A zsidó, keresztény hagyományok ősi eredetükben hasonló elveket követtek, mint az Énekek Énekében is olvashatjuk. Az ortodox egyházi hagyományok azonban a szexualitás elfogadhatósági körét igyekeztek a társadalmi történelmi patriarchális viszonyoknak megfelelően a gyereknemzésre korlátozni. Még a két világháború között is jelentek meg olyan vallási "felvilágosító" könyvek, melyek a fiatalságot pl.: az önkielégítés szörnyű következményeivel riogatták, úgymint gerincsorvadás, impotencia, elbutulás, stb. A fogamzásgátlás minden módszerét elítélték. Hivatalosan mára csak a megbízható művi eszközök használata bűn. Az abortusz mai napig súlyos megítélés alá esik, bár a körülményeket a gyakorló papság nagyobb része figyelembe veszi. Tekintettel vannak többek között a nemi erőszak, vagy fejlődési rendellenesség eseteire.
Az a klinikai és társasági életből leszűrt tapasztalatom, hogy a lelkészek, lelkipásztorok, gyóntatópapok humánusabb gyakorlatot közvetítenek, mint a hivatalos egyházi álláspontok. A serdülőknek nem kell bűnként meggyónniuk az önkielégítést (vagy csak egy szimbolikus miatyánk a megváltása), a gyóntatópap magánügynek tekinti a fogamzásgátlás módját. Sőt egyre inkább elfogadják a szexualitás gyönyörszerző funkcióját, a gyereknemzés mellett.
A szeretkezés célja lehet a kölcsönös élvezetszerzés és nyújtás, az orgazmus átélése is! A mi zsidó-keresztény gyökerű vallási felfogásunk tehát kezd visszatérni a gyökerekhez, a természetes, humánus eredetéhez.
Ez is érdekelhet
A vallásosság már nem kell, hogy görcsökkel, szorongásokkal megrontsa a nemi életünket. A vallás morális támpontokat kell, hogy nyújtson, szolgálva az egészség, humánum, természetesség elveit. Szerencsére mi szexuálpszichológusok is ritkábban találkozunk olyan szexuális funkciózavarokkal, melynek gyökere az elavult vallásos, "tóth tihaméri" fenyegetésekben rejlik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
