A The Guardian szakértőihez fordult tanácsért egy 30 év körüli nő, aki – férjével egyetértésben – úgy döntött, nem szeretne gyereket. Csakhogy a levélíró édesanyja sehogy sem akar megbékélni ezzel, ez pedig már az anya-lánya kapcsolat rovására megy. „Meglepett a reakciója. Azt mondta, hogy ezzel összetörtem a szívét, hiszen a barátainak már unokái vannak” – fogalmazott.
„Úgy érzem, nem vagyok neki elég jó”
A levélíró azt is bevallotta, hogy a reakció miatt úgy érzi, nem elég jó az édesanyjának, pedig eddig igyekezett minden elvárásának megfelelni, például a továbbtanulás és a karrier szempontjából is. Az anya gyermekvállalással kapcsolatos passzív-agresszív megjegyzései azt sugallják a nőnek, hogy az élete tulajdonképpen értelmetlen, ha nem szül.
Próbáltam együttérezni vele és megérteni a szorongását, de egyre nehezebb fenntartani vele a jó kapcsolatot. Főként azért, mert úgy tűnik, egyáltalán nem érdekli, hogy én mit gondolok erről az egészről. Ez pedig fájdalmat okoz” – írta az elkeseredett nő.
„Nem könnyű megtalálni a hatékony kommunikáció módját”
A levélírónak Philippa Perry pszichoterapeuta válaszolt, aki gyakran ad tanácsot a családi problémákkal küzdő olvasóknak. A szakértő szerint nem ritka, hogy a családi elvárások és a személyes döntések ellentétben állnak egymással, ilyenkor pedig gyakran elég nehéz megtalálni a hatékony kommunikáció módját.
„Üljetek le valahol kettesben, vagy menjetek el egy hosszú sétára annak tudatában, hogy mindkettőtöknek beszélnie kell a kialakult helyzetről. Szögezd le már a beszélgetés elején, hogy nem az a célod, hogy megpróbáld meggyőzni őt a döntésed helyességéről vagy az ő tévedéséről, csupán lehetőséget szeretnél biztosítani arra, hogy megosszátok egymással az érzéseiteket. Figyelmeztesd, hogy nem az a lényeg, hogy valaki megnyerje ezt a csatát, hanem az, hogy kölcsönös megértés alakuljon ki” – írta válaszában a terapeuta.
A szakember a beszélgetés folytatásához azt javasolja, hogy a nő ismerje el édesanyja csalódottságát és egyéb érzéseit, valamint fejezze ki neki: megértette, hogy az unoka nélküli élet tényének elfogadása nehéz lehet számára. „Kérdezd meg még egyszer, mi a véleménye arról, hogy nem vállalsz gyereket. Hallgasd őt végig, majd mondd vissza neki, amit hallottál, hogy mindketten biztosak lehessetek abban, hogy megértetted az álláspontját. Így talán nem érzi majd szükségét, hogy folyton ismételje önmagát” – vélekedett Perry.
Miután a nő világossá tette, hogy tiszteletben tartja édesanyja érzéseit, és sajnálja, hogy a döntése szomorúvá vagy dühössé tette az idősebb asszonyt, a terapeuta szerint fontos meghúzni a határokat. Fontos például leszögezni, hogy senki nem akar passzív-agresszív megjegyzéseket hallgatni a döntéseivel kapcsolatban az anyjától, és ezek ráadásul csak feszültséget okoznak a szülő-gyerek kapcsolatban. Mindezt példával illusztrálva, hibáztatás nélkül, egyes szám első személyben javasolt megfogalmazni.
„Egy családterapeuta sokat segíthet”
Legalább ilyen lényeges Perry szerint az is, hogy a nő őszintén elmondja, miért nem akar gyereket, és biztosítsa az anyját arról, hogy ezzel nem az ő értékeit vagy szeretetét utasítja el. „Magyarázd el neki, hogy ő mindig is fontos lesz neked. Hangsúlyozd az iránta érzett szeretetedet, valamint az iránti vágyadat, hogy erős kapcsolatot ápolj vele. Tedd egyértelművé, hogy a gyerekvállalással kapcsolatos döntésed nem csökkenti az iránta való szeretetet és tiszteletet” – fogalmazott Perry.
Ha a helyzet így sem javul, esetleg megfontolhatnád egy semleges harmadik fél, például egy családterapeuta bevonását. Egy szakember megkönnyíti a kommunikációt; biztonságos teret biztosít mindkettőtöknek, hogy kifejezzétek érzéseiket; valamint segít megtalálni nektek a közös hangot” – olvasható a szakértői válaszban.
Legjobban: