Akár bevalljuk, akár nem: általában szeretünk lustálkodni. Az általánosan megfelelőnek tartott, elégséges alvásmennyiség nyolc óra, de egyesek kilencet is szeretnek a paplan alatt tölteni, miközben sokunkat már öt óra pihenés után kidob az ágy. Döbbenetes tény, hogy életünk harmadát gyakorlatilag tudattalan állapotban töltjük, az alvásnak azonban fontos szerepe van szervezetünk működésében.
Kisgyermekként az egészséges fejlődéshez elengedhetetlen a rendszeres, hosszú és pihentető alvás, ahogy azonban múlnak az évek, egyre kevesebb alvásidőre van szükségünk. A csecsemők az első három hónapban 14-17 órát alszanak egy nap, de a negyedik hónaptól ez már le is csökken 12-15 órára. Az 1-2 éves kisgyermeknek is még 11-14 óra alvást javasolnak a szakemberek, ami óvodás korban tovább csökken 10-13 órára. Az általános iskolás évek alatt 9-11 óra alvásidő ideális, míg a tinédzserek egészséges fejlődéséhez már 8-10 óra is bőségesen elég lehet. Az ideális alvásidő ettől az életkortól már nem csökken ilyen látványos mértékben: 18 és 64 éves kor között 7-9 órát javasolt pihenni, idősebb embereknek azonban már 6-8 óra is elégséges lehet.
Így tesz tönkre az alváshiány
Az alváshiányt az egészségünkre leselkedő egyik legkomolyabb kockázati tényezőnek tekintik a szakemberek, és több kutatás is bizonyította már, hogy a nem elég pihentető vagy túl kevés alvás nagy szerepet játszik bizonyos krónikus betegségek kialakulásában. A különféle lelki eredetű megbetegedésektől a testi panaszokig számos probléma visszavezethető a nem megfelelő hosszúságú vagy minőségű alvásra.
Ha kimarad a megszokott hat-nyolc óra, akkor olyan hatással van a látásunkra és a mozgásunkra, minta tíz százalékos lenne a véralkohol-szintünk, a nem megfelelő pihenés pedig a memóriát is károsítja. Két álmatlan éjszaka után károsodik testünk oxigénfelvevő képessége is. Fizikailag erőtlenebben leszünk, beszédünk akadozik, szókincsünk pedig leszűkül - elfelejthetünk szavakat, amelyeket ki akarunk mondani. Három egymást követő rossz éjszaka már drasztikusan rontja a koncentrálóképességünket, feszültté válunk, szívverésünk pedig abnormálisan felgyorsul. Jelentősen megnő a szívelégtelenség kialakulásának veszélye is.
Négy-öt nap elégtelen alvás már súlyos állapotot eredményez a szervezetben. Kognitív funkcióink ilyenkor már nem működnek megfelelően, az agy 10-15 másodpercekre "elalszik" akkor is, ha tudatunknál vagyunk. Hallucinációk is jelentkezhetnek, illetve az ennél is hosszabb alvásmegvonás már pszichózist eredményez, azaz a beteg teljesen elveszíti kapcsolatát a valósággal, téveszmék és érzéki csalódások hálózzák be. A tartós alvásmegvonás teljes idegi összeomlást és halált eredményezhet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A japánok nyilvánosan alszanak vagy kapszulákban
A felkelő nap országa nemcsak arról híres, hogy itt élnek a legtovább az emberek, hanem arról is, hogy itt dolgoznak a legtöbbet. Japánban a munkahelyi bóbiskolásnak is komoly hagyománya van, és egyáltalán nem szankcionálják, sőt: a szigetországban kifejezetten elismerést vált ki a környezetéből egy nyilvános szunyókálás, amelyet Inemurinak hívnak.
A Japán társadalom ugyanis közismerten munkamániás, az itt élő emberek ezért nagyon kevés időt fordítanak az egészséges és pihentető alvásra. Míg a magyar munkahelyeken kirúgással fenyegethetik meg azokat, akik munkaidőben hunynak egyet, addig a japán dolgozók elismeréssel adóznak az irodában beájuló kollégák előtt. Még a főnökök is tisztelettel tekintenek szundikáló beosztottjukra, hiszen ez azt jelenti, hogy a végletekig hajszolják magukat a cég és a közösség érdekében. Persze, itt sem mindenhol megengedett az Inemuri, bizonyos pozícióban dolgozóknál (buszvezetők, nehézgépkezelők) ugyanis a figyelmetlenség is munkahelyi balesetet okozhat, nemhogy a tudattalan állapot. Ilyen esetben a munkaidőben zajló szundikálást szigorúan szankcionálják.
A japánok különben is kevés tisztelettel adóznak az alvás felé, amelyet felesleges időpocsékolásnak tartanak. Jó példa erre a minimális komfortot is nélkülöző, ránézésre is klausztrofób sokkot kiváltó "kapszulahotelek", amelyet a zsúfolt nagyvárosba utazó üzletemberek igényei szerint alakítottak ki. Ezek a hotelek tulajdonképpen egypolcnyi helyet biztosítanak a pihenni vágyóknak: az alvóhelyek legtöbbje egy 2,5x1x1 méteres nyílás a falban. Itt a lényeg csupán a funkció, vagyis hogy a látogató fedett, védett helyen tölthesse azt a néhány alvásra szánt órácskát.
Sokan egyébként úgy is alszanak a munkahelyükön, ha ennek egyáltalán nincsenek tudatában: ezt mikroalvásnak hívják, és általában pár másodpercig, de maximum fél percig tart. Agyunkban ilyenkor rövid "áramszünet" áll be, és gyorsított folyamatban zajlanak le az alvási folyamatok - úgy, hogy mindezt észre sem vesszük magunkon. A mikroalvásnak hívott bóbiskolás megmosolyogtató lehet a környezetünk számára, valójában azonban súlyos fáradtságról árulkodik, amelynek komoly következménye lehet. Autóvezetés közben például halálos balesetet is okozhat ez a rövid kihagyás!
Ezek a nemzetek alszanak a legtöbbet
Egy okostelefonos applikáció segítségével a közelmúltban a fejlett ipari országok lakosságának alvási szokásait is megfigyelhették, így sikerült felállítani egy listát a legtöbbet és a legkevesebbet alvó nemzetekről. Alvásidő tekintetében első helyen Hollandia végzett, az itt élők átlagosan öt perccel többet alszanak az ideálisnak vélt nyolc óránál. A jó levegő Új-Zélandban is gyorsan meghozza az álmot, itt nyolc órát és négy percet alszik egy átlagos lakos, így éppen csak lecsúsztak a dobogó tetejéről.
Európán belül is nagy különbségek figyelhetőek meg: a britek például a nyolcadik legnagyobb hétalvók (7 óra 54 perces átlaggal), míg a németek a 17. legrosszabbak (7 óra 42 perccel). Nem meglepő módon a nagy munkabírású ázsiai országok zárják a listát, az utolsó két helyezett Japán (7 óra 31 perc), illetve Szingapúr (7 óra 24 perces alvásátlaggal). A kutatás persze nem reprezentatív, hiszen csak azokat az embereket tudták vizsgálni, akik egy adott programot letöltöttek a telefonjukra, és így hozzájárultak alvásritmusuk dokumentálásához. Jól mutatja azonban, hogy nemzetenként is eltérő az ágyban töltött idő hossza.
Az előbbi felmérés elsősorban a fejlett országok lakosságának alvási szokásait vette górcső alá, még nagyobb különbségek vannak ugyanakkor a szegényebb régióban élők pihenési módja és ideje között. A nyugati országok embereinek alvási szokásait először a mesterséges fény elterjedése alakította át a 19. század közepén. Korábban a nap lenyugvásához és felkeléséhez igazítottuk saját életritmusunkat is, a villany feltalálásával és elterjedésével azonban több mint egy órával lecsökkent az átlagos alvásidőnk.
A nomád törzsekben addig hagyományos, kétfázisú alvásról - amikor a napi pihenést két részletben, éjszaka és délután tudták le az emberek - ekkor szoktunk át általánosan a napi egyszeri, teljes éjszakát végigpihenő metódusra. Mivel korábban a természet erőinek is jobban ki voltak téve az emberek, a hosszú és mély alvásciklus hosszú időre védtelenné tette őket. Emiatt inkább naponta többször dőltek le egy-két órára.
Napjainkban elsősorban a túlhajszolt életmód és a stressz miatt ébredünk fel éjszakánként akár több alkalommal is: a fejlett világ nyugtalanul nagy hányada él különféle altató - és nyugtatószerek függésében. Hogy álmunk békés legyen, néha nem elég a stressz levezetése - alvóhelyünket vagy alvási szokásainkat is meg kell változtatni.
Ez is érdekelhet
A cikk a Nők Lapja Egészség Örökké fiatal különszámában jelent meg.
