Ennek a fajta terápiának a kulcsszava a lépcsőzetesség, tehát a gyengébb fájdalomcsillapítóktól az erősebb, morfin típusú készítmények felé való fokozatos haladás.
Első lépcsőfok: nem morfin típusú fájdalomcsillapítók
Ezek a szerek lehetnek vény nélkül vagy csak orvosi rendelvényre kapható nem-szteroid gyulladáscsökkentők, amelyek elsősorban a csontfájdalomnál segíthetnek. Ezek közül a legismertebbek a naproxen, az ibuprofen és a paracetamol. A pontos adagolást az orvos határozza meg, még a recept nélkül kapható készítmények szedése esetén is vele egyeztessünk, mielőtt szedni kezdjük a szereket. Azonban arra figyelni kell, hogy már a nem-szteroid gyulladásgátlók is komoly mellékhatásokat okozhatnak: károsítják a nyálkahártyát, így nagyobb dózisban vérzést, fekélyt, gyulladást és egyéb gyomorpanaszokat idézhetnek elő.
Második lépcsőfok: gyenge, majd erősebb ópioidok
Az ópioidok a morfin származékai, kábító hatású fájdalomcsillapítóknak is nevezik őket. Ez a meghatározás azonban kicsit félrevezető, hiszen nem váltanak ki a kábítószerekhez hasonló hatást, nem addiktívak, és általában a nagy adagot kapó betegeknél sem okoznak idegrendszeri elváltozást.
Ezeket a gyógyszereket háziorvos és onkológus egyaránt felírhatja, és bár kicsit szigorúbb szabályozás vonatkozik ezekre a fajta gyógyszerekre, indokolt esetben nem nehéz hozzájutni. A morfinszármazékokkal történő fájdalomcsillapítás alapelve, hogy nincs felső határ, addig lehet emelni az adagot, amíg szükséges.
A mellékhatások sokfélék: az első néhány napban, hétben gyakran jelentkezik hányinger, hányás, ez többnyire magától elmúlik. Idegrendszeri mellékhatásokat (aluszékonyság, zavartság, hallucináció) főleg az idősebb betegek tapasztalnak, de miután a szervezet hozzászokott a gyógyszerhez, már nem okoznak gondot. Ópioidok szedése esetén a legkínzóbb mellékhatás a székrekedés, melynek oka, hogy a szer a bélmozgásért felelős idegeket is gátolja. Ezt sok folyadék és rostos étel fogyasztásával és orvos által ajánlott hashajtók szedésével lehet orvosolni.
Kiegészítő kezelés
Az úgynevezett adjuváns vagy kiegészítő szerek olyan idegrendszeren keresztül ható gyógyszerek, amelyeket eredetileg nem rákos fájdalmak csillapítására használnak, de jól hatnak a daganatos fájdalmakra is. Ilyenek például a triciklikus antidepresszánsok vagy az epilepsziaellenes gyógyszerek.