Dr. Páll Zoltán, a Budai Fájdalomközpont sebésze, traumatológus, sportorvos a sportsérülésekről, sportártalmakról, a diagnózis és a kezelés fontos lépéseiről beszélt.
A sportsérülés akut, a sportártalom ismételt behatásra jelentkezik
Pontos magyar adatok híján érdemes egy pillantást vetni a svájci statisztikára. Eszerint 2007-2011 közt 403.100 sportsérülés keletkezett (legtöbb a labdajátékokban és a téli sportokban), 2009-2013 közt pedig 125 haláleset történt a sportban (legtöbb a hegyi sportokban). Olyan területről van tehát szó, amellyel mindenképpen foglalkozni kell - edzőnek, szülőnek, sportorvosnak, sportolónak egyaránt.
A sportsérülés fogalma nagyon tág és élesen elkülönül a sportártalomtól. Míg a sérülés egy nagy, erős, egyszeri behatásra (pl. törés, húzódás, szakadás miatt) létrejövő trauma, a sportártalom ismételt behatásra keletkezik, ahol nincs körülhatárolt traumás epizód. A kiváltó tényező gyakran túlterhelés, de ok lehet még egy rosszul használt sportszer, az ellenfél tevékenysége vagy egy nem kontrollált izom is. A sportártalmak 30-50%-át teszik ki az összes sportsérüléseknek. Az ortopéd-traumatológiai sportártalmak több struktúrát érinthetnek, így az izmokat, az inakat, a szalagokat, az ízületeket, az ízületi tokokat és a csontokat. Az ennek kapcsán kialakuló fájdalom természetesen negatívan befolyásolja a teljesítményt, de ez tulajdonképpen védőfunkció, hiszen azt a tevékenységet korlátozza, amely miatt tovább erősödne a fájdalom.
Legfontosabb a megelőzés
Páll doktor szerint bármilyen ártalomról van szó, legfontosabb teendő a megelőzés. Elsősorban a gyerekek és fiatalok megfelelő minőségű edzésével és oktatásával lehet elkerülni a későbbi ártalmakat. (Amerikai adatok szerint az 5-14 éves korú gyerekek sportártalmai 28%-ban a futballban , 25%-ban a baseballban, 2 %-ban az amerikai fociban, 15%-ban a kosárlabdában, 12 %-ban pedig a softballban keletkezik.)
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az edzésmunkában a legfontosabb szabály a fokozatosság elve - ezen belül ismerni kell a 10 százalék elvét. Eszerint hetente csak egytizedével lehet fokozni az edzésterhelést, az intenzitást és az időt. Edzéstervezéskor nemcsak az adott - sérülésveszélynek kitett - struktúrát kell szem előtt tartani, de figyelembe kell venni a többi között a sportoló testsúlyát, szívritmusát és alvásának minőségét is. Bármilyen gyors változás ezekben az értékekben figyelmeztető jel lehet, hogy túl gyors, túl magas a terhelés, a stressz-szint. Emiatt megnövekedhet a sérülésveszély is, amely szempontjából a legjelentősebb rizikófaktor egy előző sérülés.
Hogyan állítható fel pontos diagnózis?
"Fontos a holisztikus szemlélet, hiszen bár természetesen nélkülözhetetlenek a klinikai vizsgálatok, a különböző képalkotó eljárások, a CT, az MRI, az ultrahang, de szakmai mentorom szerint a legjobb vizsgálómódszerek közé tartozik az orvos keze is" - hangsúlyozza dr. Páll Zoltán, a Budai Fájdalomközpont sebésze, traumatológus, sportorvos.
"Jó példa a holisztikus szemléletre az a 48 éves hölgy, aki hobbi félmaraton-futóként azzal a panasszal jelentkezett, hogy már futni és ülőmunkát végezni sem tud a háti gerincfájdalma miatt. Negatív volt az MRI, a CT, több orvos vizsgálta, semmit nem találtak. Hosszú keresgélés után megvizsgáltam a páciens arcát is, és feltűnt, hogy mindkét oldalon rendkívül feszes a rágóizomzata. Fogazatát áttekintve fény derült egy komoly mélyharapásra, vagyis az alsó fogsor teljesen a felső alá ment, aminek következtében olyan görcsben volt a rágóizomzata, hogy görcsben tartotta a mellkasi, háti izomzatát is - innen eredt a fájdalom. A pontos diagnózisra épülő kezelés tehát nem ortopédiai volt, hanem egy megfelelő fogszabályozás."
Páll doktor ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a valódi sportsérülések terápiájában a rizikófaktorok kiküszöbölésére is koncentrálni kell. Ilyen például a túledzettség, a szorongás, az alvászavar, a nem megfelelő edzésmódszer és akár sportszer - utóbbin belül kiemelten fontos a sportcipő alapos megválasztása. A megelőzés és a kezelés részeként a rendellenes anatómiai szituációkat (pl. lúdtalp, akár mélyharapás) is korrigálni kell. A kezelések megválasztásakor is vannak alternatívák. A konzervatív kezelések között alkalmazható gyógyszeres kezelés (pl. fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők) és strukturális kezelés is (pl. a porcmátrix alkotóelemeinek adagolása, többek közt hialuronsav-injekcióval, orvosi kollagéninjekcióval). A szakember arra is figyelmeztet, hogy a sportsérülések, ártalmak kezelésekor nemcsak a sérült struktúrát kell helyreállítani, de foglalkozni kell a sérült sportoló pszichéjével és szociális környezetével is - ugyanis csak így lehet tartós eredményt elérni.
