Kevesebb mint egy évvel az I. világháború kezdete után, 1915 januárjában, Charles Myers, a brit Királyi Hadsereg Orvosi Hadtestének orvosa dokumentálta egy 23 éves közlegény történetét, aki túlélt egy közeli gránátrobbanást , később ködös memóriával magához tért egy pincében, ahonnan kórházba szállították. Ez volt az úgynevezett 3. eset. "Egészségesnek kinéző ember, jóltáplált, de nyilvánvalóan rendkívüli idegi állapotban. Azt állítja, hogy a legkisebb zaj is beindítja őt" - írta Myers a The Lancet orvosi folyóiratnak küldött üzenetben . A doktor e katona és két másik társa esetén mutatta be azt a kórképet, amelyet gránátsokknak nevezett el.
A Smithsonian magazin azt írja, hogy a gránátsokk (amelyről akkoriban és még elég sokáig magyarul úgy beszéltek, hogy a sérültet légnyomás érte) végül a brit katonák 15 százalékát küldte haza. Tüneteik között szerepelt az ellenőrizhetetlen sírás, amnézia, csiklandozás érzése, lebénulás, rémálmok, álmatlanság, szívdobogás, szorongásos rohamok, némaság stb. Később ezt az állapotot harctéri neurózisnak nevezték át, majd miután kiderült, hogy más közegben fellépő erős stressz és trauma is képes kiváltani, megjelent a mai széles körben ismert megjelölés a poszt traumás stressz szindróma , angol rövidítéssel PTSD. Az USA Veteránügyi Hivatala szerint jelenleg a harctereket megjárt katonák 10-20 százaléka küzd a tünetegyüttessel.
Stressz és harctéri alkalmasság
Az I. világháború kezdetén azonban elég keveset tudtak a harctéri sokk kialakulásáról és gyógyítási lehetőségeiről . Azt viszont látták, hogy akiket elkap, alkalmatlanná válnak a katonai feladatokra, s ezért ki akarták zárni a szolgálatból azokat, akikről feltételezhették, hogy adott esetben nem képesek megőrizni mentális konzisztenciájukat. Ezt mutatja, hogy Thomas Salmon pszichiáter, az amerikai Nemzeti Mentálhigiénés Bizottság vezetője Európában tanulmányozta a helyzetet. Jelentésében azt írta: "A legfontosabb megfogalmazandó javaslat, hogy az őrült, gyengeelméjű, pszichopatikus és neuropatikus egyéneket szigorúan ki kell zárni azokból az erőkből, amelyeket Franciaországba küldve kitesznek a modern háború félelmetes stresszének."
A "háborús neurózisokkal" szemben sebezhetőbb katonák azonosításának és kizárásának javaslata manapság régimódi megközelítésnek tűnik a mentális egészség szempontjából. Mindenesetre ez az elképzelés, illetve az alkalmatlan egyének kiszűrésére kidolgozott első személyiségteszt tartósan hozzájárult a pszichológia népszerűségének terjedéséhez.
Amikor Myers gránátsokknak nevezte el a tünetegyüttest, azt magát csak meglehetősen röviden írta le. Sőt nem is ő volt az első, aki ezt észlelte. A német egyesülési háborúk során, egy fél évszázaddal korábban, egy pszichiáter már hasonló tünetekre figyelt fel a harcokat megtapasztalt veteránoknál. Az I. világháború azonban másfajta csatákat honosított meg, sokkal halálosabb és gépesítettebb, tankokkal, repülőgépekkel, nagy űrméretű vagy gyorsan tüzelő ágyukkal, géppuskákkal és mérgező gázokkal megvívott öldökléseket. Ki ne hallott volna a verduni vérszivattyúról vagy Doberdó pokláról . "Az emberiség története során a testre és az elmére kifejtett stressz és terhelés soha nem volt olyan nagy vagy olyan számos, mint a jelenlegi háborúban" - panaszkodott Elliott Smith brit-ausztrál antropológus.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A "gránátsokk" kifejezést eredetileg szó szerint értették, mert a lélektanászok úgy gondolták, hogy a bombák, lövedékek becsapódása és robbanása mentális utóhatást okoz. De amikor rájöttek, hogy a nem harcoló csapatoknál is feltűnnek ugyanazokat a viselkedési zavarok , ez a magyarázat már tarthatatlan volt. Az egyik gondolatmenet feltételezte, hogy a gránátsokkban szenvedők meghamisítják a tüneteiket, hogy minél előbb leszereljék őket. Volt olyan elképzelés is, hogy azoknál alakul ki ez a tünetegyüttes, akiknek "alacsonyabbrendű a neurológiai állománya".
Mégsem úgy vannak összerekva, mint a lányok
Függetlenül a gránátsokk eredetétől, annak létezése és elterjedtsége riasztotta a katonai és orvosi vezetőket, mivel a helyzet hátráltatta a háborús műveleteket, amelyekhez a frontvonalon sok emberre volt szükség. Azokkal szemben, akik ilyen jellegű sérülést szenvedtek el, egyre erősebb ellenérzés jelent meg a hadseregben, de a társadalomban is. Akkoriban egyszerűen érthetetlen volt, hogy erejük teljében lévő fiatal férfiak hogyan zuhanhatnak össze egy gránátrobbanástól, ha nem gyávák, szimulánsok vagy úgy vannak összerakva, mint a lányok, akik "történelmileg tudottan hajlamosak" az ilyenféle betegségekre.
Salmon felhívása a gyenge konstitúciójú személyek kiszűrésére ma már sértőnek hathat, de nagyon is praktikus célokat szolgált. A Háborús Minisztériumnak írt táviratában ezt írja 1918 júliusában: "A mentális rendellenességek prevalenciája az utánpótlás csapatokban a közelmúltban azt mutatja, hogy az intenzív erőfeszítések sürgős fontosságúak a mentálisan alkalmatlanok kiküszöbölésére az Egyesült Államokból való távozást megelőzően az újonnan behívottak közül. Kétséges, hogy a Háborús Minisztérium bármely más módon jobban segítheti a Pershing tábornok által tapasztalt nehézségek csökkentését, mint azzal, hogy minden frissen behívottat pszichológiai vizsgálatnak vet alá, amint belép a táborba. "
Addigra az USA katonai szervezetei neuro-pszichiátriai és pszichológiai divíziókat hoztak létre, sőt egy katonai pszichológiai iskolát is nyitottak a katonaorvosok georgiai kiképzőközpontjában. A kéthónapos képzés tanterve azt tükrözi, hogy az előzetes szűrésre helyezték a hangsúlyt (azaz nem a háborús traumák feltására és kezelésére, amit ma a PTSD-vel küzdő veteránok rehabilitációjának középpontjába helyeznek a pszichológusok).
Az első tudományos teszt
Kevesebb, mint két évvel az USA hadba lépése után már több mint 1,7 millió leendő katona kapott pszichológiai értékelést, beleértve az intelligencia tesztek első csoportját. Végül a behívottak nagyjából két százalékát utasították el pszichológiai aggályok miatt. A pszichológiai tesztek szempontjából akkor érkezett el a fordulópont, amikor a Long Island-i Upton táborban állomásozó katonák csoportjaival kitöltettek egy igen/nem válaszokat alkalmazó kérdőívet, amelyeket Robert Sessions Woodworth, a Columbia Egyetem professzora készített az Amerikai Pszichológiai Társaság kérésére.
"Más hadseregek tapasztalata megmutatta, hogy a gránátsokk vagy háborús neurózis szinte ugyanolyan súlyos hátrányt jelent, mint az alacsony intelligencia. Megállapítottam, hogy a legjobb azonnali jelzés a neurotikus tendencia korai tüneteiben rejlik" - írta Woodworth. Azaz a tudós felfedezte a tüneteket a háborús neurózissal küzdő katonák esettörténeteiben. Ennek alapján kérdőívet készített, amit kipróbált az újoncok, főiskolai hallgatók, valamint "rendellenesnek tekinthető" betegek csoportjain.
Az alkalmatlanság feltárására feltett körülbelül 100 kérdés közül néhány meglehetősen furcsa volt. Ilyenek: Gondolt már valaha arra, hogy elveszti a férfiasságát? Képes mozdulatlanul ülni? Gyakran érzi, hogy mindjárt megfullad? Szereti a szabadtéri életet? Félt valaha őrültségtől? A tesztet pontozták, és ha az érték túllépett egy bizonyos küszöbértéket (például a 25 százalékot), a vizsgált újoncról pszichológiai értékelést készítettek. Az átlagos egyetemi hallgató Woodworth vizsgálatai szerint, az összes kérdés közül mintegy 10-re ad igenlő választ. Amikor azokat a (nem behívott) betegeket vizsgálta, akiknél hisztérikus viselkedést vagy gránátsokkot diagnosztizáltak, ebben a "rendellenes" csoportban az érték magasabb volt, 30-as vagy 40-es.
Woodworth több mint 1000 újoncon próbálta ki kérdőívét, de a háború még azelőtt befejeződött, hogy elérkezett volna a szélesebb körű alkalmazásig. Ennek ellenére a tesztje komoly befolyást gyakorolt, ez tekinthető a mai személyiségtesztek ükapjának. Más korai személyiségtesztek, mint például az 1930-as Thurstone személyiségjegyzék vagy az 1927-es Mentális Higiéniai Kutatás, gyakran a korábbi tesztek kérdéseihez hasonlókat tettek fel, azaz ezek is a negatív érzelmi képességre összpontosítottak, mint a Woodworth-féle teszt. Ezzel szemben Hermann Rorschach 1921-ben kifejlesztette tintafoltos tesztje még legalább egy évtizeden át nem ért el széleskörű népszerűséget.
Jött az ipari pszichológia is
Nem meglepő, hogy egy időben megjelent az úgynevezett ipari pszichológia és a személyiségteszt a munkahelyeken is. A két világháború között a vezetők úgy gondolták, hogy "akik a szakszervezetek mellett álltak, zavarodott és neurotikus alakok voltak", és ezért a korai személyiségteszteket a munkahelyi nyugtalanság elkerülésére alkalmazták.
Végül a személyiségtesztek egyre inkább a neuroticismusra összpontosítva haladtak az olyan többdimenziós vizsgálatok felé, amelyeket ma mind a klinikai, mind a populáris pszichológiában látunk. Az 1931-es Bernreuter-féle személyiségleltár például a személyiség számos vonását értékeli: a neurotikus hajlamot, az önértékelést, az introverziót vagy extroverziót, a dominanciát vagy a behódolást.
Ez is érdekelhet
De míg a személyiségteszt fejlődött, a traumákkal összefüggő mentális egészségi állapot megközelítése egyhelyben maradt. A hadsereg is abbahagyta a gránátsokk kezelések finanszírozását arra hivatkozva, hogy a jövőbeni jobb átvilágítás megszüntetheti a problémát. A második világháború kezdetén aztán az amerikai hadsereg ismét pszichológiai teszteket végzett ugyanazzal a céllal, hogy kiszűrje a harcra mentálisan alkalmatlanokat. De de csak a vietnami háború után - azaz több mint 60 évvel azután, hogy Woodworth megvizsgálta a gránátsokkra való fogékonyságot -, végül a PTSD meghatározása bekerült az elismert betegségek közé.
