Arculcsapás - legelőször ez a szó fogalmazódott meg bennem, amikor este a munkából hazaérve nekiláttam összedobni a már jó előre megálmodott menüt. Kétségtelen ugyanis, hogy natúr csirkemellből is mesés ételkölteményeket lehet álmodni egy kis kreativitással, ezzel együtt az ember óhatatlanul is vágyik a jól megszokott kedvenc ízekre. És ha már vágyakozik, akkor elkezd tanakodni, tervezni, majd végül reménykedni is. Lényegében ugyanígy jártam a hamburgerrel: talán ha ezt-azt kihagyok belőle, a megmaradó alapanyagokat pedig okosan mérem, akkor majd elégedett lehetek a végeredménnyel. Szemmértékre jónak tűnt az elképzelés, már-már flottul zajlottak a dolgok. Sajnos azonban a főzés nem hasonló a kettős könyveléshez, így aztán a kalóriák összeadásakor sem lesz a kétszer kettőből csodák csodájára öt, de legfőképpen nem három.
Fene gondolta volna például, hogy egyetlen jó kiállású, 75 grammos hamburgerzsemle is súlyos kalóriákat jelent, egészen pontosan 273-at - és aligha az a néhány szem szezámmag tehető felelőssé ezért a tetején. Őrületesen nagy szám ez ahhoz képest, hogy Bodon Judit , a NoSalty dietetikus szakértőjének tanácsa szerint legfeljebb 360 kalóriát fogyaszthatok el vacsorára. Nem kellett tehát a matematika professzorának lennem ahhoz, hogy innentől már biztosan tudjam: a húspogácsával együtt bőven túl fogom lépni a keretet. Talán egy nálam is vérmesebb életmódváltó ezen a ponton gyökeresen átírta volna az előzetes terveket, én azonban kényszerpályán éreztem már magam, így muszájból meneteltem tovább a gasztropokolba.
Lássuk részletesen, mi is történt: a démoni zsemlék mellé fél kilogramm darált sertéscombból sütöttem meg a hamburger lényegét. A négy egyenlő nagyságú húspogácsa a hozzáadott olajjal együtt mintegy 200 kalóriát nyomott, ráadásul a 66 kalóriás olvasztott sajtszeletek sem javítottak különösebben a helyzeten. A végeredmény egy 540 kalóriás lidércnyomás lett, amely szirén módjára csábította a fogyókúra tengerén hánykolódó lelkemet. A mundér védhetetlen, hiszen a 180 kalóriás többlet alighanem az egész napomat tönkre is vágta azonnal. Abba pedig már bele sem merek gondolni, hogy korábban gond nélkül megettem volna egy ültő helyemben három ilyen szendvicset. Lehet, hogy ezért vagyok túlsúlyos?
"Pár hét, és úgyis feladod"
A reggeli fogmosáskor, aznapi szettünk összeállításakor, az otthoni és az irodai liftben, majd pedig minden egyes mosdóhasználat alkalmával meg-meglessük magunkat a tükörben. Mégis évek telnek el úgy, hogy nem a valós képet nézzük, nem saját testünket látjuk, és egész egyszerűen nem veszünk tudomást arról, hogy baj van. De amikor ez végre megtörténik, akkor következik az életmódváltás.
"Nagy bajban leszek a ruhatárammal"
A harmadik hetet taposva lassan ki merem jelenteni, hogy immár nem az életmódváltás kezdetén járunk Andival, hanem bizony nyakig elmerültünk benne. Továbbra is nehéz lenne persze megmondani, hogy vajon elértük-e már a mélypontot, mégis úgy érzem, egyre inkább kitisztul a fejünk felett az ég.
"Az arcom legalább már kisebb lett"
Harmadik hete dübörög életmódváltó programunk, és Sanyihoz hasonlóan én is úgy érzem, hogy kezdünk belejönni. Némi csalás és egy kisebb összeomlás után ettől a héttől háromra emelem az edzések számát, és jobban ráfekszem a kalóriaszámlálásra is. Szóval, nincs megállás!
Mi a tanulság?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egyfelől nyilván az, hogy nem kell hamburgert enni vacsorára. Másfelől ez az eset is rámutat arra, hogy mennyire könnyű túlzásba esni, ha szűkek a határok. Persze lehetetlen a nap minden étkezése előtt kalóriákat számolgatni, viszont már egy-egy ilyen alkalom is irányt mutathat arra vonatkozóan, hogy miből és mennyit szedhetünk a tányérra. Amíg pedig a számunkra optimális adagok nem rögzülnek a fejünkben, nem érdemes ad hoc kísérletezésbe kezdeni. Öröm az ürömben, hogy jelen esetben találtam egy remek ebédfogást, elvégre délben 630 kalóriát és 70 gramm szénhidrátot is nyugodtan bevihetek, magyarul mondva még egy kevés ketchup, mustár és majonéz is helyet kaphatna a zsemlében.
Nagyon egyszerű belátni ezeket az összefüggéseket, ha magunkra főzünk, elvégre ilyen esetekben csak az és annyi kerül a serpenyőbe, amit és amennyit mi beleteszünk. Hozzáteszem, ez az ideális helyzet, amennyiben egészséges táplálkozásról vagy fogyási szándékról beszélünk, érdemes viszont megemlíteni, hogy a világ közel sem tökéletes. Bevallom, esendő emberként nem tudtam például még rávenni magam, hogy nap mint nap ételhordóban hozzam magammal a megye túlsó végéből az ebédemet, ráadásul tömegközlekedéssel. Sokkal egyszerűbb és kényelmesebb beugrani a kedvenc kifőzdémbe száz méterre a szerkesztőségtől, és ezzel aligha vagyok egyedül. A komfortnak azonban ára van, ami annyit tesz, hogy még a legkörültekintőbb választás ellenére sem tudhatom, pontosan mit és mennyit eszem egy-egy alkalommal. Csak remélni tudom, hogy az éhségtől kopogó szemeim elég jól mértek ahhoz, hogy az adagom ne haladja meg az előírt kalória- és szénhidrátlimitet. Nyilván ez olyan, mint kecskére bízni a káposztát, de az erős elhatározás sokféle akadályt képes leküzdeni.
Erős kezdés után heveny stagnálás
Ez is érdekelhet
Andi korábban megírta , hogy a szobamérlege már-már népmesébe illő, hiszen van is neki, meg nincs is. Nyugodtan kijelenthetem, hogy e téren eltérő álláspontot képviselünk, én magam ugyanis direkt az életmódváltás miatt vettem pár hete egy digitális mérleget. Szombat reggelenként azóta is lelkesen pattanok fel egy gyors eligazításra, ami hol jó hírekkel szolgál, hol elszomorít. Legutóbb éppen ez utóbbi történt, lévén, hogy egy hét fegyelmezett diétát és két kimerítő edzést követően kereken egytized (!) kilogrammal csökkent a kijelzőn felvillanó érték az előző szombatihoz képest. Előzőleg már a ruhatáram szükségszerű leváltását vizionáltam , erre most egy ilyen kiábrándító számmal kell szembesülnöm. Ilyenkor érzem csak át igazán, mire gondol a személyi edzőnk, Kiss Geri, amikor azt mondja , hogy a motiváció fenntartásához apró célok kellenek, illetve hogy a változások nem látszanak meg azonnal a külső megjelenésen. Tényleg nem.
Legjobban: