A felkelő nap országában valamit nagyon jól csinálnak: hosszú évek óta Japánban a legmagasabb a várható élettartam a világon, a statisztikák szerint ráadásul évről évre tovább élnek a szigetországban. 2015-ben már hatvanezernél több ember ünnepelhette a századik életévét. Pedig nem mindig volt így: a második világháborút követően az általános élelmiszerhiány és közegészségügyi krízis miatt alig haladta meg az 50 évet az átlagéletkor. Napjainkban ennek majdnem a duplájára számíthat egy átlagos japán ember - az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján a férfiak átlagosan 80,5 évet, míg a nők 86,8 évet élnek. Összehasonlításképpen: a magyar nők jelenleg átlagosan 78, a férfiak 71 éves korra számíthatnak!
Az ötvenes évektől megfigyelhető, látványos ugrást a szigetország egészségügyi rendszerének nyugati típusú átalakítása hozta: bevezették a kötelező védőoltásokat, a kórházakban pedig szigorú higiéniás intézkedéseket tettek. Míg a legtöbb országban nőtt, Japánban csökkent a daganatos, illetve a szív- és érrendszeri megbetegedések száma. Mindez a fejlett orvostudomány mellett az államilag irányított szűrővizsgálatoknak és egészséges életmódra nevelő programoknak is köszönhető, melyeket a szigetország lakosai az európainál jóval fegyelmezettebben követnek. A legdélibb régióban, Okinava szigetén még az országos átlaghoz mérten is kimagasló a matuzsálemek száma.
A halhatatlanok szigete
"70 évesen gyermek vagy, 80 évesen fiatal, ha pedig 90 évesen őseid magukhoz szólítanak, kérd meg őket, hogy várják meg, míg be nem töltöd a százat" - olvasható a felirat Ogimiben. A tenger partján fekvő, festői szépségű kis falu a japán Okinava szigetén található, és onnan vált világhírűvé, hogy a lakosok számának arányában itt él a legtöbb 100 évnél idősebb ember. Több kutatás is annak próbált utánajárni, hogy mi a titkuk a szigeten élőknek, és kiderítették: életkorukat és egészségüket nagyrészt speciális étrendjüknek köszönhetik.
A helyiek tradicionális étrendjének alapját rengeteg zöldség és gyümölcs adja, a fogások még az egészségesnek tartott japán konyhához képest is kevés zsírt és szénhidrátot tartalmaznak. Számos ételük alapja például az általuk gojaként ismert balzsamkörte, a húsok közül pedig főként a halat részesítik előnyben, melyet csak heti 1-2 alkalommal fogyasztanak. Persze, itt sem mindenki ragaszkodik már a sok száz éves hagyományokhoz, a globalizáció pedig a kicsiny sziget lakosságára is hatással volt - sajnos nem jó értelemben.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nem tett jót a nyugati életforma
A katonai szempontból is kulcsfontosságú szigeten ugyanis a második világháborút követő évtizedekben egyre nagyobb számban jelent meg az Egyesült Államok haditengerészete. Jelenleg nagyjából 26 ezer amerikai katona állomásozik Okinaván, akik a nyugatias életformát is magukkal hozták. Egymás után nyíltak a legmodernebb felszereltségű magánklinikák, de gombamód szaporodtak a gyorséttermek is. Főképp ez utóbbinak köszönhetően pedig a szigetlakók átlagos élettartama is csökkenni kezdett.
Az okinavai fogások zsírtartalma a hatvanas éveket követően a háromszorosára emelkedett, a lakosság egyre nagyobb része hízott el, és megnőtt az előfordulása a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek, valamint a máj-, illetve veseproblémáknak is. Ezek a betegségek korábban szinte ismeretlenek voltak az itt élők körében. Okinava tehát Japán lakmuszpapírjaként reflektál a szigetország társadalmi és egészségügyi helyzetére, amelynek erősségét és gyengeségét is a nyugattal való kapcsolata adja.
Japán társadalma azonban erősen ragaszkodik tradícióihoz, amely korlátot szabott az étrendjük "elnyugatiasodásának". A több évszázados múltra visszatekintő Miso például a mai napig alapját képezi egy hagyományos reggelinek a szigetországban, összetevői pedig jól tükrözik, miért is olyan egészséges a helyi étrend. Alapleve, a dashi tengeri algából, szardíniából vagy shii-take -gombából készülhet, mellé főtt rizst, főtt halat és párolt zöldségeket fogyasztanak.
Főétkezéskor nagyon gyakran kerülnek tengeri eredetű ételek - rák, polip vagy kagyló - az asztalra, melyek rendkívül gazdagok omega-3 zsírsavakban. A fűszerekkel nem nyomják el az összetevők eredeti ízét, és általában kisebb adagokat fogyasztanak, naponta több alkalommal. Kevés alkoholt isznak (az ázsiaiak körében gyakori az alkoholintolerancia), söreik gyengébbek a nálunk megszokottnál és jóval drágábbak is. Helyette az emberek több zöld és fekete teát isznak, akár családi és baráti összejövetelek alkalmával is. Palackozott zöld teákkal a szigetország legkisebb üzletében is találkozni lehet, nemtől és életkortól függetlenül igen népszerűek.
Manapság az idő nagy kincs, ami miatt egyre kevesebb japán engedheti meg magának az egészséges, ám pepecselős helyi étrendet. Japánban is megjelentek és egyre népszerűbbek a különböző gyorséttermek, ahova sokan beszaladnak az ebédszünetnek kijelölt néhány percben. A túlhajszoltság és a fokozott társadalmi nyomás újabb éveket vesz el a japán emberek életéből.
Véget érhet a japán csoda?
Európa számos országában komoly gondot okoz az elöregedés, Japánra azonban ez halmozottan igaz. Az idősödő társadalom miatt rogyadozik a szociális ellátórendszer, a népesség harmada már 65 év feletti, míg az átlagos születésszám csupán 1,2 gyermek családonként.
Kuragane Kei hazánkban élő Japán-szakértő szerint a várható élettartam növekedése nagy valószínűséggel lassulni fog a közeljövőben, a folyamat pedig akár egy évtizeden belül vissza is fordulhat. A mostani idősek ugyanis még azokban az időkben nevelkedtek, amikor a legtöbb ember a tradicionális japán utat követte mind életmód, mind pedig étkezés tekintetében, részesülnek azonban a modern kor orvostudományi vívmányaiban. Más a helyzet azonban az ipari fellendülés után születettekkel, akik már a felgyorsult társadalom ártalmaihoz igazították hétköznapjaikat. Hacsak az orvostudomány a későbbiekben nem tudja ezt kompenzálni, ez a generáció már nem számíthat ilyen kiemelkedően magas átlagéletkorra - vélekedik a szakember.
Ez is érdekelhet
A cikk a Nők Lapja Egészség Örökké fiatal különszámában jelent meg.
