A holland Meander Orvosi Központ kutatói dr. Arend Mosterd vezetésével kimutatták, hogy azok között, akik a szívrohamuk időpontjában éppen sportoltak, a vizsgált személyek közel fele életben maradt, míg a nem mozgó betegek körében ez az arány csak 15 százalék volt. A szakértők szerint ez is azt bizonyítja, hogy a sportos életmód előnyei jóval meghaladják az esetleges kockázatokat.
A kutatás során 2006 és 2009 között minden kórházon kívül bekövetkezett szívmegállásos esetet megvizsgáltak Amszterdam körzetében. A 2517 eset közül 145 (6 százalék) következett be sportolás közben illetve az azt követő egy órán belül. A sportolók közül 45 százalék élte túl a kardiológiai eseményt, míg azok közül, akik nem sportoltak a szívmegállás idején, csak 15 százalék maradt életben.
"Annak ellenére, hogy a testmozgással lehet legjobban javítani a szív-érrendszer egészségét, a sportolás időnként akár halálos kimenetelű kardiológiai eseményt is kiválthat" - nyilatkozta Mosterd. "A fiatal focisták nagy nyilvánosságot kapott halála például beárnyékolja a rendszeres testmozgás túlnyomóan pozitív hatásait. A sport valójában nem jelentős kockázati tényezője a szívmegállásnak. Ritkán fordul elő, de amikor bekövetkezik, mégis nagy visszhangot kelt."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szakértő azt is hozzátette, hogy bár a kutatásban a mozgást végzők jó fizikai állapota is bizonyára szerepet játszik a túlélés kedvezőbb arányában, arról sem szabad megfeledkezni, hogy ők többnyire nyilvános helyen lettek rosszul, ahol gyorsan kaptak segítséget, és defibrillátor készülékkel gyorsan megkezdhették az újraélesztést. A kutatás eredményeit az Európai Kardiológus Társaság konferenciáján mutatták be.
Legjobban: