Talán minden háztartásban vannak olyan tárgyak, amelyeket régóta nem használunk semmire, mégis sajnáljuk azokat kidobni. Vannak azonban olyan emberek is, akik kényszeresen gyűjtögetik a dolgokat, és még akkor sem hajlandóak megválni a felesleges kacatoktól, ha azok már az egész lakást ellepték. Mikor számít ez a gyűjtögetés betegesnek, és mikor javasolt orvosi segítséget is igénybe venni? A Medical Xpress cikkében szakember járja körül a témát.
Jessica Grisham, az ausztrál UNSW Science professzora több mint 16 éves tapasztalattal rendelkezik az efféle rögeszmés-kényszeres rendellenességek kezelésében. A szakember szerint ugyan alapvetően mentális problémáról van szó, a halmokban feltornyosuló, sok esetben hulladéknak minősíthető tárgyak között élni a fizikai egészségre is komoly hatással van. "A kényszeres gyűjtögetés egy súlyos rendellenesség, és gyakoribb, mint azt sokan gondolnák – becslések szerint az emberek 2,5 százalékának van ilyen problémája" – mondta Grisham professzor.
Mentális betegség, nem pedig lustaság
A szakember szerint fontos tudatosítani, hogy ezek az emberek nem lustaságból vagy igénytelenségből élik ezt az életmódot, a lakásban tapasztalt rendetlenség egy kezelhető mentális betegségre vezethető vissza. Ezeknek az embereknek a megbélyegzése csak tovább ront az állapotukon, ugyanakkor a kezelésük elengedhetetlen, hiányában ugyanis nem csak közegészségügyi kockázatot jelentenek a felhalmozott limlomokkal. Az új-dél-walesi tűzoltóság adatai szerint a tűz okozta halálesetek 12 százalékát az ilyen lomos lakások kigyulladása okozza.
Grisham professzor szerint a felhalmozás oka mélyen gyökerező kötődés a tárgyakhoz, amely sok esetben egy traumatikus eseményre - például egy szeretett ember halálára - vezethető vissza. Legtöbbször ugyanakkor más mentális vagy fizikai betegségektől is szenved az érintett személy. Ahogy a mentális betegség elhatalmasodik rajta, a beteg annál több olyan tárgyhoz kezd kötődni, amelynek tényleges értéke nincsen, a hiányuk pedig nagymértékű szorongást vált ki belőle.
A kóros gyűjtögetőket azonban fontos megkülönböztetni azoktól az emberektől, akik egyszerűen csak rendetlenek, vagy helyhiány miatt a kelleténél több dolgot tartanak a lakásukban. Ezek az emberek egyébként teljesen egészséges módon viszonyulnak ezekhez a tárgyakhoz, és valószínűleg annak is örülnének, ha nagyobb rend lenne a környezetükben, ez azonban bizonyos okokból nem megoldható számukra. A kóros gyűjtögetők ugyanakkor erős érzésekkel kötődnek minden egyes tárgyhoz, és idegesnek vagy fenyegetettnek éreznék magukat, ha valaki rendet rakna, vagy megpróbálná kipakolni a dolgokat.
A gyűjtögetők sok esetben depresszióval is küzdenek, illetve társadalmilag is elszigetelődnek, ami csak tovább rontja a mentális állapotukat. Sokan a vásárlásaikat is online végzik, néha egészen érthetetlen tárgyakat rendelve az internetről. Előfordul az is, hogy egy tárgyból több darabot is vesznek úgy, hogy egyébként egyet sem használnak közülük.
Hogyan segíthetünk egy gyűjtögetőn?
A szakember szerint az egyik legfontosabb tanács, hogy sose erőszakkal próbáljuk megváltoztatni ezeknek az embereknek az életét. Ha berontunk a házába és az engedélye nélkül elkezdjük kidobálni a holmijait, azzal csak elodázzuk a problémát, hiszen hetek múlva valószínűleg ugyanúgy fog kinézni a lakás, mint előtte. A legtöbb érintettnél hiányzik a betegségtudat is, egyszerűen nincsenek tisztában azzal, hogy problémás az életvitelük, vagy nem éreznek rá motivációt, hogy változtassanak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Próbáljunk ehelyett türelemmel és megértéssel fordulni hozzájuk. Magyarázzuk el például nekik azt, hogy milyen komoly tűzveszélyt jelenthetnek bizonyos tárgyak. Fontos továbbá, hogy szakember segítségét kérjük, főleg az említett társbetegségek miatt. Ha az illető nem hajlandó szakembert felkeresni, akkor nekünk kell segítenünk neki abban, hogy apró léptekkel elindulhasson a gyógyulás irányába. Hatásos lehet például, ha a látogatások ideje alatt a lakás bizonyos részeit együtt szabaddá teszik: például elpakolnak a kanapéról, hogy leülhessenek teázni, vagy helyet csinálnak a konyhában, hogy elférjenek mindketten bent és fel tudják tenni a kávét. Empatikus hozzáállással el lehet érni, hogy a felesleges tárgyak egy részétől megszabaduljon az érintett, ez azonban egy hosszú és nehéz folyamat – magyarázta a szakember.
