Pedig a betegségek jelentős része megelőzhető, a fenti helyzet elkerülhető, ha odafigyelünk arra, hogyan élünk, mozgunk és táplálkozunk, ha elhagyjuk egészségkárosító szokásainkat. Az egészségtudatos magatartás - általában a prevenció - mindig is fontos volt, manapság azonban egyre nagyobb hangsúlyt kap.
Tudják-e a fiatalok mit jelent a prevenció?
Különösen veszélyeztetett helyzetben vannak a tizenéves, tágabban a 30 éves kor alatti fiatalok: ez a korcsoport igen keveset foglalkozik az egészségével. A fiatalok már többnyire nem a családjukkal élnek, az életvitelüket a napi stressz , a teljesítménykényszer és korunk rohanó világa határozza meg. Életük jelentős részét gyorséttermekben, büfékben és szórakozóhelyeken töltik. Sem idejük, sem energiájuk (szándékuk?) nincs arra, hogy változtassanak - miután orvoshoz nem járnak rendszeresen, szabadidejükben kortársaikkal nem ez a téma, nem is igen találkoznak a megfelelő információkkal, amelyek meggyőzhetnék őket az egészségértés, egészségtudatosság és megelőzés jelentőségéről. A fiatalok általában elképzelhetetlennek tartják, hogy megbetegednek, és nem törődnek a testi, lelki egészségükkel.
Hogyan érhető el leghatékonyabban ez a célcsoport a szükséges információkkal?<br /><strong></strong>
Ha kommunikációról beszélünk, azonosítanunk kell a küldőt, aki információt szolgáltat; a fogadót, akinek az információ szól; és a csatornát, amelyen az információ célba jut. A küldőt tekintsük egy egészségügyi szervezetnek, a fogadót a célcsoport fiataljainak, az egyik kézenfekvő kommunikációs csatornának pedig a közösségi médiát, napjaink legszélesebb körben használt kommunikációs eszközét.
A közösségi média önmagában is hatékony információt megosztó eszköz: térben és időben nem korlátozott, bárki számára hozzáférhető. Egyben megosztó is, mivel a célcsoport körében kifejezetten népszerű, de sokan elutasítják, vagy egyszerűen nincs lehetőségük a használatára. Abban azonban valamennyien egyetértünk, hogy célirányos használata hatékony kommunikációt eredményezhet. A közösségi médián keresztül végzett kommunikáció, azaz az információ megosztásának folyamata során fontos tényező az információ hitelessége, el- és befogadása, ösztönző hatása.
Ki vagy milyen szervezet lehet hiteles küldő, megosztó?
Az egészségértéssel kapcsolatos megfelelő információval rendelkező, érdeklődést felkeltő, interaktív, folyamatosan elérhető kommunikációs csatornát működtető szervezet hiteles lehet, ha közérthető, mégis tudományosan alátámasztott módon kommunikál, tematikusan beszél a lehetséges problémákról, a korosztály sajátosságait figyelembe véve. Az emberek nagy része azonban nem ismer ilyen szervezetet vagy nem tud folyamatosan elérhető kommunikációs csatornát megnevezni, ahol az egészségértéssel, egészséges életmóddal kapcsolatban hiteles információkhoz lehet jutni.
De hogy egyáltalán az egészségtudatosságról beszélhessünk, néhány lényeges kérdést magunknak is fel kell tennünk. Milyen az egészségmagatartásunk, egészségértésünk? Rendszeresen és egészségesen étkezünk? Rendszeresen sportolunk? Részt veszünk szűrővizsgálatokon? Tudjuk-e, hogy bizonyos betegségtünetek megjelenésekor hová kell fordulnunk? Mit jelent az alapellátás, a sürgősségi ellátás, mi a különbség közöttük?
Mitől lesz hiteles az információ?
Nem elég tudni, hogyan kell egészségesen élni, el is kell fogadni, hogy azért tenni is kell. A célcsoport, a fiatalok esetében különösen fontos, hogy mitől lesz az információ hiteles. Mi a minta, amelyet egy kamasz vagy fiatal hajlandó követni? Kulcsfontosságú, hogy a célcsoport tagjai között megosztott információ mögött számukra ismert fiatalok legyenek. A fiatalok leginkább egymásnak hisznek; közöttük kell megragadni a téma iránt fogékony réteget, amely hiteles közegként továbbítja az információt.
Mitől lesz hatékony a továbbított információ? Mitől fejthet ki érdemi hatást?
Az információnak akkor van érdemi hatása, az egészségtudatossággal akkor foglalkozik szélesebb körben is a célcsoport, ha nem csupán elméleti tájékoztatásul szolgál, hanem konkrét eredményeket, jó példákat is bemutat - a célcsoporton belül. Az lehet igazán hitelesen motiváló a többiek számára, ha az egymással rendszeresen kommunikáló csoportban felmutatható olyan csoporttag, aki ilyen eredményeket megoszt a többiekkel. Ekkor fejtheti ki a kommunikáció multiplikátor hatását, amely a csoporttagok részéről további megosztásokat eredményez.
Ebben kiemelkedő szerepe van a közösségi médiának. Ezt a hatást hasznosítani lehet és kell is az egészségfejlesztésben, az egészségértés fejlesztésében. A Facebook használata ma már nem korlátozódik korosztályokra, a nagyszülők is megtanulták, hogyan kell posztolni, lájkolni, megosztani.
A felnőtt célcsoportok esetében a közösségi médiahasználat jó gyakorlataként megemlíthető az egészségfejlesztési irodák (EFI-k) utóbbi hónapokban igen intenzív Facebook megjelenései, megosztásai. Nemcsak híreket közölnek a Facebookon, például az egészséggel kapcsolatos világnapokon, hanem programokra mozgósítanak, majd munkatársaik iskolai, munkahelyi, lakóhely-közeli színtereken személyesen is megjelennek. Az eseményekről készült beszámolókat megosztva széleskörűen és a résztvevők felé célzottan is tájékoztatnak, kapcsolati hálózatokat alakítanak ki, amelyen keresztül a következő programra meghívják az előző programon résztvevőket, akik között és az ismerőseik körében az információ folyamatosan áramlik. Az egészségfejlesztés mellett az EFI-k közösségfejlesztő tevékenysége is fontos. Az egészségértés fejlesztéséhez a közösségi média mint csatorna fontos eszköz, de nem elegendőm, és nem pótolja az egészségfejlesztő szakemberekkel való személyes találkozásokat, tanácsadást.
A célcsoport számára miért nem létezik ilyen koordinált egészségtudatos tartalom a közösségi médián?
A fiatalok még nem foglalkoznak aktívan az egészségükkel, mert úgy gondolják, hogy még nem kell. Folyamatosan használják az internetet, rajta vannak a közösségi média oldalain, posztolnak, chatelnek, üzeneteket váltanak, és egyre kevesebbet beszélgetnek - az egyensúly eltolódott az elektronikus kapcsolatok irányába. A hiteles információ eljuttatását megkönnyíti a közösségi média, de az igazi eredmény az lenne, ha ki tudná mozdítani a fiatalokat a számítógépek mögül, és részt vennének olyan rendezvényeken, ahol "élesben", kis csoportokban találkozhatnak az egészségértés és egészségtudatosság szerepével, jelentőségével, az egészségfejlesztő szakemberekkel.
Ehhez jó volna tematikus és célzott egészséges hírfolyamokat kialakítani az EFI-k példáját követve, illetve akár azon belül mozgalmat indítani a fiatalok számára úgynevezett egészséges események, rendezvények szervezésével. Az egészséges események szervezői elektronikus és személyes kapcsolataik révén folyamatosan, aktívan részt vehetnek a fiatalok egészségértés fejlesztésében, eszközként használva a közösségi médiát, a megosztások erejét.