Hazudtak az első fogamzásgátlóról

A 20. század elején eredetileg a férfiak számára próbáltak meg hormonális fogamzásgátlót kifejleszteni. Ám hamar letettek a tervről, mikor kiderült, hogy a gyógyszernek mellékhatásai is lennének. Helyette végül piacra dobták a nőknek szánt hormonális fogamzásgátlókat - melyek szedése számos mellékhatással járhat. A tudósokat akkoriban ezek a női problémák kevésbé zavarták.

A hormonális fogamzásgátlók használata az egyik legnépszerűbb és egyben legbiztonságosabb módja a teherbeesés elkerülésének, ám – mint minden gyógyszer esetében –, fontos, hogy tisztában legyünk a szedésükkel járó esetleges mellékhatásokkal is. Ma már természetesnek tűnik, hogy ezekre a mellékhatásokra az orvosok és a szakemberek is felhívják a figyelmet - pedig nem volt ez mindig így. Az első hormonális fogamzásgátló tabletta piacra dobása után ugyanis éveknek kellett eltelnie, míg a gyógyszergyártókat arra kötelezték, hogy a pirulák mellé egy betegtájékoztatót is csomagoljanak, feltüntetve rajta az összes lehetséges kockázatot.

Ezekbe a betegtájékoztatókba még a mai napig is kerülnek bele olyan újabb és újabb kockázati tényezők, amelyeket a tabletták szedése előtt mindenkinek mérlegelnie kell. Ilyen például a szuicid kockázat is, amelyre csak néhány éve hívták fel először a nők figyelmét. De hogyan jutottunk el a mellékhatások eltitkolásától odáig, hogy az orvosok öngyilkosságra való hajlamra figyelmeztetik a pácienseiket?

Enovid
Enovid, az első hormonális fogamzásgátló. Forrás: FDA

Növeli az öngyilkosság veszélyét

A hormonális fogamzásátlók depresszióra hajlamosíthatnak, sőt használatuk fokozott öngyilkossági kockázattal is járhat – figyelmeztetett az Európai Gyógyszerügynökség még 2018-ban. A figyelmeztetést egy 2016-os, az American Journal of Psyschiatry folyóiratban megjelent átfogó vizsgálatra alapozták. Ebben az átfogó vizsgálatban mintegy félmillió dán nőt követtek nyomon több mint nyolc évig. A felmérés végén kiderült, hogy azok a nők, akik hormonális fogamzásgátlókat használnak, gyakrabban kezdenek el antidepresszánsokat szedni, valamint gyakrabban szorulnak a depresszió súlyos eseteire visszavezethető kórházi kezelésekre. Ráadásul a tanulmány arra is rámutatott, hogy a fiatal, 15-18 éves korosztály a legveszélyeztetettebb: náluk 80 százalékkal növelte a depresszió esélyét a hormonális fogamzásgátló alkalmazása.

Ezek után az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) Farmakovigilanciai Kockázatértékelő Bizottsága egy kiegészítést javasolt a betegtájékoztatókban és alkalmazási előírásokban. Azt indítványozták, hogy a jövőben minden hormonális fogamzásgátló gyógyszernél kötelezően hívják fel a figyelmet a mellékhatásként jelentkezhető szuicid kockázatra.

A dán tanulmány volt tehát az első, amely rávilágított a hormonális fogamzásgátlás és a depresszió kapcsolatára, pedig ez a kapcsolat valójában koránt sem új keletű. A nők gyakorlatilag már 50 éve, az első fogamzásgátló megjelenése óta rendszeresen panaszkodnak a gyógyszerek okozta mentális mellékhatásokra.

A fogamzásgátlás hajnala

A 20. század kezdetén az USA legtöbb államában a fogamzásgátlás illegális volt, az egyedülálló nők számára pedig még egészen az 1960-as évekig is tiltották. A nők vagy kihordták a nem tervezett terhességeket, vagy veszélyes házi módszerekkel, titokban szabadultak meg a magzattól. Egyetlen „megelőzési” lehetőségként a méheltávolítás jöhetett szóba, ám ezt a beavatkozást is csak azoknál végezték el, akik korábban már szültek. A műtét ráadásul veszélyes is volt: általában a szülés után néhány héttel került rá sor és óriási vérveszteséggel járt.

Az első kombinált fogamzásgátló tablettát 1951-ben, az Egyesült Államokban jelentették be szabadalmazásra, bevezetésére pedig 1960-ban került sor. Az Enovid nevű gyógyszer kifejlesztése négy ember nevéhez fűződik: szerepe volt benne az Margaret Sangern születésszabályozási aktivistának, Gregory Pincus biológusnak, a szintén biológus és feminista Katherine McCormicknak, valamint a katolikus nőgyógyásznak, John Rocknak.

5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről

Gregory Pincus fedezte fel, hogy progeszteron injekcióval meg lehet akadályozni a kísérleti állatok ovulációját. A felfedezése rögtön ígéretesnek tűnt, Pincus azonban tudta jól, hogy a módszert tovább kell fejleszteni, hiszen a folyamatos injekciózás az emberek esetében nem egy működőképes megoldás. Ekkor vette az irányt egy szájon át szedhető fogamzásgátló kidolgozása felé.

Etikátlan emberkísérletek

A tabletta legyártását Katherine McCormick finanszírozta, aki nem mellesleg egy gazdag örökösnő is volt. A tabletták tehát készen voltak, ám azokat a forgalomba hozataluk előtt természetesen tesztelni is kellett – méghozzá embereken. A gyógyszer klinikai vizsgálataihoz az 1950-es években John Rock biztosította az „önkénteseket”. Rock Massachusettsben, a saját pácienseinek kezdte el adagolni a gyógyszert bármiféle részletes magyarázat nélkül. A nőgyógyász csupán annyit mondott, hogy a pirulákat egy termékenységi vizsgálathoz használják, a valódi funkciójukról pedig egy szót sem szólt. A kísérlet azonban hamar dugába dőlt. A résztvevőket zavarták a pirulák szedése mellett jelentkező mellékhatások, ezért inkább otthagyták Rock vizsgálatát. A szer mellékhatásként puffadást és hangulatingadozást okozott, esetenként pedig életveszélyes vérrögök kialakulásához vezetett.

Mi köze az egyháznak a fogamzásgátlók adagolásához?
John Rock ötlete volt a többi között, hogy a 21 darab hormontaralmú pirulát 7 gyógyszermentes nap és megvonásos vérzés kövesse, ezzel imitálva a természetes nő ciklust. Ezt a 7 napos szünetet több tényező is indokolta, ám nem kis szerepe volt volt benne annak is, hogy Rock megpróbáljon a katolikus egyház kedvében járni. Részletekért kattints!

Rock és Pincus zsákutcába került. A résztvevők magas kilépési aránya mellett az is gondot okozott, hogy sok államban továbbra is illegális volt még a fogamzásgátlás. Ekkor úgy döntöttek, hogy a teszteket az Egyesült Államokon kívül folytatják, és ki is választották következő helyszínüket, Puerto Ricót, ahol a túlnépesedésre hivatkozva az abortusz és a születésszabályozás is engedélyezve volt. (Valójában a Puerto Ricó-i kormány az 1930-as és az 1970-es évek között a nők nagyjából egyharmadát vetette alá kényszer-sterilizálásnak a népességszám csökkentése érdekében). Ez a közeg Rock és Pincus számára ideális volt, úgy gondolták, hogy az országban biztosan nagy számban találnak majd megfelelő tesztalanyokat.

Nem sokkal a vizsgálatok kezdete után azonban Rock és Pincus ismét ugyanabba a problémába ütközött: a Puerto Ricó-i nők sem tolerálták a pirulák mellett jelentkező panaszokat, ezért egyre többen hagyták abba a szedésüket. Mindezek után Rockék úgy döntöttek, hogy inkább taktikát váltanak és olyan nőket keresnek, akiket akaratuk ellenére is bele tudnak kényszeríteni a gyógyszerkísérletekbe. Kapcsolatba léptek a San Juhan-i Orvostudományi Egyetemmel, ahol a női hallgatóknak gyakorlatilag egy ultimátumot ajánlottak: vagy részt vesznek egy orvosi kutatásban, vagy elbocsátják őket. Természetesen Rock és Pincus ezúttal sem avatta be a tesztalanyokat a részletekbe.

A gyógyszer klinikai vizsgálatainak menetébe végül egy nő avatkozott be. Dr. Edris Rice-Wray, a Puerto Ricó-i Családtervezési Szövetség orvosigazgatója egy új stratégiát dolgozott ki: azt tanácsolta Rockéknak, hogy a kényszerítés helyett magyarázzák el a résztvevőknek a tabletták hatását. Rice-Wray úgy gondolta, hogy ha a nők tisztában vannak azzal, hogy mire való a pirula, akkor még többen fognak majd önként csatlakozni a kutatáshoz. Rock és csapata belegyezett a változtatásba, ezek után pedig Rice-Wray szociális munkásokat küldött szét San Juan szerte, azzal a céllal, hogy a házakba bekopogva beszéljenek a nőknek a fogamzásgátlás gyógyszeres lehetőségéről. A stratégia végül bevált, több száz nő önként kérvényezte, hogy szedhesse a tablettát. A teljes őszinteség azonban ezúttal sem valósult meg: a részvevőknek nem árulták el, hogy mindez egy klinikai vizsgálat része, és hogy kísérleti készítményről van szó.

A vizsgálat végeztével dr. Rice-Wray összegezte az eredményeket, amelyeket el is juttatott Rock csapatának. Az eredmények szerint a hormonális fogamzásgátló tabletta 100 százalékos hatékonyságúnak bizonyult, ám a szedésével számos mellékhatás is együtt járt. A vizsgálatban résztvevők 17 százaléka szenvedett a többi között hányingertől, hányástól, szédüléstől, fejfájástól, vagy éppen gyomorfájdalmaktól - három nő pedig is el is hunyt a teszt során. Boncolást egyiküknél sem végeztek, így az sem derült ki, hogy halálukhoz köze volt-e a fogamzásgátlónak. Mindezek után dr. Rice-Wray arra a következtetésre jutott, hogy a tablettának – legalábbis abban a formában és adagban, ahogyan azt a Puerto Ricó-i nőknek adták –, túl sok mellékhatása van ahhoz, hogy általánosan alkalmazható legyen.

A férfiak jobb életminőségre vágynak

A figyelmeztetés ellenére a G.D. Searle & Co. nevű gyógyszergyár 1960-ban mégis piacra dobta a tabletta első verzióját, Enovid néven - ugyanabban a formában, amely a klinikai vizsgálatok során a résztvevők csaknem ötödénél rosszullétet okozott. A nőket azonban a lehetséges mellékhatásokról nem tájékoztatták. Abban az időben egyébként a szer tízszer annyi hormont tartalmazott, mint amennyire valóban szükség van a terhesség megelőzéséhez.

Az már csak hab a tortán, hogy Pincus és csapata eredetileg a férfiak számára szeretett volna hormonális fogamzásgátlót kifejleszteni. A gyógyszerrel járó számos mellékhatás miatt azonban végül elvetették az ötletet, és elkezdtek a női fogamzásgátlón dolgozni. Úgy gondolták, hogy a nők jobban tolerálják a mellékhatásokat, már csak azért is, mert a férfiak általánosságban jobb életminőségre vágynak.

Jogunk van tudni a mellékhatásokról

A gyógyszer mellékhatásaival a kutatók tehát nem foglalkoztak, a pácienseknek pedig egészen az 1970-es évekig nem igen kötötték az orrára. 1970-ben aztán egy Barbara Seaman nevű újságíró tényfeltáró könyvében – The Doctor's Case Against The Pill – lerántotta a leplet a fogamzásgátlókkal járó kockázatokról és mellékhatásokról, írásában pedig arra is kitért, hogy a szer mellékhatásait az orvosok eddig is jól ismerték, de elhallgatták azokat a nők előtt. A történetet annyira felkapta a közvélemény, hogy eljutott egészen a wisconsini szenátorhoz, Gaylord Nelsonhoz is. A problémával szembesülve Nelson volt az első, aki követelte, hogy a pácienseknek joguk legyen tudni, hogy milyen készítményt használnak.

Nelson ezek után egy szenátusi meghallgatást szervezett, ahol nyilvánosan megvizsgálták a tabletták mellékhatásait. És bár az eseményre egy nőt sem hívtak meg, a Nelson Pill Hearings néven elhíresült meghallgatás eredményeként jelentősen csökkentették a tabletták hormontartalmát, valamint kötelezték a gyártókat, hogy minden egyes dobozba kerüljön be egy lista a gyógyszer lehetséges mellékhatásairól és a szedésének kockázatáról.

Ez volt az első lépés annak érdekében, hogy a hormonális fogamzásgátlókat biztonságosabbá tegyék a nők számára, ám még ma is, több mint 50 évvel a kifejlesztésük után számos mellékhatás kísérheti szedésüket. Ezért is fontos, hogy a megfelelő fogamzásgátló kiválasztásához minden esetben orvosi segítséget kérjünk.

Forrás: vice.com

A legfrissebb tartalmainkért kövess minket a Google Hírekben, Facebookon, Instagramon, Viberen vagy YouTube-on!

40 felett erre figyeljenek a nők és a férfiak

Olvasd el aktuális cikkeinket!

Orvosmeteorológia
Fronthatás: Melegfront
Maximum: +3 °C
Minimum: -3 °C

Általában erősen felhős vagy borult idő várható, majd a déli óráktól északnyugat felől gyorsan szakadozik, csökken a felhőzet. Délelőtt a csapadékzóna tovább halad kelet felé, amely az északi, északkeleti tájakon még kisebb havazást, délebbre esőt, havas esőt egyaránt okozhat. Délután már csak a déli és keleti megyékben valószínű gyenge intenzitású - legfeljebb vegyes halmazállapotú - csapadék. Az északnyugati szél nagy területen megerősödik, Sopron és a Bakony környékén akár viharos lökések is előfordulhatnak. A legmagasabb nappali hőmérséklet 0 és +6 fok között alakul. Úgy tűnik, a keddi nap számos időjárási jelenséget felvonultat. Lesz napsütés, havas eső, széllökések és zápor is.