A magyar népesség egészségi állapota nem kielégítő. Nem én mondom, hanem az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ). Számos statisztikai kimutatást fel lehetne hozni a kijelentés megalapozására, a hangsúly azonban nem az igazság bizonygatásán van, hanem azon, hogy mit tehetünk, tehetnénk a problémák megelőzése érdekében. Tény ugyan, hogy vannak olyan rizikófaktorok, amelyeken nem tudunk változtatni, miközben hajlamosítanak bizonyos megbetegedésekre, emellett azonban akad egy sor befolyásolható kockázati tényező is. Amikor a legalapvetőbb orvosi ajánlások azt mondják, hogy mozogjunk rendszeresen, táplálkozzunk egészségesen és járjunk el időközönként szűrővizsgálatokra, akkor nem a levegőbe beszélnek. Ezek valóban olyan lehetőségek, amelyeket meg kell ragadni egészségünk megőrzése érdekében.
Gyakran hallani a születéskor várható átlagéletkorról, létezik ugyanakkor egy másik statisztikai mutató, ami szerintem jobban kifejezi egy-egy társadalom egészségi állapotát. Ez az egészségben eltöltött évek száma, amely azt mutatja meg, hogy születésekor hány egészségesen leélt életévre számíthat egy ember. Az Európai Unió statisztikai szervezete, az Eurostat 2017-es adatai azt mutatják, hogy a magyar nők 60,8, a férfiak pedig 59,6 évig élnek egészségesen, ami mintegy négy évvel elmarad az uniós átlagtól, illetve meg sem közelíti például a svéd vagy a máltai - bőven 70 feletti - számokat. Magamon is tapasztalom, mennyire nehéz elfogadni és a hétköznapi rutin kialakításakor is figyelembe venni a rideg valóságot, miszerint érdemi változtatás nélkül komoly veszélynek tesszük ki magunkat.
Bevallom, mielőtt elkezdtem volna az egészségügyi újságírás területén dolgozni, nem foglalkoztam különösebben az egészségemmel. Tudtam persze, hogy van rajtam egy-két felesleges kiló, de szokás is mondani, egy férfiembernek jól áll, ha kicsit kikerekedik, megemberesedik. Jókat kuncogtam magamban azokon, akik bármi kivetnivalót találnak a sörös csülökben, és talán Winston Churchill is megirigyelte volna a mozgáshoz fűződő viszonyomat. Ha azonban kicsit utánaolvas az ember, hamar rádöbben, hogy az elhízás, azaz a 30 feletti testtömegindex egyáltalán nem játék, és hogy nem véletlenül felelősek itthon szinte minden második halálesetért a szív- és érrendszeri megbetegedések. Csupán az összehasonlítás kedvéért: arányosan mindössze négy másik uniós tagállamban követelnek több életet a keringési rendszer kórképei.
Mit tehetünk egészségünk megőrzéséért?
A HáziPatika.com olvasói is nyomon követhették, amikor tavaly tavasszal másodmagammal életmódváltásba kezdtem az Életmódváltók program ban. Rögtön az elején kiderült, hogy az egy-két kilónyi súlyfeleslegem valójában legalább húsz, ami nem is csoda, figyelembe véve, hogy mit és mennyit ettem minden egyes nap. Bodon Judit, a NoSalty dietetikus szakértője segített rendbe tenni az étrendemet, Kiss Gergely személyi edző pedig abban segített, hogyan tudok a leghatékonyabban megszabadulni a zsírtól a sport által. A három hónapos program hatalmas meglepetés volt számomra, megmutatta ugyanis, hogy ezek a dolgok valójában csakis elhatározást igényelnek, semmi mást. A testmozgáshoz elég egy futócipő és néhány kézi súlyzó, az egészséges étkezés pedig egyáltalán nem olyan drága, mint azt sokan hangoztatják - sőt, a cukros üdítők, chipsek és egyéb szemétre való termékek elhagyásával még spórolni is lehet egy keveset.
Az életmódváltás persze nem egy edzőtábor, hanem egy olyan folyamat, amelynek során igyekszünk átformálni, egészségesebb mederbe terelni mindennapi rutinunkat. Önkritikusan bevallom, hogy a rendszeres sportolás az elmúlt hónapok során inkább alkalomszerű kedvteléssé vált, és ez egyáltalán nem szerencsés. Ezzel együtt, amikor akad egy kis szabadidőm, ma is szeretek megemelni néhány súlyt. Ami viszont az étrendemet illeti, továbbra is tartom a dietetikus által javasoltakat. Áttértem a cukor- és kalóriamentes italokra, és azokat is csak mértékkel fogyasztom. Naponta ötször eszem, szigorúan tartva a reggelizést is mint főétkezést. Törekszem arra, hogy kellő fehérjét vigyek be a szervezetembe, míg a zsírokat igyekszem a minimálisra szorítani. Azt vettem észre, hogy az életmódváltásom kezdete óta szinte alig fogy étolaj a konyhánkban, illetve cukrot sem kell túl sűrűn vásárolnunk. Eközben viszont mindig van otthon friss zöldség és gyümölcs. A mérleg pedig azt mutatja, hogy mindez elég is a testsúlyom normális szinten tartásához.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szűrések ezért fontosak
Mint említettem, az ördög nem alszik, azaz a befolyásolható rizikótényezők mérséklése ellenére is bárkinél kialakulhatnak betegségek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy teljesen eszköztelenek lennénk ebben a küzdelemben. A kórképek túlnyomó többségére igaz, hogy minél előbb ismerik fel, annál könnyebb és sikeresebb a kezelésük. Mivel viszont számos megbetegedés tünetmentesen alakul ki, ezért más módot kell találni a korai felfedezésükre. Kiválóan megfelelnek e célra a rutinszerű szűrések. Fiatal életkoromból kifolyólag szerencsés helyzetben vagyok, hiszen esetemben egyelőre viszonylag alacsony a legsúlyosabb betegségek kialakulásának kockázata. Ezzel együtt évente egyszer nem árt, ha laborvizsgálatok is megerősítik, hogy minden rendben zajlik-e a szervezetemben.
Miközben e sorokat írom, már meg is kaptam a háziorvosi beutalómat vér- és vizeletvizsgálatra . A tesztek finanszírozásáról a társadalombiztosító gondoskodik, és bár a vérvétel talán járhat némi kellemetlenséggel, cserébe képet kaphatok többek között az anyagcserém, a májam , a veséim vagy éppen a pajzsmirigyem működéséről. Hangsúlyozom, ez egy körülbelül egyórás, teljesen ingyenes elfoglaltság, a haszna viszont közel sem elhanyagolható.
November lévén fontos szót ejteni a Movemberről is. Az Ausztráliából indult kezdeményezés célja, hogy felhívja a férfiak figyelmét egészségük megőrzése és a prosztatarák elleni küzdelem fontosságára és lehetséges módjaira. A mozgalom jelképe a bajusz lett, hiszen az akció alapja, hogy az abban részt vevő férfiak egy teljes hónapra félreteszik a borotvát. Az egyébként jópofa megmozdulás egy fontos problémára irányítja rá a figyelmet, évente ugyanis több mint 4500 magyar férfinél diagnosztizálnak prosztatarákot , és körülbelül harmadennyien halnak meg a kór miatt. Éppen ezért minden 45 év feletti férfi számára javasolt az évenkénti szűrővizsgálat. Ennek legfőbb része a prosztata fizikális vizsgálata, valamint egy vérparaméter, az úgynevezett prosztataspecifikus antigén (PSA) laboratóriumi meghatározása.
Ez is érdekelhet
Bármennyire is hasznos azonban, sajnos PSA-vizsgálatot a háziorvosok nem kérhetnek tb-támogatott formában. Amennyiben mégis szeretnénk ellenőriztetni ezt a paramétert, viszont nem szeretnénk csak ezért felkeresni a szakrendelést, úgy az adott labor által meghatározott összeg kifizetése ellenében tehetjük meg ezt. A PSA-tesztet pedig kiegészíthetjük akár egyéb, állami finanszírozásban szintén nem elérhető paraméterrel (például inzulin, D-vitamin-szint, T3 és T4 pajzsmirigyhormonok szintjének vizsgálata), amelyek eredménye alapján sokkal alaposabb képet kaphatunk egészségi állapotunkról.
Legjobban: