"Nem kell görcsölni! Csak nyugi és egyből jön majd a baba!" - tanácsolják a jóindulatú ismerősök, ha megtudják, hogy egy nőnek hosszabb ideje nem sikerül teherbe esnie. A hasonló mondatokban ugyan sok igazság van, de ha valaki mindennél jobban vágyik egy kisbabára, és hónapról hónapra azt tapasztalja, hogy megint nem fogant meg, elkerülhetetlen a kétségbeesés, az idegeskedés, a feszültség.
A stressz fiziológiai és lelki hatásai pedig igencsak nehezíthetik a teherbe esést - ennek pedig nem más a következménye, mint az újabb feszültséggel teli hónap. A stressz és a meddőség tehát egymást erősítő "hatások".
Normális esetben természetesen a stressz önmagában nem okozhat meddőséget. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a munkahelyi idegeskedés vagy a vizsgadrukk (vagy az őseinkre gondolva, menekülés a vadállatok elől) hatékony fogamzásgátlási módszer lenne. Ám ha a szervezet túlságosan sok stressznek van kitéve, az befolyásolhatja a menstruációs ciklust, illetve az ovulációt.
A stressznek, pontosabban a stressz csökkentésére alkalmazott bizonyos "módszereknek" szintén kedvezőtlen hatása van a fogamzóképességre: a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a drogok vagy a gyógyszerek kifejezetten káros hatással lehetnek a teherbe esési képességre, sőt, a korai vetélés veszélyét is növelik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mi történik azonban akkor, ha a stresszt éppen a terhesség elmaradása okozza? A szervezet nem "különbözteti meg", ha valami a fizikai vagy ha a lelki jól-létet veszélyezteti, ugyanolyan hatása van a lelki stressznek, mint a testinek.
A meddőségi kezelés (vagy egyáltalán a diagnózis), az állandó orvosi kontroll, az anyagi terhek, illetve a bizonytalanság és a szorongás olyan vészreakciót indít el a szervezetben, mely az első helyre nem a szaporodást, hanem a túlélést helyezi. A szakemberek által "menekülj vagy harcolj" állapot hatásai többek között a pulzus gyorsulása, az izmok megfeszülése, a vércukorszint emelkedése, a gyorsabb levegővétel.
Ez rövid ideig hasznos, hiszen megnöveli az energiaszintet, a koncentrációképességet, de hosszú távon komoly egészségügyi problémákat okozhat (mint amilyenek az állandó fejfájás, a légzési nehézségek, az alvászavarok, a túlsúly, a magas vérnyomás). A stressz emellett a nemi hormonok csökkenésével is együtt jár, hiszen veszélyhelyzetben (legyen az valós vagy lelki eredetű) nem alkalmasak a körülmények az utód kihordására vagy felnevelésére.
Ha tényleg csak a hétköznapi gondok okozta stressz miatt nem sikerül teherbe esnie a nőnek, akkor jó ötlet lehet néhány napnyi pihenő - nem véletlen, hogy korábban sokáig próbálkozó pároknál a pihentető nyaraláson fogan meg a baba.
A relaxációs vagy stresszoldó technikák is segíthetnek: a jóga, a meditáció, az autogén tréning vagy éppen a rendszeres sport "megnyugtató" hatással van a szervezetre. Olyan történeteket pedig mindenki hallott, hogy épp az örökbefogadás után (mikor már a pár teljesen lemondott a saját gyerekről) esett teherbe a friss anyuka, köszönhetően annak, hogy már nem izgult annyira a gyermektelenség miatt.
"Annyira, de annyira akarom"
A nők egy részénél a gyermektelenség miatti stressznek a tudatalattiban meghúzódó okai is lehetnek: azok, akik túlságosan próbálják a kezükben tartani az életüket, maximalisták, mindig a tökéletességre törekszenek, gyakran éppen saját magukat akadályozzák meg abban, hogy teherbe essenek. Legalább annyira vágynak a gyerekre, mint amennyire félnek is tőle.
Tarthatnak attól, hogy fel kell adniuk a függetlenségüket, az önállóságukat. Stresszt okozhat bennük az is, hogy nem tudják, milyen lesz a születendő baba vagy hogy milyenek lesznek ők anyaként. Gyakran "nem merik vállalni" a terhességet, hiszen nem biztosak abban, hogy az "tökéletes" lesz. Ez furcsa kettősséget okozhat a lelkükben - a fel nem dolgozott félelmek, az elvárások és a bizonytalanságok pedig olyan erős lelki feszültséget okozhatnak, amely megakadályozza a teherbe esést.
Ez is érdekelhet
Ezeken a lelki problémákon pszichológus vagy pszichoterapeuta viszonylag könnyen segíthet: a tudatalatti gátak feloldása, a félelmekkel való szembenézés, a hibák elfogadása a gyógyulási folyamat fontos része.
