Néha felcseng fülünkben a Kis Herceg kérése a sivatagban elveszett pilótához: "Légy szíves, rajzolj nekem egy férfit, rajzolj nekem egy nőt..."
Sokan panaszkodnak arról, hogy napjainkban a nemek közti különbségek egyre inkább elmosódnak, zavarossá válnak. Kórtünet a hivalkodóan és lefegyverzően kezdeményező nő, és a "hím", akinek egész életét betölti férfias teljesítményeinek bizonygatása. Folyik a szakmai rivalizálás a két nem között, kérdésessé válik a férfiasság mibenléte. A nemek közti zűrzavar jó néhányunkat gátlásossá tesz. Megannyi figyelmeztető jel, hogy újra végiggondoljuk a férfi és a női nemhez tartozás valódi tartalmát.
Az Y kromoszóma
Az Y kromoszóma jelenléte az alapfeltétele a férfi nem kialakulásának. A női ivarsejtek (petesejt) csak X kromoszómát tartalmaznak.
A férfi ivarsejt (spermium, ondósejt) tartalmazhat Y vagy X kromoszómát is. A testi sejtek 44 testi és 2 nemi kromoszómát tartalmaznak. A férfi testi sejtekben lévő 2 nemi kromoszóma közül az egyik mindig X, a másik mindig Y. Az ivarsejtek a testi sejtek kromoszómaállományának mindig a felét tartalmazzák, s ennek megfelelően vagy X, vagy Y kromoszómát. A hímnem tehát csak a hímnemből jöhet létre. Ez a tény egyszer s mindenkorra megszünteti azt a régi előítéletet, amely miatt annyi feleséget eltaszítottak, mert állítólag képtelen volt fiút szülni. Amikor egy petesejtet egy Y kromoszómát hordozó spermium termékenyít meg, akkor a pete már hordozza a hímneműség genetikai kódját. Az alig másfél mikron nagyságú Y kromoszóma nélkül (az X kromoszóma mérete négy-öt mikron!) az élőlények egytől egyig nőneműek lennének, ugyanis az Y kromoszóma rejti magában azt a génhalmazt, amely a pete további fejlődése, embrióvá és magzattá érése során a nemi hormonok termelődéséért és a nemi szervek kialakulásáért felelős.
A genetikai nem átalakulása
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hogyan lesz egy kis kerek sejtből - melynek két magjából egyiket az anya petesejtje, a másikat az apa spermiuma adja - tizenöt év múlva egy férfi vagy egy nő?
A hímnemű és nőnemű embriók életútja merőben eltér egymástól. Az előbbiek esetében a kérdéses mirigy, mely aktív és pótolhatatlan szerepet játszik - a here. (Utóbbiak esetében ez a petefészek.) A here az életnek ebben az időszakában még a magzat hasában helyezkedik el. Két struktúra alkotja: a herecsatornák és a mirigyszerepet betöltő elszórt sejtek. Előbbiek feladata az "eltakarítás", utóbbiaké az "elősegítés". Az embrionális nemi mirigyektől kétféle csőrendszer húzódik le. Egyik a Müller-cső, amely a méh és a petefészek kifejlődését biztosítja, másik a Wolf-cső, amely a mellékhere és az ondóvezeték kialakulásáért felelős. A herecsatornákban levő Sertoli-sejtek igyekeznek az embrióban eltakarítani minden nőiességre utaló jelet. Ehhez egy "antimülleri"-nek nevezett hormont termelnek. Ennek segítségével tüntetik el a Müller-csöveket. Az elszórt vagy Leydig-sejtek a herecsatornák közti térben foglalnak helyet és a Wolf-cső kifejlődését segítik elő. A herecsatornáknak meghatározó a szerepük a tesztoszteron termelése révén. E hormon hatására alakulnak ki a fiú külső nemi szervei is.
"Férfi vagyok"
Minden emberi lénynek kialakul a meggyőződése arról, hogy az egyik vagy a másik nemhez tartozik-e. Ez a folyamat a nemi azonosulás. Hosszú várakozás után, a születés pillanatában kirobbanó kiáltás: "fiú!" vagy "lány!", csak akkor hangozhatott el, amikor az anya vagy a bábaasszony megpillantotta az újszülött külső nemi szerveit. Manapság a találgatások időszaka lerövidült, mert a gyermek neme ultrahangos vizsgálattal már a méhen belül meghatározható. Azonban az első, egész életünket meghatározó közlések és jelzések, hogy melyik nemhez is tartozunk, a szüleinktől származnak. Ez a származási azonosító, amit később a családban betöltött szerep még mélyebben vés a tudatunkba.
A fiúgyermek nagyon korán ébred nemének tudatára. Ezt a viselkedésmódja és a mozdulatai is tükrözik. A nemi szerepet meghatározó viselkedési jegyekről készített tanulmányok szerint a fiúk nagyobb teret igénylően, sürgetőbben, inkább közösen, de versengve vetik bele magukat a világba, míg a lányok szelídebben, bensőségesebb módon, egy közösség összetartó tagjaiként viselkednek.
Tanult viselkedési formák
A felnőtteknek természetesen nem kevés szerepük van e viselkedési formák kialakításában, a tanult sztereotípiák rajtuk keresztül jutnak el a gyerekekhez. Erről tanúskodott egy egyetemistákkal folytatott kísérlet, amelynek résztvevői a bemutatott filmen egy 9 hónapos babát láttak sírni.
Ez is érdekelhet
A kísérlet vezetője megkérdezte a hallgatókat, mi lehet az oka annak, hogy a gyerek sír? Amikor a kérdést így tette fel: "Miért sír ez a kisfiú?", a válasz legtöbbször ez volt: "Mert mérges". Amikor más hallgatóktól azt kérdezte: "Miért sír ez a kislány?", a válasz: "Azért, mert fél." Az antropológusok a beavató szertartások - ezek mind a férfi nemi azonosságot megerősítő, sőt, megtisztító rítusok! - tanulmányozásán keresztül rádöbbentenek bennünket azokra a nehézségekre, amit a nemi hovatartozás kifejezése jelent. A hímnemre jellemző férfias viselkedésnek nincs női megfelelője. A férfias viselkedés tagadással körülírható. Ha egy viselkedés nem férfias, az a férfira nézve veszélyes, mert saját nemi azonosságának áthágását vagy tagadását jelenti. Egy kislány játszhat fiús játékot anélkül, hogy női mivoltát megkérdőjeleznék, míg egy kisfiú, ha lányos játékot játszik, kockázatot vállal. Úgy tűnik, a férfinem arra ítéltetett, hogy örökké férfiasat alakítson. 8. szám
