„CYBERPORNÓ – egy új tanulmány megmutatja, mennyire átütő erejű és vad valójában” – hirdette címlapján a Time magazin 1995. július 3-i száma. A borítóra nyomtatott felhívást egy tágra nyílt szemű, iszonyattól eltorzult arcú fiatal fotójával illusztrálták, aki a számítógép előtt ülve szembesült pornográf tartalommal. A címlapsztori az első komolyabb tanulmány eredményeire hívta fel a figyelmet, amelyet az internetes pornó térnyerése kapcsán állítottak össze. Ezt a pittsburghi Carnegie-Mellon Egyetem egyik hallgatója készítette, aki egy szűkebb hálózat webes forgalmát elemezte, és arra a következtetésre jutott, hogy az ottani forgalom nagyjából 80 százaléka pornográf tartalmakat érint. Emellett olyan szexuális irányultságok is megjelentek bennük, mint például a szado-mazochizmus, melynek webes jelenléte sokak számára sokkolóan hatott akkortájt.
Ahogy a tartalomfogyasztásunk egyre nagyobb arányban koncentrálódott az internetre, úgy a pornográf tartalmak is jelentősen átalakultak az évek alatt, és az előre rögzített felvételek mellett az élő adások számára kialakított platformok is előretörtek. Ezek egy részét stúdióból közvetítik, ahol modellek (többségében nők, de férfiak is nagy számban) elégítik ki az online leskelődők vágyait – bizonyos kereteken belül. Sokan ugyanakkor az otthonuk egy helyiségét alakítják ki stúdióvá, és itt várják az online vendégeket. Így dolgozik már több mint négy éve teljes munkaidőben Zsófi is, aki szerint ez is csak olyan munka, mint a többi, habár kell hozzá egy jó adag exhibicionizmus, nyitottság és persze egy támogató partner is.
Adminból online vetkőzés
„Mint sokan mások, az egyetemi évek alatt én is mindenféle munkát vállaltam, diákszövetkezeteknél vagy hirdetésekre jelentkezve. Az egyik barátnőm egyszer megkeresett azzal, hogy nem lenne-e kedvem egy stúdióban webes melót vállalni? Mondta, hogy kicsit ’rázós’, mivel erotikus a téma, de nem kell félni tőle, adminként kellene egy modellnek fordítani, aki a kamera előtt csinál ezt-azt” – emlékszik vissza Zsófi. Az első webcamos erotikus munkája során tehát nem kellett vetkőznie, sőt még csak nem is látszódott, tulajdonképpen a külföldi vendégek kéréseit kellett lefordítania az angolul nem beszélő modellnek. „A lány ott ült mellettem egy kanapén, rajta volt a kamera, én pedig a számítógép mögött gépeltem, és továbbítottam neki az üzeneteket. Nem volt hang a feeden, úgyhogy nem hallott minket senki. Iszonyúan unalmas, lélektelen meló volt, nem élvezte se a csaj, aki közvetítőkön keresztül tartotta csak a kapcsolatot, nem élveztem én se, és gyanítom, hogy a webcam túloldalán az ügyfél se. Miután pedig láttuk, hogy ebből aprópénzt sem lehet keresni, ott is hagytam az egészet” – emlékezett vissza Zsófi. Ugyan ez a konkrét munka nem volt nagy élmény számára, az erotikus webes szereplés gondolata mégis felcsigázta a fantáziáját, így elkezdett az interneten kutatni lehetőségek iránt.
„Szexuálisan mindig is nyitott, exhibicionista ember voltam,
így nem feszélyezett a gondolat, hogy meztelenül mutatkozzam mások előtt.
Féltem azonban, hogy a párom mit fog szólni hozzá, ha tényleg belekezdek egy
ilyen munkába. Hogy mennyire zavarta mindez, azt talán jól szemlélteti, hogy
azóta már a férjem, és mindenben támogat a kezdetektől, soha nem volt
köztünk feszültség a munkám miatt.”
Mivel volt erre is
lehetőség, kezdetben úgy döntött, hogy nem veszi le teljesen a ruháit a kamera
előtt. Habár így is lehet dolgozni az oldalon, ő arra jutott végül, hogy ha valóban komolyan akarja csinálni ezt a
munkát, akkor meg kell tennie. Mivel ez egyáltalán nem zavarta, sőt
izgatta a fantáziáját a gondolat, hogy más emberek a meztelen testének
látványára végezzenek önkielégítést, így gyorsan „szintet lépett” a webkamerás
munkájában.
A „Barátnő-élmény”
„Ez egy műsor, mintha a Netflixen menne, csak itt az én
cicimet fogod látni. Így, mint minden más műsorban, itt is szükség van a
kiszámíthatóságra is ahhoz, hogy egy állandó vendégkört kialakíthassak. A
nézőim tudják, hogy egy fix időtartamon belül a kamera előtt leszek, és
visszatérhetnek hozzám, ha elégedettek a látottakkal. Olyan ez az egész, mintha
egy bárt üzemeltetnél, amelyben minden melót te csinálsz: te vagy a táncosnő,
hiszen műsort adsz, te vagy a csapos, hiszen meghallgatod őket a fárasztó napjuk
végén. De te vagy a kidobó is, mert bannolnod kell azokat, akik nem tartják be
a játékszabályokat, vagy tiszteletlenek veled, illetve a többi vendégeddel.”
Az oldalon – jogi okokból – nem lehet közvetlenül pénzzel fizetni, akárcsak a kaszinókban, tokeneket kell vásárolniuk a vendégeknek, majd pedig abból lehet a modelleknek adni. Az így befolyó pénz nagyjából felét kapják, a másik fele az oldal üzemeltetőinek megy. A munkája kezdetén, 14-15 évvel ezelőtt nagyjából havi 100 ezer forintnak megfelelő összeget keresett így, ahogy azonban egyre több időt szentelt a munkának, úgy nőtt a bevétele. Körülbelül négy éve már teljes állásban dolgozik a webkamera előtt, a tavalyi bevételét mintegy 21 millió forintra saccolja, ami megteremtette az alapot az első közös házuk megvásárlására. Mindezt már úgy, hogy tudatosan figyel rá, ne hajtsa túl magát: napi 6-7 órában, heti 5 nap dolgozik, és hagy időt rá, hogy a párjával is töltsön kellő időt.
"Ha minden erőmmel nyomni kell, nem jön ki alulról minden?" – a szülést kísérő tabuk és félelmek
Az ismeretlentől egyértelműen tartunk, főleg ha az egy olyan élmény, amiről ha mást nem is, egy dolgot mindenki tud: nagyon fájdalmas. Harminc nő megkérdezésével készült, nem reprezentatív felmérésünkből kiderül, mitől féltek leginkább a nők szülés előtt, és van-e olyan, amit szerettek volna tudni, de nem merték megkérdezni a nőgyógyászuktól.
Bevételének egy jelentős hányadát a visszatérő vendégek
biztosítják, volt kuncsaft, aki 230 ezer
forintnyi összeget is fizetett már a műsorért. Úgy érzi, sokan azért térnek
vissza hozzá, mert nem játszik szerepeket, önmagát adja online is. „A vendégek
elég durva sztorikat mesélnek arról, hogy egyes webkamerás modellek milyen
módszerekkel próbálnak pénzt kicsikarni tőlük. Volt, aki a gyermeke fényképét
mutogatta a kamerába, és azzal fenyegetőzött, éhezni fog, ha nem fizetnek
neki többet. Én inkább az afféle ’barátnő-élményt’ nyújtom nekik, ha kell,
beszélgetek velük a napi nehézségekről is. Sokan egyébként elsősorban azért
lépnek be hozzám, mert egyszerűen csak magányosak és vágynak a társaságra, szeretnének egy
kicsit beszélgetni. Sokszor keresnek fel házasságban élő férfiak is, akik nem
kapnak meg valamit a feleségüktől, megcsalni viszont mégsem akarják őket,
úgyhogy helyette virtuális úton keresik a kielégülést.”
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Maszturbálás orrmosásra
Többnyire hagyományos vágyakkal keresik fel – bár ezek egy része a BDSM, vagyis a domináns és alárendelt szerepkörök megélésén alapul – néha ugyanakkor egészen extrém felkéréseket kap. Az aktuális hangulatától is függ, hogy mi az, ami még belefér. A szerepjátékban még benne van, illetve az is, ha valaki azt kéri, filmezze le, amint a vécében pisil, melyet persze nem élőben teljesít, hanem egy felvett videót küld el. Érdekes, hogy a kérések egy része még csak nem is szexuális tartalmú. Volt, aki azt kérte, hogy kamerázza le, amint megpróbál elindulni egy autóval, de az állandóan lefullad (hiába fizetett volna sokat a néző, Zsófi nem akarta emiatt tönkre tenni az autóját), egy másik esetben pedig azt kérték tőle, hogy egy szál gumicsizmában sétáljon a sárban, majd ragadjon bele és essen el. „Tiszteletben tartom, hogy valakinek olyan dolog is izgató lehet, ami másokat éppen hogy taszítana, ez egy ilyen munka. Volt egy hapsi, aki azt kérte, hogy a lehető legközelebbről belepillanthasson az orrlyukamba. Egy zseblámpával bele kellett világítanom, miközben gyakorlatilag fedugtam az orrnyílásomba a webkamerát. Tudtam, hogy ő erre gerjed, így amikor legközelebb nagyon meg voltam fázva, megkérdeztem, szeretné-e közelről megnézni, ahogy kiöblítem az orromat arcüregöblítővel. Komoly összeget fizetett azért, hogy végignézhesse közelről, amint kimosom a váladékot az orromból. Azt is kérte később, hogy tüsszögjek minél többet, amit nem tudtam neki minden esetben megtenni, mert szándékosan nem tudok tüsszenteni. Aztán tüsszentésenként fizetett egy kisebb összeget” – meséli a furcsább eseteket. Bizonyos fétisekre is specializálódott, a BDSM például mindig is izgatta a fantáziáját, de korábban sosem gondolta, hogy egyszer a munkája részévé válik.
Ez is érdekelhet
Ugyanakkor azt is hangsúlyozza: csak az vágjon bele egy
ilyen munkába, aki alaposan átgondolta, milyen következményei lesznek annak, hogy
megmutatja magát a webkamera előtt. „Rendszeresen vannak olyan vendégeim, akik
azt hiszik, kényszerít valaki, hogy ezt csináljam. Ezek a ’lovagok’ állandóan
meg akarnak menteni, kérdezik tőlem, hogyan tudnának nekem segíteni. Persze
leszerelem őket azzal, hogy köszönöm, de engem nem kell sehonnan megmenteni,
nagyon jó minden úgy, ahogy van. Tény, hogy jól lehet keresni itt, és azt is
állítom, hogy ezt a munkát lehet szeretni, mégsem tudom jó szívvel akárkinek javasolni. Ha belevágnál, tudatosítsd magadban, hogy ha egyszer felkerültél
efféle felvételekkel az internetre, akkor örökké fent fogsz maradni,
ígérjenek akármit az adatbiztonság kapcsán. Illetve mindig lesznek olyanok is,
akik lenéznek, elítélnek majd amiatt, amit csinálsz.”
