Ezt látva Garfield is sírna
Kétségbeesés, düh és fertelmes szitokszavak egész áradata öntött el belülről múlt szerdán este, sőt megkockáztatom, az életmódváltás kezdete óta egyszer sem éreztem még annyira cefetül magam, mint abban az egy pillanatban. Frissen lezuhanyozva éppen vacsorához készülődtem egy kimerítő TRX-edzést követően, amikor egy óvatlan mozdulatsor nyomán a tányérom síugrókat is megszégyenítő röppályával hagyta el az alatta lévő tálcát, hogy aztán a tartalmával együtt hatalmas csörömpölés közepette csapódjon a padlóra. Néhány másodpercig elhűlve bámultam a lasagne után, amelyet előző nap nagy gondossággal megtervezve igazítottam az étrendi követelményeimhez, majd kénytelenül, keserűen és alacsony vércukorszinttől émelyegve beletörődtem a sorsomba. In memoriam álljon itt egy fotó az egészséges életmód és a populáris gasztronómia szépreményű szerelemgyermekéről.
Némileg árnyalva a történetet, szeretném megemlíteni, hogy amióta csak kézhez kaptam Bodon Judit , a NoSalty dietetikus szakértője étrendi ajánlásait, folyamatosan törekszem arra, hogy korábbi kedvenc ételeimet - valamilyen módon átalakítva - a viszonylag szűk korlátok közé szoríthassam. Különösen izgalmas ez a fajta kísérletezgetés, ha vacsorafogást kell összeállítanom, mivel ilyenkor csupán 360 kalória és 50 gramm szénhidrát alkotja a keretemet, tehát igencsak meg kell válogatni, milyen alapanyagokhoz nyúlok. Korábban például csúfos kudarcba fulladt a próbálkozásom, amikor fogyókúrás hamburgert szerettem volna kreálni, mert a klasszikus szezámmagos zsemléről menet közben kiderült, hogy önmagában is majdnem felér egy teljes étkezéssel. A húspogácsák ízvilágánál is jobban vonzanak ugyanakkor az olaszos tésztaételek, így ezúttal egy üveg paradicsomlével a kezemben kezdtem fejszámolásba a konyhában.
Összesen 155 gramm, egyszerűbben mondva 9 darab négytojásos lasagne-lap kapott helyet a receptben, ami 107 gramm szénhidrátot és 575 kalóriát jelentett a végelszámolásnál. A darált húsos ragu fél kilogramm sertéshúsból, egy evőkanál olívaolajból, 450 gramm mirelit zöldségkeverékből, egy csomag bolognai alapporból, néhány deciliter natúr házi paradicsomléből és vízből, egy apró kockára vágott vöröshagymából és fűszerekből állt össze, így az egész tepsi tartalma a zsírszegény trappista sajttal együtt is csupán 1712 kalóriát és 132 gramm szénhidrátot nyomott a latba. Annak tudatában vághattam tehát négy egyenlő részre a végeredményt, hogy így egyetlen adag csupán 60-70 kalóriával haladta meg a vacsoralimitet, ami semmiképpen sem tragédia, legfeljebb bocsánatos bűn. Ezzel együtt van még mit alakítani a recepten, de az irányt már jónak érzem.
"Pár hét, és úgyis feladod"
A reggeli fogmosáskor, aznapi szettünk összeállításakor, az otthoni és az irodai liftben, majd pedig minden egyes mosdóhasználat alkalmával meg-meglessük magunkat a tükörben. Mégis évek telnek el úgy, hogy nem a valós képet nézzük, nem saját testünket látjuk, és egész egyszerűen nem veszünk tudomást arról, hogy baj van. De amikor ez végre megtörténik, akkor következik az életmódváltás.
"Nagy bajban leszek a ruhatárammal"
A harmadik hetet taposva lassan ki merem jelenteni, hogy immár nem az életmódváltás kezdetén járunk Andival, hanem bizony nyakig elmerültünk benne. Továbbra is nehéz lenne persze megmondani, hogy vajon elértük-e már a mélypontot, mégis úgy érzem, egyre inkább kitisztul a fejünk felett az ég.
"Az arcom legalább már kisebb lett"
Harmadik hete dübörög életmódváltó programunk, és Sanyihoz hasonlóan én is úgy érzem, hogy kezdünk belejönni. Némi csalás és egy kisebb összeomlás után ettől a héttől háromra emelem az edzések számát, és jobban ráfekszem a kalóriaszámlálásra is. Szóval, nincs megállás!
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Lakodalom és életmódváltás
A szürke hétköznapok során nem nehéz betartani az egészséges táplálkozás szabályait, egy-egy ünnepi alkalom azonban máris kihívás elé tudja állítani az embert. E téren nyilván a karácsony vagy a húsvét is nehezített pályát jelent, az igazi lejtmenet azonban kétségkívül akkor jön el, amikor egy lagzi forgatagában találjuk magunkat. Az ifjú pár örömében való osztozás hosszú ideje egybefonódott az önfeledt falatozással és italozással, ami alól igen nehéz folyamatos magyarázkodással kibújni az idő előrehaladtával arányosan egyre pityókásabb vendégseregben. Múlt szombaton személyesen is volt szerencsém megtapasztalni Békés megyében, mekkora feladat kitartóan visszautasítani a szinte percenként érkező pálinkákat, illetve mértéktartónak maradni a csigalevest kísérő marhapörköltnél, nem is beszélve a svédasztalról.
Meglepően sokáig annak ellenére is hősiesen tartottam magam, hogy egész nap csak egy szendvicset ettem, végül azonban éjfél körül a tortánál megtörtem, ahogy aztán a rozéfröccsre sem tudtam nemet mondani. Fogalmam sincs, mennyi kalória került összesen a szervezetembe aznap éjszaka, de egészen bizonyos, hogy a március óta íródó életmódváltásom során most először engedtem el igazán magam. Mindezek tükrében bátran ki merem jelenteni: a lakodalmak nem férnek bele az életmódváltásba, illetve fogalmazzunk inkább úgy, hogy az életmódváltásnak nincs helye egy lakodalomban. Jobb egy estére elengedni a szabályokat, mint lehetetlenül ragaszkodni hozzájuk. Egyébként sem azon az egy alkalmon fog múlni a siker.
Másfél kiló cukor
Ez is érdekelhet
Jövő héten véget ér az életmódváltásra előzetesen kijelölt három hónapunk Andival , ennek kapcsán pedig elgondolkodtam egy kicsit arról, mi minden változott az életemben március eleje óta. Sok mindent tudnék persze említeni, de talán mind közül a reggelizési szokásaim szolgáltatják a leglátványosabb példát. Korábban hétköznapokon a felkeléstől az ebédig csupán egyszer jutott táplálékhoz a szervezetem: 9 óra körül mindig egy szelet csokoládéval indítottam a munkát. Ma már viszont minden reggel - legfeljebb egy órával ébredés után - elfogyasztok egy szendvicset, törekedve eközben az elfogadható tápanyag-összetételre, majd tízóraira egy marék mandulát vagy mogyorót szoktam enni valamilyen friss gyümölccsel. A markáns változtatás révén ráadásul nem csupán egy rossz berögződéstől szabadultam meg. A kedvenc csokim tápanyagadataival számolva három hónap alatt közel másfél kilogramm (!) cukor került ki az étrendemből. Csak az összehasonlítás kedvéért: az említett csokoládémennyiség több mint 16 ezer kalóriát jelent, ami nagyjából 10 százaléka annak, amit a diétám összesen tartalmaz a program 93 napja során. És én még tanakodtam, hogy mitől lehettem elhízott...
