A gyógyvizek terápiás célú alkalmazása alapulhat mind fizikai, mind kémiai tulajdonságaikon. Előbbieket a hidroterápia igyekszik kiaknázni, míg utóbbiak felhasználásával a balneológia foglalkozik. Kémiai összetételük alapján több típusba sorolhatjuk a gyógyvizeket, ezek egyikét pedig a vasas vizek adják, amelyek literenként legalább 0,3 milligramm szénsavas kötésű vasat tartalmaznak.
A vasas vizeket adsztrigensnek, gyulladáscsökkentőnek tartják, ugyanakkor valódi klinikai vizsgálatok alig-alig folytak egészségügyi hatásaik feltárására. Ennek oka bizonyos mértékig, hogy a magasabb vastartalom általában kombinációban fordul elő más olyan ásványi anyagokkal vagy oldott gázokkal, amelyek gyógyászati szempontból sokkal jelentősebbek.
Jó példa lehet erre a parádi fürdővíz, amely bár krónikus nőgyógyászati gyulladásokban klinikailag is gyógyhatásúnak bizonyult, elsősorban timsótartalma hangsúlyos. A gyógyvizet a Parádfürdői Állami Kórházban fürdőterápiás céllal alkalmazzák, valamint az intézet számos területen nyújt járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátást, illetve egyéb egészségügyi szolgáltatásokat is.
A parádóhutai Clarissa-forrás szénsavas vizében szintén nagy mennyiségű vas található, akárcsak a mohai Stefánia-forrás vizében. Közkedvelt az ivókúraként való felhasználásuk, fogyasztásukat pedig sokan tartják előnyösnek vashiányos vérszegénység esetén. Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy kontrollált klinikai vizsgálat egyelőre nem támasztotta még alá ezt a pozitív hatást.
Ez is érdekelhet
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
