1. Az első gyakorlat, amit bárhol végrehajthatunk, az a kézfejen támaszkodás – mintha éppen kinyomnánk a fekvőtámaszt – úgy, hogy a karjaink teljesen egyenesek és a kézfejek a vállak alatt találhatók (tulajdonképpen hagyományos planking nyújtott karokkal). Tartsuk meg így magunkat 30 másodpercig. Nehezítés, ha közben hátul csak a lábujjainkkal tartjuk magunkat. Ha szétfeszítjük kezünk ujjait a terhelés eloszlik, és a gyakorlatot végezhetjük úgy is, hogy az alkarunkra támaszkodunk (planking vagy hídtartás). Az igazán profik úgy is csinálhatják, hogy csak egy lábra támaszkodnak, a másikat felemelik.
2. A következő gyakorlat a fentiekhez hasonló, de csak egy kéz és egy láb van használatban, illetve a testünk oldalirányba fordul (oldalsó planking, vagy oldalsó tartás, támasz). Ezt a gyakorlatot is lehet alkarra támaszkodva végezni. Ebben a helyzetben helyezzük a felső lábat az alsó láb elé a földre, de ügyeljünk, hogy ne csavarodjon ki a törzs, a felső kart pedig tartsuk kinyújtva felfelé és így tartsuk magunkat.
3. Ha akad a közelünkben egy szék, már el is kezdhetjük a következő gyakorlatot. Álljunk háttal a széknek, helyezzük kezünket a szélére és engedjük le fenekünket, majd egyenesítsük ki karunkat (paddal is végezhető a hátsó tolódás). A gyakorlat következő szintje: ha mindezt teljesen nyújtott lábbal csináljuk. Végül, ha már ez sem elég megterhelő, csinálhatjuk a gyakorlatot mindössze egy kézzel.
4. A szék elé térdelve fekvőtámaszt nyomhatunk úgy is, hogy a széken van a kezünk.
5. Ennél nehezebb kicsit, ha lábfejünket helyezzük a székre és úgy fekvőtámaszozunk.
6. Egy egyszerű karkörzés is segíthet, amit az iskolai tornaórákon már mindenki elsajátított. Ugyan nem lesznek testépítő izmaink tőle, de például a vérkeringést remekül serkenti.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
7. Ha már fekvőtámasznál járunk, kétféle gyakorlatot is elvégezhetünk ebben a pozícióban. Az első, hogy mindkét lábunkkal előreugrunk, majd vissza, a másik pedig, amikor lábainkat felváltva helyezzük a kezünk közelébe.
8. A sima támaszkodást, amit elsőként ismertettünk, variálni is lehet úgy, hogy nem az arcunk, hanem a hátunk mutat a föld felé, és így támaszkodunk az alakunkra.
9. A jógázók számára nem ismeretlen az a póz, mikor a támaszkodást nem egyenes háttal, hanem a lábunkat a karjaink közelébe helyezve hidat képezve tartjuk meg saját súlyunkat, ez az úgynevezett lefelé néző kutya póz. Az ősi mesterek biztos nem véletlenül vették be a gyakorlatok közé.
Forrás: businessinsider.com
