, mely szerint a potenciazavar a házasságkötés akadályának számított, de a doktorok és bírók csak a XVII. századtól kezdtek behatóan foglalkozni a férfiasság és a merevedési képesség bizonyíthatóságának lehetőségeivel. Vincent Tagereau 1611-ben határozta meg a potencia fogalmát, mely szerint a potencia az erekció létrejöttét, a hüvelybe hatolás képességét, majd végül az ejakulációt jelenti. Ekkor a potenciazavar vádját bizonyítani kellett. Ebben a korban Európában a nő panasza jelentette az eljárás kezdetét. Ezt követően megkérdezték a férjet, beismeri-e funkcióbéli gyengeségét - ez volt a confessio (beismerés). Ha kellett, a második lépcső volt a septima manus, vagyis hét tanú állítása a családból, a szomszédok közül, akik az érintett pár házasságának teljességéről vallottak. Ezt követő bizonyítási lépcsőben három éven belül kellett a következő kérdéseket megválaszolni: a férj tényleg potenciazavarral küzd-e, mióta áll fenn ez az állapot, miért nem mondta el a házasságkötés előtt, használt-e más módszert, volt-e valaha akaratlan ejakuláció áldozata, szenvedett-e korai magömlésben? Ahogy látjuk, a kérdések az eltérés meglétére, majd annak kórokára próbálnak irányulni, figyelembe véve azt a tudásszintet, mely a korban az erekcióról adott volt. A negyedik lépcső nagyon érdekes volt, itt ugyanis 5-6 doktor előtt a férjet és a feleséget is vizsgálták, ill. talán vizsgáztatták; ugyanis a feleségnél a penetrációs készséget viaszpénisz segítségével vizsgálták, a férj pedig a doktori bizottság előtt erekciót kellett, hogy produkáljon! Az utolsó lépcső egy szexuális teszt volt, ahol doktorok, sebészek és matrónák előtt szexuális aktust kellett lefolytatniuk. Ezt a lépést - test of congress - 1677-ben törölték.
1756 újabb mérföldkő e témában, ekkor ugyanis lehetővé vált a házasság érvénytelenítése impotencia miatt. A törvényi megfogalmazás szerint (Boucher d'Argis) a normális állapot, ha mindkét házastárs alkalmas házastársi kötelezettségeinek teljesítésére. Impotencia ennek az ellenkezője. Tehát bármely fél szexuális funkcióinak zavara esetén a házasság érvényteleníthető volt. A XVIII. században az irodalmi adatok szerint mintegy 10 ezer ilyen ítélet született.
A merevedési zavar első tudományos leírásai
A merevedési zavar első leírása sumér táblákon lelhető föl, egyszerű leírásként, terápiás utalás nélkül. Az első, papiruszon talált leírás Egyiptomból származik, Kr.e. 2000 körül keletkezhetett. Két típusát különböztetik meg a zavaroknak; az egyik a naturális - amikor a férfi nem képes végrehajtani az aktust - másik pedig a supernaturális, a rossz igézet és varázslat következtében létrejött funkciózavar.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hyppocrates a Kr.e. V. században írt leírását a mai tudás birtokában megmosolyoghatjuk, de ne feledjük, ő 2500 évvel ezelőtt írta a merevedés folyamatáról a következőket: "a vénák és az idegek a test minden részéről a nemi szervekbe érkeznek, ezek ilyenkor ingerbe kerülnek és melegszenek, megduzzadnak és ellenállhatatlan vágyat gerjesztenek, ezzel nagy élvezetet és melegséget hozva a testnek. Ilyenkor a férfiben az aktívabb részek elkülönülnek a zsíros részektől a gerincvelőben, majd az ondó megérkezik a csontvelőbe, a veséken keresztül fut a heréken át a hímvesszőbe, de nem azon a csövön, melyen a vizelet, hanem egy vele párhuzamosan futón". Leírta, hogy az eunuchok impotenciájának oka az ondózsinór sérülésében rejlik. Azt tartotta, hogy az aszténiás (erőtlen, gyenge) testalkat és a túl sok lovaglás is impotenciát okoz. Elsőként leírja a pszichogén (lelki eredetű) impotenciát.
1310-ből származik a pénisz egyik akkori legjobb anatómiai leírása, idegek és erek megjelölésével, bár még porcos részt írnak le a hímvesszőben. Ugyanitt olvasható a sperma megtermékenyítésben játszott szerepe.
A windsori kastélyban látható a "Jegyzetek és rajzok a szaporodásról és az intim humán funkciókról" című Leonardo da Vinci rajz, mely a források szerint az első pontos ábrázolása a folyamat anatómiájának. Leonardo volt az első, aki a korábbi teóriáktól elszakadva ráismert, hogy a merevedés fiziológiájában a vér játssza a fő szerepet. Az erekció érrendszeri mechanizmusának első tudományos leírása is az ő nevéhez fűződik, 1504-ben, akasztott emberek vizsgálatai során szerzett tapasztalatok révén.
Péniszbénulás
Andreas Vesalius 1543-ban Baselban megjelentetett De humani corporis fabrica című művében a nők és férfiak közti különbségek mellett a működési folyamatban bizonyos hasonlóságra hívta fel a figyelmet.
1546-ban Charles Estienne leírja az artériák, vénák, idegek és szalagok összehangolt működését, 1573-ban Varolio az izmok szerepét tárgyalja.
1585-ben Ambroise Pare leírta a priapizmust, mint kóros erekciót, és kifejtette, hogy a petefészek férfi megfelelője a here. Az erekció zavarát is megnevezte, mint gyakori eltérést és a meddőség okát. "Péniszbénulásként" írt róla. Úttörő volt a diagnosztika tekintetében is, a potenciazavar kórismézésére tett javaslatot; a hímvesszőt hideg vízbe kell mártani, ha ilyenkor nem hajlik felfelé, a has felé, a pénisz béna. Ez esetben a herék is hidegek. A merevedés zavarában szerinte az időjárás és a táplálkozási szokások is fontos tényezők. Nagy horderejű az ő beosztása is, miszerint a merevedési zavar lehet szervi, asthenikus és hypogonad jellegű (ez utóbbi esetben a nemi mirigyek csökkent működésére vezethető vissza.) Megállapította azt is, hogy ejakuláció történhet erekció nélkül is.
A XVII. században Rene Descartes a női spermáról értekezik, majd még ebben a században Harvey leírja a petesejtet. 1668-ban Reinier de Graaf számos egyéb igen jelentős felfedezése mellett feltárja a barlangos testek speciális anatómiai érstruktúráját, leírja a sinusok (véröblök) szerepét, valamint foglalkozik a merevedés zavarának kezelésével is, például olvasható, hogy a péniszbe történő transzfúzió erekciót vált ki.
1718-ban Pierre Dionis, királyi sebész felhívja a figyelmet a szivacsos test és az izomkontrakció fontosságára, 1787-ben pedig John Hunter az erekció komplett fiziológiának leírását produkálja.
A XIX. században a leírások finomulnak, az idegrendszer, az ingervezetés, a reflexek, az érrendszer pontosabb megismerése révén finomulnak az ismeretek, majd 1935-től, Blondil és Wespes munkássága által kezdetét veszi az erekció és zavarának komplex orvosi és biokémiai feltérképezése.
Ez is érdekelhet
Tudjon meg többet a potenciazavarról! - Potenciazavar kiemelt rovat
