A sűrítés lényege, hogy az étel folyadéktartalmát csökkentsük, és ezáltal minél sűrűbb ételt kapjunk. A módszertől függően azonban akár még plusz ízt is adhatunk így a főzeléknek vagy a levesnek – olvasható a KMÉ cikkében.
A sűrítéshez gyakran használunk lisztet, tejfölt, tojást, tejet vagy valamilyen zsiradékot. A két leggyakrabban használt sűrítési módszer a rántás és a habarás. Nézzük, mit kell tudni ezekről.
Zsiradék és liszt: ez a rántás
A hagyományos rántáshoz addig pirítjuk a felmelegített zsiradékban a lisztet, amíg az barna vagy zsemleszínű nem lesz. Ezt követően az ételhez adjuk a keveréket – egyesek viszont előtte őrölt pirospaprikát is kevernek hozzá.
Létezik olyan is, hogy száraz rántás. Ilyenkor zsiradékot nem használunk, csupán egy serpenyőben – állandó keverés mellett – megpirítjuk a lisztet. Ezt a tűzről lehúzva hideg vízzel csomómentesre keverjük, majd az ételhez adjuk.
Színre lép a lisztes tejföl: a habarás
Az egyszerű habarással elsősorban csak a sűrítés a cél. Ehhez vízzel, zöldséglével vagy natúr csontlével csomómentesre keverjük a lisztet, majd állandó keverés mellett a forrásban lévő ételbe öntjük.
A finom habarás azonban nemcsak sűrít, hanem az étel ízét, valamint energia- és tápanyagtartalmát is gazdagítja. Ebben az esetben tejben, tejfölben, kefirben, joghurtban vagy tejszínben keverjük el a lisztet. „Mielőtt azonban a forró ételhez öntenénk, egy kevés meleg főzőlével elkeverjük, különben a tejtermék kicsapódik” – mutatott rá a KMÉ.
Legjobban: