Az artrózis vagy oszteoartrózis, ismertebb nevén porckopás az artritisz (ízületi gyulladás) egyik fajtája, az angolszász szakirodalomban osteoarthritis néven emlegetik. Bár szinte minden ízületet érinthet, leggyakrabban a kéz, a térd, a csípő és a gerinc ízületeiben jelentkezik. Az ízületek kötik össze az egymás felé néző csontok végeit, porcnak pedig a bennük található csontok végeit borító speciális szövetet nevezzük. Ez tartja távol egymástól a csontokat, teszi simává a felszínüket és akadályozza meg súrlódásukat, megkönnyítve ezzel az egymáshoz viszonyított mozgásukat. Porckopásról akkor beszélhetünk, ha a porcállomány csökkenni kezd, a porcfelület pedig feltöredezik, egyenetlenné válik.
Több jellegzetes tünete is van
Az állapotnak nagyon jellegzetes tünetei vannak, amik idővel folyamatosan romlanak. Általános panasz a páciensek körében az ízület mozgás közben vagy után jelentkező fájdalma, illetve merevsége, amely leginkább ébredést vagy egy inaktív szakaszt követően érezhető. Az érintett ízület vagy annak környéke érzékeny (főleg nyomásra), duzzadt, kevésbé rugalmas, a beteg például észreveheti, hogy nem képes teljes mozgástartományban mozgatni azt. Az úgynevezett "ropogó", "kattogó" hang ugyancsak figyelmeztethet porckopásra, ez az adott ízület használata közben hallható leginkább.
Ettől kopik a porc
A betegség világszerte milliókat érint, itthon például a lakosság 20-25 százalékának vannak tünetei. Bár primer formája esetén az orvosok nem tudnak igazolni semmilyen kiváltó okot, szekunder típusánál számtalan rizikófaktor ismert. Az egyik ilyen a kor, a porckopás kialakulásának veszélye ugyanis az életkor előrehaladtával nő. Számít a genetika is, bizonyos pácienseknél hibásak azon gének, amelyek a porcszövet kialakulásának szabályozásáért felelősek, de ízületi rendellenességekkel vagy gerincproblémával születetteknél is nagyobb valószínűséggel alakul ki artrózis.
Szintén kophat a porc az elhízástól. Főleg a térdek, csípők, gerinc területén növelheti az állapot esélyét, ezeket a részeket ugyanis a túlsúly fokozottan terheli. Ezenkívül a zsírszövet olyan fehérjéket termel, amelyek gyulladást okozhatnak az ízületekben és azok környékén. Az egészséges testsúly kialakítása és megtartása segíthet a kockázat csökkentésében, valamint már kialakult betegség esetén is lassíthatja az állapotromlást. Ugyancsak rizikófaktor, ha bizonyos ízületek gyakran sérülnek vagy folyamatosan ismétlődő mozgás miatt túlzott terhelésnek vannak kitéve. Emiatt különösen érintettek a sportolók vagy azok, akik ízületei munkakörükből kifolyólag fokozott stresszhatás alatt állnak.
A mozgásszegény életet élőket is érintheti a porckopás, hasonlóan azokhoz, akiknek rossz a tartásuk. Kockázati tényezők ezenkívül különféle betegségek, mint amilyen a reumatoid artritisz, a vastúltengés, a növekedési hormon túltermelése vagy az úgynevezett metabolikus szindróma, amelyről több, egymással párhuzamosan fennálló anyagcserezavar esetén beszélünk.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Általánosságban elmondható, hogy ha valaki régóta küzd ízületi fájdalommal vagy merevséggel, annak célszerű minél hamarabb felkeresnie egy szakembert, például reaumatológust vagy ortopéd szakorvost. Bár az ízület állapotának romlása nem fordítható vissza, megfelelő terápiával a folyamat lassítható, a tünetek enyhíthetőek, következésképp az életminőség is javulhat.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
A kezelés általában gyógyszerek, gyógyhatású készítmények szedéséből és egy ideális életmód kialakításából áll. Utóbbi kapcsán kiemelten fontos az egészséges táplálkozás, illetve az állapotunknak megfelelő mozgásforma megtalálása, rendszeres gyakorlása. Bizonyos esetekben természetesen szükség lehet műtétre vagy egyéb kiegészítő kezelésekre (fizioterápiás módszerek) is.
