Hari Budha Magar április 17-én indult el a csúcsra, ahova múlt pénteken helyi idő szerint délután 3 órakor ért fel – számolt be róla a The Guardian. A csúcshódítási kísérlet előtt 18 napot kellett várnia csapatával az alaptáborban, mire kitisztult annyira az időjárás, hogy lehetséges legyen megtenni az út végét. A több mint két hétig tartó időszakban a hegymászóknak rendkívül fagyos körülményeket kellett elviselnie. Ruházatuktól a termoszban tárolt vízig mindenük megfagyott, így inni sem tudtak. Végül mégis felértek a csúcsra, ahol azonban csupán pár percet tölthettek el a rossz idő miatt.
Ezzel a Nepálban nevelkedett, ma az angliai Canterburyban élő Budha Magar vált az első emberré, aki annak dacára volt képes megmászni a Mount Everestet, hogy térd alatt mindkét lábát amputálták. Gurkaként, a brit haderő tizedeseként Afganisztánban szolgált, amikor 2010-ben egy bombatámadásban súlyosan megsérült, és elvesztette az alsó végtagjait. Saját elmondása szerint akkor úgy érezte, véget ért az élete. Depresszióval és alkoholproblémákkal küzdött, többször is megkísérelt öngyilkosságot elkövetni. „Nepálban nőttem fel, egészen 19 éves koromig, és láttam, hogyan bánnak a távoli falvakban a fogyatékossággal élőkkel. Sokan úgy hiszik, hogy a fogyatékosság a korábbi életükben elkövetett bűnök következménye, és csupán terhet jelentenek a világ számára. Én is ezt gondoltam magamról, mert ebben nőttem fel” – fogalmazott az exkatona.
Ez is érdekelhet
Végül aztán 2018-ban elhatározta, hogy megmássza az Everestet. Kettős amputáción átesett és vak emberek számára ugyanakkor a hatóságok nem engedélyezték a világ legmagasabb csúcsának meghódítását, ezáltal is törekedve a hegyen bekövetkező halálesetek számának csökkentésére. Budha Magar maga is részt vett azonban a tilalom feloldása melletti kampányban, és miután sikerrel járt, elkezdhette szervezni a kihívást. A férfit nepáli hegymászók kísérték el az útra, a csapatot pedig Krish Thapa vezette, aki korábban szintén gurkaként szolgált a seregben. Most, hogy történelmet írt, Budha Magar azt tervezi, hogy több időt tölt a családjával, illetve Afganisztánba is szeretne visszatérni, hogy köszönetet mondhasson. „Ha nem vesztettem volna el a lábaimat, nem másztam volna meg az Everestet. Bármi is történjen, az mindig jó okkal történik” – fogalmazott.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
