A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a lakosság, a gazdálkodók és az önkormányzatok figyelmébe ajánlja a rendkívül egyszerű méhecskehotel-eszközcsoportot. Az új természetvédelmi eszközt érdemes február második felében, március elején kirakni esőtől védett helyre (eresz alja, ablak- és erkélybeugró, tornác), keleti-déli tájolással, hogy közvetlen napsütés is érje.
Az MME szerint a méhecskehotel azért is különösen jó lakossági beporzórovar-védelmi eszköz, mert elkészítése óvodai foglalkozáson, iskolai órán, szakkörön egyszerűbb és természetvédelmi szempontból is jóval hasznosabb, mint a nagy pontosságot és bonyolult famegmunkálási lépéseket igénylő mesterséges odúké.
A házi méhek faodvakat, kaptárakat igénylő, több tízezres kolóniáival ellentétben a magányos fajok ujjnyinál vékonyabb járatok védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított ízeltlábúakat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le.
A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar átrágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét. Ilyen bölcsőkamrák biztosíthatóak számukra az erkélyre, ablakpárkányra, virágos balkonládák mellé is kihelyezhető méhecskehotellel (másik nevén darázsgarázzsal). Ez lehet például egy 10-4 milliméter átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugli, de építhető szekrényes méhecskehotel is.
A méhecskehotelek márciustól május végéig, június közepéig a legforgalmasabbak. Ekkor a magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról lehet megfigyelni otthon, a munkahelyen, óvodában, iskolában. A magányosméh-fajok számos képviselője szőrös, ez a bunda szigeteli őket, így már a tél végi, kora tavaszi első napsütéses napokon is aktívak tudnak lenni.
Legjobban: