Asztma és COPD ? két betegség, azonos beteg Az asztma és a krónikus obstruktív légúti betegség (COPD) két jól elkülöníthető betegség, mégis előfordul, hogy egy asztmás betegnél hosszú évek során a COPD-re jellemző elváltozások alakulnak ki. Az asztma általában már gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban kialakul, az érintettek családjában pedig általában más családtagok is hordozzák a betegséget. Tünetei változatosak, az asztmások sokat köhögnek, mellkasi feszítést éreznek, elsősorban fizikai terhelésre fulladnak. Tüneteik általában éjszaka és hajnalban rosszabbodnak, de a napszaki ingadozás is nagymértékű lehet. Az asztmás betegek körében más gyulladással járó betegségek, például allergia, rhinitis, ekcéma is előfordulhatnak. Ezzel szemben a COPD-s betegek gyakran sokévi dohányzás következményeként kezdenek köhögni, fulladni és köpetet üríteni. Mivel ez a betegség a 40-50 éves korban alakul ki, a betegek sokszor az idősödés tünetének tudják be, hogy már kisebb fizikai megterhelésre is fulladnak. Előfordulhat a COPD betegség munkahelyi ártalom hatására is, a különböző porok, gázok és gőzök is kiválthatják. Árulkodó jel az is, hogy az érintettek folyamatosan romló tünetekről panaszkodhat, ezt a folyamatot pedig nehéz megállítani. A dohányzás abbahagyása segíthet, ahogyan a korszerű gyógyszeres kezelés is. Az asztmás és COPD-s kevert kórképű betegeket általában az asztma előrehaladottabb stádiumában diagnosztizálják, amikor a tüneteket nem sikerül teljesen vagy részlegesen kontroll alatt tartani. Gyakori, hogy az aktív dohányos asztmások kerülnek ebbe a kevert kórképű csoportba. Légzésfunkció hol jobb, hol rosszabb, így tüneteik, köhögésük, fulladásuk sem mindig ugyanolyan mértékű. A betegség heveny fellángolásai, az úgynevezett exacerbációk miatt rendszeresen szükségessé válik a fenntartó gyógyszeres terápia kiegészítése, sőt akut állapotban a beteg kórházba is kerülhet. 
Az asztma, a COPD és a kevert kórállapot diagnózisának kimondásához a légzésfunkciós vizsgálat elengedhetetlen. Ez egy egyszerű vizsgálat, a tüdőgyógyászok végzik a tüdőgondozókban vagy a szakambulanciákon. A vizsgálat segít annak eldöntésében, hogy a beteg légutainak állapota milyen, lehet-e hörgőtágító kezeléssel tágítani, ha igen, akkor milyen mértékben. A légzésfunkciós vizsgálat eredménye és a beteg kórelőzményeinek felderítése segítik a tüdőgyógyászt a diagnózis kimondásában. A korszerű terápiás lehetőségek megkönnyítik a betegek életét és megelőzik a heveny fellángolásokat. De egyetlen terápia sem képes csodát művelni, ha a beteg nem működik együtt a kezelőorvosával és nem szedi gyógyszereit a javaslat szerint. Az úgynevezett fenntartó gyógyszeres kezelést ? ami ma már gyakran napi egyszeri adagolású inhalációs készítmények alkalmazását jelenti ? hosszan tartóan, akár egy életen át is folytatni kell.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
