Kimondani a kimondhatatlant
Sokak szerint a szexuális forradalom szavakkal kezdődött, amikor a hamis erkölcsiségű, prűd viktoriánus kort megelégelve elkezdtek beszélni az emberi kapcsolatok legintimebbjéről. A XIX. századi Anglia királynőjéről kapta a nevét az a korszak, amely élen járt a természetes szexualitás elfojtásában - illetve, mivel ez nem sikerülhetett, legalább az agyonhallgatásában. Akkoriban szerte Európában és Amerikában is súlyosan illetlennek, sőt, erkölcstelennek minősült volna bárki, aki egy jobb társaságban akár csak egy testközeli ruhadarab nevét kiejtette volna a száján, a szerelem, a házasélet, a gyermekvárás biológiai jelenségei és azokhoz kapcsolódó testrészek megnevezései pedig végképp megbotránkoztatónak, szalonképtelennek minősültek. De nemcsak beszélni nem lehetett ilyesmiről, hanem jószerivel érezni sem volt illendő. Még a férfiak csak hagyján, de ha egy nőről kiderült volna, hogy igényli, várja és élvezi a szexet, visszavonhatatlanul erkölcstelennek bélyegezték volna. Nem is beszélve arról, ami még szigorúbb megítélés alá esett, ha valakiről a házasságon kívüli nemi élet, a maszturbáció bűne vagy netán az a szörnyűség derült volna ki, hogy a saját neméhez vonzódik... Ez utóbbit törvény is tiltotta. Persze, ebben az időben is ugyanolyan gyakori volt mindez, mint máskor, legfeljebb a társadalmi megítélés miatt sokkal nagyobb titok, szégyen és bűntudat övezte. A polgári-arisztokrata körökben a fiatalok "felvilágosításával" senki nem foglalkozott, a szegényebb családokban annyival volt jobb a helyzet, hogy egy szobában lakva a gyerekek előtt nem volt titok a szüleik nemi élete. (A tudatlanságra, a felvilágosítás teljes hiányára jellemző például a híres művészettörténész, Ruskin esete. Felesége öt éven keresztül élt érintetlenül a házasságban, és csak sokára jött rá, hogy a házaséletükkel valami nagyon nincs rendben, mivel vele "nem közölte senki, mi a házasfelek kötelessége egymással szemben", a férje pedig megvallotta neki, hogy nem ilyennek képzelte az asszonyokat, és undorodik az együttléttől. Végül az akkor egyedül lehetséges válóokkal, gyógyíthatatlan impotenciára hivatkozva bontották fel a házasságukat.)
Az első fecskék
A viktoriánus előzmények után bombaként robbant, amikor Richard von Krafft-Ebing osztrák pszichiáter publikálta "Psychopathai Sexualis" című könyvét, amely ritka és furcsa szexuális praktikák, esetek gyűjteménye. Ő vezette be a szadizmus és a mazochizmus fogalmát. Könyvét tekintik a szexuális forradalom nyitányának. Pár év múlva Amerikában is történt egy kísérlet: egy fiatal orvosnő, Clelia Mosher 1892-ben középosztálybeli, képzett amerikai nők kikérdezését kezdte meg szexuális szokásaikról, élményeikről. Ez a munka azonban majd kilencven évig kiadatlan maradt: talán épp azért, mert a kérdezettek nyitottabbnak bizonyultak a téma iránt, mint amit a korszellem megengedett és meglepően egészséges érzékiségről tanúskodtak ezek a vallomások. Döbbenetes hatása lett viszont fél évszázad múlva Alfred C. Kinsey és munkatársai kutatásainak: kikérdezésen alapuló első nagy tanulmányuk A férfiak szexuális viselkedése címmel 1948-ban jelent meg, majd 1953-ban ezt A nők szexuális viselkedése című kötet követte. Az USA különböző részein felvett, összesen 17 ezer személyes interjú adta ehhez a munkához az anyagot, és az egész Amerika elképedt a vizsgálatok eredményein. A mélyen konzervatív kormányzat illetve az egyházi körök sértőnek találták azt a megállapítást, milyen nagy arányú a megkérdezettek házasságon kívüli nemi élete, milyen gyakoriak a homoszexuális kapcsolatok, mennyire más, aktívabb a nők szexuális viselkedése a valóságban, mint ahogyan azt a XIX. századból örökölt erkölcsi szabályok alapján megengedhetőnek tartották. Kinsley kutatásaitól és az Indiana Egyetemen működő Szexológiai Kutatóintézettől megvonták a támogatást. A palackból kiszabadult szellemet azonban már nem lehetett visszaparancsolni. Hatalmas siker volt és máig alapmunkának számít William Masters és felesége, Virginia Johnson 1966-ban kiadott, Emberi szexuális reagálás című könyve, amely a szexualitás fiziológiai folyamatait írja le. Ők indították el az első, szexuális terápiával foglalkozó klinikát is. Lassan, de biztosan oldódott egy gát, és egyre közelebb kerültek az egymást váltó nemzedékek a nemiséggel kapcsolatos "szólásszabadsághoz".
Új szerepekben a nők
A szavak azonban csak szavak: az igazi társadalmi mozgásokat más hatások, visszafordíthatatlan történelmi és gazdasági változások indukálták. A második világháború után az érintett országokban egyre fontosabbá vált a női munka: már nemcsak a családon, a háztartásokon belül tartottak igényt a munkaerejükre, hanem a termelő ágazatokban is. Tanulhattak és munkába állhattak, illetve más szempont szerint iskolába kellett járniuk és munkába kellett állniuk - mindenesetre már nem az volt az egyetlen lehetséges női életút, hogy férjhez menjenek és férjüknek és családjuknak áldozzák életüket. A hagyományos polgári családmodell, ahol a férfi volt az egyedüli kereső, a családfenntartó, a döntéshozó, az asszony feladata pedig a gyereknevelés és a háztartás - egyre kevésbé volt tartható. A gyerekek egyre nagyobb számban és egyre kisebb korban kerültek intézményes nevelés alá: bölcsődébe, óvodába, napközi otthonokba. Sokak szerint tehát nem a szexuális forradalom okozta a családok szétesését, hanem ez egy próbálkozás volt arra, hogy korrigálják, vagy legalábbis valamelyest jóvá fordítsák a tradicionális család gazdasági folyamatok miatti széthullásának folyamatát.
Egészségkvíz: hosszú életre számíthatsz, ha tudod erre a 10 kérdésre a választ
Egy mágikus pirula
A nők munkába állása utat nyitott a valódi egyenjogúságuk felé, hiszen az önálló keresettel kiszabadulhattak a férjtől, a családfőtől való gazdasági függésből. A nők emancipációját ezen kívül a leghatásosabban a modern fogamzásgátlás felfedezése segítette. A hormonális fogamzásgátlást - amelynek alapötletéül az a XIX. századi megfigyelés szolgált, hogy a terhesség alatt a peteérés szünetel - Pincus dolgozta ki és tesztelte először. 1960-ban került az amerikai gyógyszertárakba az első kombinált fogamzásgátló tabletta, az Enovid. Az amerikai nők felfedezhették a teherbeesés félelme nélküli szexualitás élményét. 1961-ben a Schering Ausztriában és Németországban is bevezette az első fogamzásgátló tablettát, az Anovlart. Európában azonban még a hatvanas évek végén is vitákat váltott ki a fogamzásgátló tabletta. Az orvosok csak férjes asszonyoknak írták fel "menstruációs problémák" kezelésére. Amikor 1968 júliusában a Konkret magazin közölte azoknak az orvosoknak a listáját, akik egyedülálló hölgyeknek is felírnak fogamzásgátlót, a rendelőket megostromolták a páciensek.
A fogamzásgátló tabletta a női szabadság jelképévé vált, a nők szavazati jogának elfogadása után a második legfontosabb eseménynek tekintik a női emancipáció folyamatában. Lehetővé tette, hogy a nők szakmai karriert építhessenek. Segítségével a családok előre megtervezhették, hány gyermeket vállalnak majd, hányat képesek felnevelni, taníttatni. A fogamzásgátló tabletta csökkentette a terhesség-megszakítások számát. Először dönthettek a nők önállóan a gyermekvállalás időpontjáról, egyben saját sorsukról, eltervezhették szakmai előbbre jutásukat, és a nem kívánt terhesség félelmétől megszabadulva teljesebben élhették át a szexualitást, mint örömforrást is. Történészek szerint a fogamzásgátló tablettáknak nagyobb hatása volt az emberi társadalomra, mint Einstein relativitás-elméletének. Nem véletlen, hogy a fogamzásgátló pirula megjelenésével egyidőben, a hatvanas években bontakozott ki az igazi, látványos változásokat hozó szexuális forradalom.
Szabadság és szélsőségek
A hatvanas évek mozgalmai, köztük a faji, nemi megkülönböztetés ellen fellépő polgárjogi küzdelmek mind egy tőből fakadtak: lázadtak a konzervativizmus elavult gátjai, kötöttségei ellen. A "hippik" a beatnemzedék fiataljai teljes szólás- és döntési szabadságot és állampolgári egyenjogúságot követeltek az élet minden területén, így a magánéletben, a szexualitásban is. Sőt: a "szeretkezz, ne háborúzz" jelszóval jelezték, hogy az agresszív politikától, a hatalom, a pénz világától elfordulva az emberi életet, az örömöt tartják egyedül fontosnak. Ennek a küzdelemnek pozitív hozadéka volt a szexualitással kapcsolatos tiltások oldása, a sokféle másság nagyobb elfogadása, egyáltalán, hogy a szexről beszélni, olvasni lehetett, például megjelentek a szexuális élvezethez segítséget nyújtó, ismeretterjesztő könyvek is. Elfogadottá vált, hogy a nőknek joguk van eldönteni, kivel, mikor és mi módon akarnak szexuális kapcsolatot létesíteni, kezdeményezhetnek is, és természetessé vált, hogy a nemi élet nemcsak a férfiak, hanem a nők számára is egy örömszerző tevékenység, tehát nekik is joguk van azt magas fokon átélni, orgazmushoz jutni. Kiegyensúlyozottabbá váltak a párkapcsolatok, a férfiak igyekeztek jobban odafigyelni a partnerükre. Megjelentek a szélsőségek is: a fiatalok egyes csoportjai a teljes szabadság iránti vágyukban, illetve a szexualitást jószerivel csak a gyereknemzésre korlátozó keresztény hagyománnyal szembefordulva a hagyományos család, a párkapcsolatok minden kötöttségét el akarták vetni. Kommunákat szerveztek, ahol gyakorlatilag a monogámia helyett a promiszkuitást is megengedhetőnek találták. Ezek a kezdeményezések azonban nem váltak széles körben elterjedtté és nem voltak hosszú életűek sem: úgy tűnik, a gyermekeket vállaló és nevelő család mint keret és értékrend túlélte a válságot, és ha változik is, de minden bizonnyal fennmarad.
Ez is érdekelhet
Szabadosság és üzlet
A "mindent meg lehet mutatni" mozgalma a miniszoknyával kezdődött, és ha a divat változott is az eltelt évtizedekben, a lényege maradt: akár tetőtől talpig felöltözve is bármi megmutatható. Kibukkanó keblek, átlátszó ruhában feszítő, bugyi nélkül üldögélő "sztárok" láthatók a tévében, a filmgyárak is túltették magukat a tabukon, ami a szexualitást illeti. A laikus néző számára elmosódni látszik a határ, ami a művész-, a játék- és a pornófilmek között húzódott. Az internet további lehetőségeket nyitott: a leglátogatottabb oldalakká a pornósite-k váltak. Örvendetes, hogy a szexuális forradalom felszabadította a szexről szóló kommunikációt, eltörölte a felesleges szemérmességet, de talán túlságosan is: mára a szabadság gyakran szabadosságba csapott át. A szexualitás teljes feltárása sokakat feszélyez: az utcán egymásba gabalyodott párokat látunk, a járműveken minden gátlás nélkül tartanak hangos és szókimondó élménybeszámolót fiúk-lányok egyaránt a legintimebb magánéletükről, stb. És ha ezt csak neveletlenségnek tekintjük is, aggasztó, hogy a médiában is eluralkodott a nemiség, agresszívan behatolt az életünk minden területére, egyértelműen az üzlet részévé vált. A plakátok, a magazinok, a tévécsatornák reklámjaiban egyre több a meztelenség, kihívó, szuperszexis férfiak és bombázó nők segítik eladni az árukat, a hírességek nemi élete a szemünk előtt zajlik, a valóságshow-k pedig akár aktus közben is megmutatják a résztvevőket. A nézettségi - olvasottsági statisztikák bűvöletében már semmi sem lehetetlen... A mutatott - vágyott, példának állított - mintáknak sem a való élethez, sem a valódi, hús-vér emberekhez nincs igazán köze, mégis beleivódnak a nézők tudatába, követelménnyé válnak. A kamasz szeretne sztárkülsejű lenni, a férfi a "kipipálható" nőkön méri a férfiasságát, a nők boldogtalanok, ha nem élik át a füzetregényekben leírt viharos orgazmust, stb. Pszichológusok figyelmeztetnek arra, hogy milyen következményei lehetnek annak, hogy teljesítményorientált világunkban a szex is teljesítménnyé vált: lehet, hogy amennyi gátlást eltörölt a szexuális forradalom, annyit fog újra kitermelni a túlburjánzó nemiség frusztráló hatása.
Legjobban: