A Richter Aranyanyu Díj , és a vele járó 200 ezer forintot pedagógus, egészségügyi szakdolgozó és orvos kategóriákban ítélik oda immár három éve. Olyan nőket díjaznak, akik klasszikus, női segítő szakmákban dolgoznak, munkájuk nélkülözhetetlen, és megérdemlik, hogy sikereik országos nyilvánosságot kapjanak. A Magyarországon egyedülálló kezdeményezés célja az is, hogy növeljék a nők önbecsülését, illetve társadalmi megbecsülését. Tóthné Almássy Monika, kórházpedagógus, a pedagógus kategória közönségdíjasa.
Mennyire lepte meg, hogy jelölték a Richter Aranyanyu díjra?
Almássy Mónika: Nagyon meglepődtem, amikor telefonon megkerestek, hogy elfogadom-e a jelölést. Egy nyugdíjas kolléganőm, Orosházi Katalin jelölt a díjra. Bár kevesen vagyunk az országban kórházpedagógusok, többféleképpen látjuk a kórház-pedagógia céljait és eszközeit. Mi és még jó néhányan hasonló szemlélettel és módszertani eszközökkel tevékenykedünk a gyerekek között.
Mit gondol, minek köszönhető, hogy ennyien szavaztak önre/a zsűri önt tartotta a legjobbnak?
A négyezer szavazatot nagyon soknak gondolom, talán azért is, mert én nem használom a világhálót ilyen célokra. A szavaztok több területről adódtak össze. Munkám során számos alapítvánnyal és szervezettel állok szoros együttműködésben, akik megosztották a saját oldalukon a szavazás lehetőségét. Mivel én a köznevelésnek a társadalom számára viszonylag ismeretlen ágában tevékenykedem, ezért sok embert bizonyára a felismerés – hogy létezik kórházi tanítás – is szavazásra ösztönzött. Ezen kívül természetesen a személyes kötődés és közös élmények is sokak szavazatát jelentették.
Munkája során mi az a legfontosabb alapelv, amelyet szem előtt tart, amelynek szeretne megfelelni?
Kórházi tevékenységemet szolgálatnak tekintem. Hálás vagyok azért, hogy a gyerekek és családjaik segítője, kísérője lehetek életüknek ebben a nagyon nehéz szakaszában. Mindezt folyamatosan szem előtt tartva igyekszem a legjobb tudásom szerint részt venni annak a kórházi csapatnak a munkájában, amelynek minden egyes tagja alázattal, egymás munkáját támogatva, naponta felveszi a harcot a gyerekek betegségével szemben. A mindennapi munkám során arra törekszem, hogy minden gyerekhez megtaláljam azt a kulcsot, amivel elnyerhetem bizalmát.
Milyen üzenetet szeretne megfogalmazni, példát mutatni kollégáinak, az azonos területen dolgozóknak?
Nem üzenetet szeretnék megfogalmazni, de azt szívesen elmondom, hogy minden lépésem fő irányelve az, hogy a központi helyen a beteg gyerek és a családja áll. Bármi, amit teszek, vagy tervezek ennek a fontos ténynek az előtérbe helyezésével történik. Fontosnak tartom, hogy a bent töltött hosszú időszak alatt azt érezzék a gyerekek, hogy én elfogadom őket olyannak, amilyenek ők valójában. Célom, hogy a sok fizikai korlát ellenére rátaláljanak újabb és újabb értékeikre, képességeikre. Jelenlétemmel és a tanulással soha nem terheket, hanem újabb lehetőségeket szeretnék megmutatni nekik, sikerélményhez, önbecsülésük növekedéséhez , a gyógyulásukban való hithez, jövőképhez szeretném őket juttatni. Szeretném, hogy a gyerekek folyamatosan érezzék, hogy van valaki a kórházban, aki a külvilágot, régi életük mindennapjait (iskola, barátok) igyekszik számukra visszahozni ebben a hosszú és gyötrelmes, de a remények szerint átmeneti időszakban.
Ez is érdekelhet
Mit jelent önnek a Richter Aranyanyu díj? Érez változást az életében (például többen szeretnének önhöz kerülni), amióta jelölt/győztes lett?
A Richter Aranyanyu díjat nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom. Köszönöm mindenkinek, aki engem tartott erre érdemesnek. A személyes elismerésen kívül a díj legnagyobb hozadékának azt tartom, hogy a média jelenlétének és érdeklődésének köszönhetően a kórházpedagógia intézménye az érdeklődés középpontjába került.
Legjobban: