A régi időkben sokan fűtöttek fával vagy egyéb fűtőanyaggal, a kandallókat, kazánokat – vagy legalább azok kéményét – pedig attól függetlenül meghagyták, hogy az elmúlt évtizedekben gázra váltottak. A gáz drágulásával ilyen helyeken kézenfekvő megoldásnak tűnhet a régi rendszerek újbóli üzembe helyezése, aminek – túl a légszennyezésen és a módszerrel járó kellemetlenségeken – komoly rizikója van.
„Jelen helyzetben az emberek kapkodnak, látjuk, hogy felvásárolják a tűzifát és a kandallókat. Ezeket bárki beüzemelheti, itt nincs olyan kontroll, mint a gázkazánoknál, amit csak szakember telepíthet, felmérve annak biztonságosságát. Az átgondolatlanság és az ellenőrzés hiánya akár életveszélyes helyzetet is eredményezhet, ha ugyanis a lakást az elmúlt években felújították, a nyílászárókat pedig lecserélték, akkor az oxigénellátottsága nem olyan, mint volt abban az időszakban, amikor még kandallót használtak” – mondta el megkeresésünkre Bodnár György, Az építő közösség alapítója. Ez azért gond, mert ezekben a kályhákban a legklasszikusabb értelmében égetjük el a tüzelőanyagot, amihez oxigénre van szükség, amit a legtöbbször a belső terekből nyer az eszköz. Viszont a mai nyílászárók gyakorlatilag légmentesen zárnak, azokon keresztül nem jut be a lakásokba annyi oxigén, mint a rosszul illesztett régieken. Ráadásul egy utólagos hőszigetelés is növeli a ház légtömörségét.
Pótolni kell az oxigént
Persze az új és felújított házak is épülhetnek úgy, hogy a levegő eljusson a kandallóhoz vagy a kályhához, de utólag ezt nehéz megoldani. Ilyenkor vagy olyan kandallóra és füstgázelvezetőre van szükség, amely képes a külső térből levegőt nyerni, vagy külön szellőztetőrendszerre, például az ablakokba utólag beépítve. Ha ezek a feltételek nem adottak, akkor a belső terekből szó szerint elfogyhat a levegő, aminek – ha a lakók nem veszik időben észre – végzetes következménye is lehet. Az ilyen jellegű veszélyt ráadásul még a szén-monoxid-mérők sem jelzik, hiszen itt nem a káros anyag megjelenéséről, hanem az oxigén eltűnéséről van szó. Emiatt fontos, hogy kandallót utólag csak akkor telepítsenek a tulajdonosok, ha az oxigénellátása megoldott.
Fontos az is, hogy a kémény biztonságos legyen és illeszkedjen az újonnan megvásárolt hőtermelőhöz, égéstermékeihez. Itt külön csapda, hogy az utóbbi években a kémények és a fűtőberendezések ellenőriztetése már nem kötelező a magánszemélyeknek, így – hacsak a tulajdonos nem érzi ennek fontosságát – akkor szakember nem is látja az új fűtési rendszert.
„Itt a veszélyt az jelenti, ha a kémény nem képes elvezetni a füstgázokat, és visszaáramlanak a lakásba. Komoly rizikó, a szén-monoxid mérgezések évről évre szedik halálos áldozataikat. Emiatt fontos, hogy a nyílt égésterű készülékeknél a belső terekben legyen szén-monoxid-riasztó” – hívja fel a figyelmet a szakértő. A készülék és a kémény kompatibilitására amiatt is figyelni kell, mert lakástüzek is származhatnak abból, ha a kémény bélelése nem illeszkedik a fűtőberendezések égéstermékeihez.
Légkondival fűteni?
Sokan a gázfogyasztás csökkentése miatt klasszikus, ám fűteni is képes légkondicionálót szereltetnek fel, illetve a korábban csak nyáron használt eszközüket akarják bevetni télen is. „A légkondi tulajdonképpen egy levegő-levegő hőszivattyú, aminél a levegőt melegítjük. Kültéri és beltéri egységekből áll, azok segítségével szivattyúzza át a két tér levegőjét egyik helyről a másikra. A hűtési vagy fűtési folyamathoz egy munkaközeg is szükséges, ami egy veszélyes anyag, az üzembe helyezést és javítást is csak képesítéssel bíró szakember végezheti” – így a szakértő.
Hozzátette, hogy a légkondihasználatnál a rendszeres karbantartás hiánya miatt jelentkezhet kockázat, ugyanis az elkoszolódott szűrők és járatok ideális táptalajai lehetnek baktériumoknak, gombáknak. Ugyanezen ok miatt a karbantartás a központi szellőztetőrendszereknél is fontos (vannak olyan rendszerek is, amelyeknél az ilyen jellegű letapadásokat a szellőzőcsatornák speciális belső felülete gátolja).
Csodát tesz a felületfűtés?
Nem olcsó a kiépítése, de a hagyományos gázfűtést egy hőszivattyús felületfűtés is kiválthatja. Ez a megoldás elsősorban nem a levegőt melegíti, hanem sugárzás révén a lakásban lévő tárgyakat és embereket. Nagyon kellemes, nem jár levegőmozgással, nem száll miatta a por sem. Ilyen szempontból a felületfűtés – beleértve a padlófűtést, a falfűtést és a mennyezetfűtést – nagyon jó megoldás, a hőt is kiváló hatásfokkal adja át.
„A padlófűtéstől régen sokan amiatt tartottak, mert ha a padlót túlzottan felmelegítette, ez nem tett jót a lábnak, illetve a keringésnek. Hőmérséklettől függően a port is felkavarhatta, ami a gyerekeknek okozhatott gondot, ha közvetlenül a padlón játszottak. Viszont manapság ezzel a fűtéstípussal egészen más a gond: míg régen a padlót általában 35-40 fok körüli fűtővíz tartotta kellemes hőmérsékleten, addig a korszerű hőszigetelések mellett nincs szükség ilyen magas hőfokra. Viszont emiatt a padló – aminek hőmérséklete alacsonyabb a testhőmérsékletnél – hidegnek hat, kellemetlen érzést kelthet. Emiatt terjed el helyette egyre inkább a mennyezetfűtés, amivel, ha hőszivattyúval készül, hűteni is lehet” – magyarázza Bodnár.
Ha a felületfűtést hűtésre is használják, a lakást pedig nem szerelték fel központi szellőztetőrendszerrel, a párakicsapódás és a penészesedés okozhat egészségügyi rizikót. Ilyenkor a problémát az a fizikai törvényszerűség adja, mely szerint a meleg levegő több vízgőzt képes magában tartani, mint a hideg. A kicsapódás akkor történik meg, amikor a levegő eléri az úgynevezett harmatpontot, tehát azt a hőmérsékleten, amelyen az adott nedvességtartalmú levegő a páratartalomra nézve telítetté válik. Plafonhűtésnél ez klasszikusan akkor történik meg, ha a felszálló levegő a hidegebb mennyezettel érintkezik. Ilyenkor a víz elkezd a plafonon kicsapódni, ami penészesedéshez vezet (ez a jelenség hasonló ahhoz, mint ami a rosszul szigetelt házak sarkainál, vagy egyéb hőhídjainál történik a fűtési szezonban). Úgy lehet ellene védekezni, ha figyelünk a belső páraszabályozásra, ami vagy páraérzékelős szellőztetőrendszerrel oldható meg, vagy pedig azzal, ha a hűtési rendszer egy páraérzékelő szabályozással van ellátva. Utóbbinál a rendszer lekapcsol, ha a páratartalom túlzottan megnő.
Földelelt a fűtőszőnyeg?
A felületfűtés napelem és a villamosfűtés kombinációjával is megoldható, de ennek alkalmazását jól át kell gondolni. Ilyenkor nem felmelegített fűtővizet használnak a hő továbbítására, hanem közvetlenül az elektromos áram hőhatását hasznosítják. „Ennek van egy olyan formája, ami szakmai közökben is vitákat gerjeszt. Ez a fűtőszőnyeges megoldás, amelynél nincs szükség a padló betonjának feltörésére – ez a klasszikus padlófűtésnél nem elhagyható –, hanem be lehet tenni közvetlenül a burkolat alá. Meg lehet oldani szakszerűen, a tapasztalat mégis az, hogy a külön földelésre még a szakemberek jelentős része sem figyel. Ez azért lenne fontos, mert az elektromos áramnak nem csak hőhatása van, hanem elektromágneses teret is kelt maga körül, tehát sugároz. Arról se pro, se kontra nincsenek egyértelmű adatok, hogy ez a sugárzás milyen hatással van az emberre, de a teljes biztonság érdekében a fűtővezetékek leárnyékolása fontos lenne” – hangsúlyozza Bodnár. A villamosmérnök kiemelte, hogy a földelés – ami tulajdonképpen egy Faraday-kalitka létrehozását jelenti – plusz munkát és plusz szakértelmet igényel, de érdemes figyelni rá.