Mit jelent pontosan?
Meddőnek (infertilis) nevezünk egy házaspárt vagy párt, ha egy év rendszeres, tüszőrepedés (ovuláció) idejére eső házasélet ellenére elmarad a fogamzás, a nő nem esik teherbe, a pár nem képes ezen idő alatt a gyermeknemzésre, - illetve, egyes szakemberek megfogalmazásukban hozzáteszik; - a nő nem képes a csecsemő kihordására és élveszülésére.
Hiszen egy emberpárt szaporodásbiológiailag akkor lehet meddőnek nevezni, ha nem képesek életképes utódot világra hozni. Az orvosi definíció fogamzóképes (reproduktív) korban lévő és gyermeket kívánó, fogamzásgátlást nem alkalmazó párra vonatkozik.
A meghatározásból az is következik, hogy egy év elteltével még nem mondhatjuk, hogy a párnak egyáltalán nem lehet gyermeke, ahogy sokan rosszul és vészjóslóan értelmezik az orvosi véleményt. Csupán arról van szó, hogy a fogamzó képesség akkor optimális, ha rendszeres közösülés mellett egy éven belül bekövetkezik a terhesség. Még az is normálisnak tekinthető, ha két éven belül lesz a nő várandós, ekkor az orvosi szaknyelv szubfertilitásról, csökkent fogamzó képességről beszél.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Két fél egy egész
A meddőség nem egyetlen ember, nem csupán az egyik fél gondja, betegsége vagy működési elégtelensége, hanem a párt érintő jelenség, amelynek rendkívül változatos testi, lelki, szociális, környezeti okai lehetnek. Tágabb értelemben vagy demográfiai szempontból minden pár meddő, akinek nem születik gyermeke, de lehet, hogy nem is akarnak gyermeket.
A meddőség fakadhat a szexuális élet zavaraiból is. Azt azonban fontos tudni, hogy a gyermek fogamzása nem a szexuális képességektől függ, vagy, ahogy még mindig tévesen hiszik, hogy a férfi vagy a nő valamit rosszul csinál közösüléskor. A meddőség nem azonos a gyermektelenséggel, hiszen a pár nevelheti az egyik fél gyermekét vagy örökbefogadott gyermeket is, illetve az is lehet, hogy korábban már született gyermekük, illetve a nőnek már sikerült teherbe esnie.
Utóbbi esetet orvosilag is számon tartják, így elsődleges vagy primer meddőségről akkor beszélhetünk, ha a nő előzőleg még nem volt terhes, illetve másodlagosról, szekunder meddőségről akkor, ha korábban már volt terhessége .
Mi kell a babához?
A petesejtek a nők petefészkeinek tüszőiben érnek meg. A leánygyermekek mintegy 400 ezer elsődleges tüszővel jönnek világra, melyek közül termékeny életkorban hormonhatásra havonta 1-3 tüsző érik meg. A tüszőéréssel párhuzamosan, annak belsejében zajlik a petesejtérés, és tüszőrepedéskor egy-egy petesejt szabadul ki.
A petesejtek legfeljebb egy napig életképesek és megtermékenyíthetők. Ez idő alatt bejutnak a petevezetőbe, és lassan elindulnak a méh felé, ám nemi aktus esetén igen hamar összetalálkoznak az idáig igyekvő hímivarsejtekkel, és még a petevezetőben megtermékenyülnek. Ekkor már mindkét szülő genetikai anyagát hordozzák, és zigótának hívják. A zigóta folytatja útját a méhüreg felé.
A méhnyálkahártya a menstruációs ciklus idején a petefészek-hormonok hatására készül elő, és válik alkalmassá az osztódásnak indult zigóta befogadására, aminek végül be kell ágyazódnia a méhnyálkahártyába. Ha ez is megtörtént, létrejött a terhesség. Ha sokáig próbálkozik egy pár a gyermekvállalással eredmény nélkül, akkor meg kell nézni, hol akadhatott meg ez a folyamat.
Nyilvánvaló, hogy a terhesség létrejöttéhez ép és jól működő női nemi szervekre, megfelelő hormonális egyensúlyra és kellő számú megtermékenyíteni képes spermiumra van szükség. Noha a petesejt megtermékenyítését egyetlen hímivarsejt végzi, statisztikailag és a valóságban a megtermékenyítés jó eséllyel sok egészséges hímivarsejt jelenlétében következik be.
A teljes kivizsgálás épp ezért egy beszélgetéssel kezdődik, amelyen a pár és kezelőorvosa vesz részt. Az általános fizikális vizsgálatok után megnézik a petefészek működését, hogy valóban történik-e peteérés és ovuláció, és hogy a petesejt elindul-e a petefészektől a megtermékenyítés helye felé. Megvizsgálják, hogy rendben van-e a szervezet hormonháztartása, megfelelően szabályozott-e a nemi hormonok szintje. A nőknél azután megvizsgálják a petevezetők, a méhkürt átjárhatóságát, a méhüreg és a méhnyak állapotát. A férfi vizsgálatának legfontosabb része a spermiumanalízis, melynek során mérik a spermiumok számát és életképességét.
Bárkin múlhat!
A női oldalról a meddőség leggyakoribb okai a petevezető elzáródása, az ovuláció elmaradása, a PCOS vagy az endometriózis nevű méhbetegség, valamint méltatlanul kevés szó esik partnerváltogatások miatt gyakori nemi betegségek vagy a korábbi abortusz meddőséget okozó következményeiről. A meddőség egyre gyakoribbá válásában játszik szerepet a nők kitolódó gyermekvállalása is.
Férfiaknál a meddőséggel leggyakrabban az alacsony spermaszámmal hozható összefüggésbe, amit a szoros nadrágok hordása, a varikokele (heresérv) vagy nehezen felmérhető környezeti hatások, környezetszennyezés, illetve a táplálékkal, ivóvízzel bevitt ösztrogén hormonok rovására írhatunk.
Azok számára, akik kritikusan kevés megtermékenyíteni képes spermiumuk miatt nem képesek apává válni, nem vigasztaló, de érdekes adat, miszerint a férfiak termékenysége általános csökkenést mutat. A WHO 1960-ban 80 millió/ml-es spermiumszámot tekintett normálisnak, míg ma megelégszünk a 20 millió/ml-lel, legalább ennyi megfelelően életképes spermium szükséges a normális termékenységhez.
Miután a meddőség mindig két ember ügye, a meddőségi kivizsgáláson is mindketten részt kell vegyenek. A meddőség ugyanolyan valószínűséggel múlhat a nőn, mint a férfin, a két nem között alig van különbség. A legtöbb statisztika szerint az ok 45-50 százalékban a nőnél található, míg 40-45 százalékban a férfinél, a fennmaradó esetek egy részében pedig mindkét fél hozzájárul valamilyen módon a meddőséghez.
Sokszor a leggondosabb kivizsgálás ellenére is rejtve marad az igazi ok. Ismeretlen eredetű meddőségnél (idiopátiás sterilitás) a pár egyik tagjánál sem igazolható a termékenységet befolyásoló és a fogamzás elmaradásáért okolható szervi elváltozás. Az ismeretlen eredetű meddőség előfordulása 5-15 százalék közöttire becsült érték. A meddőségnek ez a formája az érintettek számára sok aggodalommal, tépelődéssel jár, de még ekkor sem igaz, hogy a fogamzás biztosan és egyáltalán nem következhet be. Megtörténhet, csak a normálisnál lényegesen kisebb valószínűséggel. Hogy mégis mikor?
Meddig kell várni?
Egészséges, rendszeresen és megfelelő időben szexuális életet élő pároknál a nő minden ciklusában körülbelül 20 százalék esélye van annak, hogy azonnal gyermek fogan. Ez első hallásra bizony kevésnek tűnhet, ám ez egy év alatt, azaz körülbelül tizenkét ciklust tekintve már közel 100, egész pontosan 85 százalékos halmozott valószínűséget jelent (két év alatt ez 95%-ra nő). Innen jön a meddőség meghatározásában megszabott egy esztendő. Ha ennyi ideig nem fogan gyermek, érdemes lehet orvoshoz fordulni, bár a legtöbb esetben azt szokták mondani, hogy ilyenkor még korai az aggodalom.
Kicsit más a helyzet, ha a pár idősebb, különösen, ha a nő elmúlt 35 éves, mert a korral a fogamzó képesség csökken. Mivel a fogamzás esélye a meddőség időtartamával is csökken, minél idősebb a reménybeli anya, annál fontosabb, hogy minél korábban kérjen tanácsot és segítséget.
