Legyen szó bármilyen közösségről, a pletykálkodás alapvetően negatív dolognak számít. Gondoljunk csak bele: nincs olyan tanár vagy vezető, aki támogatná, hogy a diákok vagy a munkatársak közt rendszeresen menjen a susmusolás mások háta mögött. Egy friss kutatás viszont arra világít rá, hogy a pletykának előnyei is lehetnek az emberi lélekre nézve - erősítheti a szociális kapcsolódást és interakciót, illetve segíthet abban, hogy mások tapasztalatai alapján mi magunk is tanuljunk a világról.
A tanulmány egyik szerzője, Eshin Jolly szerint a pletyka a kommunikáció egy komplex formája, amit gyakran félreértenek. Bár negatív jelentés társul hozzá, az emberek többsége mégis susmusol az élete nagy részében, és igenis szeretünk mások magánéletével foglalkozó szóbeszédeket meghallgatni és esetenként továbbadni. Vajon miért van ez így? És miért lehet egészséges a pletyka?
A pletyka ezért lehet egészséges
Jolly egy kutatótársával, Luke Changgal többek közt ezekre a kérdésekre kereste a választ. Létrehoztak egy online játékot, ahol kutatásuk résztvevői hatfős csoportokban játszhattak, tíz körben. A játékosoknak minden körben 10 dollárt adtak, amiről eldönthették, hogy megtartják a pénzt, vagy befektetik a csoport közös alapjába, amit a végén jelentős haszonnal vehettek ki, és oszthattak szét egyenlőképpen a játékosok közt. Ebből persze feszültség is adódott, amit azzal is tetéztek a kutatók, hogy bizonyos információkat visszatartottak.
A játékosok csak néhány társuk viselkedésének lehettek szem- és fültanúi, de magánbeszélgetéseket folytathattak egy-egy társukkal, amelyekből részleteket tudhattak meg arról, ki hogyan boldogul a játékbeli párjával. Az adott kör végén mindig eldönthették, hogy tovább akarnak-e játszani a partnerükkel, vagy sem.
Kevesebb információ, több pletyka
A tudósok célja egy olyan valósághű élethelyzet kialakítása volt, amelyben a játékosok egyesekkel direkt módon kommunikálnak, másokkal viszont inkább csak szóbeszédből tudnak egymásról. Ha belegondolunk, ez így van például egy munkahelyen is.
A kutatók szerint a megosztott információ mennyisége is szerepet játszott abban, mennyi susmusolás alakult ki a résztvevők közt - a beszélgetés mindig spontánabb lett köztük, ha kevesebb volt az elérhető információ. És ilyenkor mindig jobban is hittek a pletykáknak , mint amikor több részletet közöltek velük a kutatók. A tudósok azt is kiemelték, hogy azok, akik a legtöbbet beszélgettek, közel kerültek egymáshoz, megnőtt köztük a kölcsönös bizalom, és a játék végére nagyon erős kötődés alakult ki köztük.
A szakemberek szerint tehát hiba lenne haszontalan fecsegésként gondolni a pletykára, hiszen nemcsak abban segít, hogy mások tapasztalatai alapján mi magunk is tanuljunk a világról, hanem abban is, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Aki tehát nem bír ellenállni a pletykának, annak jó hír, hogy nem is kell: időnként egy kis susmusolás még jót is tehet az egészségének, persze ezzel is érdemes mértékkel élni.
Legjobban: