A szaklapban közzétett tanulmány az eddigi legszélesebb körű olyan kutatás, amely a rákkal kapcsolatos fájdalmat és az ezzel összefüggő tüneteket vizsgálta járóbetegek körében.
"Évek óta tudjuk, hogy a fájdalom alulkezelése jelentős közegészségügyi probléma a rákkezelés folyamatában, és a kisebbségek esetében a legnagyobb annak valószínűsége, hogy nem részesülnek megfelelő fájdalomcsillapításban" - állítja a tanulmány vezető szerzője, Charles Cleeland professzor. "A legújabb eredmények azt mutatják, hogy fejlődésünk korlátozott, csupán 10 százalék általános csökkenést sikerült elérni a nem megfelelő fájdalomkezelésben az elmúlt két évtizedben."
A kutatás során 38 egészségügyi intézmény invazív emlő-, prosztata-, vastagbél- és tüdőrákban szenvedő betegeit vizsgálták ellátásuk alatt. A járóbeteg környezet azért egyedi, mert míg a kórházban kezelt betegeket fájdalomszakértő, a járóbetegeket az őket kezelő onkológus látja el. A kutatásban részt vevő betegek demográfiai és klinikai adatokat tartalmazó kérdőívet töltöttek ki. A fájdalmat a Cleeland által kidolgozott tünetértékelő eszköz segítségével határozták meg, ahogyan a felírt, vagy éppen fel nem írt fájdalomcsillapítók szintjét is. Az értékelést körülbelül egy hónappal később megismételték.
A kutatók kimutatták, hogy 3023 beteg volt kitéve a fájdalom kockázatának, közülük 2026 szedett fájdalomcsillapítót. Az elemzettek körülbelül egynegyede tartozott valamilyen kisebbséghez, 9 százalék spanyol, 12 százalékuk fekete, 1 százalékuk ázsiai, további 1 százalékuk pedig más kisebbséghez tartozó volt. A 2 026 fájdalomnak kitett beteg közül 1 356 (67 százalék) részesült megfelelő fájdalomkezelésben.
A súlyos fájdalomról beszámoló betegek 20 százaléka például nem kapott fájdalomcsillapítót. Az eredmények azt mutatták, hogy egy nem spanyol származású fehér páciens feleakkora valószínűséggel részesült nem megfelelő fájdalomellátásban akár az első értékeléskor, akár a későbbi értékeléskor, mint a kisebbséghez tartozó betegek.
A kutatók szerint az elemzés során kiderült egyenlőtlenség tudatában a jövőben keményen kell dolgozni azért, hogy ezt a kisebbségeket sújtó problémát megváltoztassuk. A tanulmány egyébként több lehetséges okot is felsorol az egyenlőtlenség kialakulására, többek között a kulturális és kommunikációs szakadékot, az ellátáshoz való hozzáférést, a függőséggel kapcsolatos aggályokat, a fájdalom beismerésétől való vonakodást, a szakszerű fájdalomkezelést és a hatékony betegtájékoztatáshoz való hozzáférését.