A jó szexuális működés alapvető feltétele a hibátlan biológiai - testi - fejlődés. A biológiai szemlélet mégsem ad elégséges magyarázatot az emberi szexualitásra. Talán meglepő lehet az állítás, de ez a funkció nem ösztönvezérelt. A szexuális működés tanulandó, tanulható és így javítható is. A szexterápia abból indul ki, hogy a szexuális vágy, az izgalom érzése, a kielégülés minden ember természetes lehetősége, képessége. Ha ez nem működik, meg kell keresni, el kell hárítani a természetes folyamat akadályát.
Mai tudásunk szerint a szexuális működés, viselkedés egy hosszú és bonyolult fejlődési folyamat során alakul ki. Ez a történet a fogantatásunktól az életünk végéig tart. A fejlődést biológiai, lélektani és társadalmi-kulturális hatások befolyásolják. Ugyanez a hármas hatóerő szabályozza a szexuális életet is. Az emberi szexuális élet alakításában meghatározó a társadalmi, lélektani hatás. Mindezek alapján egyértelmű, hogy a szexualitás helyes megértéséhez szükséges a biológiai alapok, valamint a pszichoszexuális fejlődés és az adott társadalom-kultúra szexuális értékrendjének ismerete.
Szexterápiáról 1970 óta beszélhetünk. A terápiás munkában az egyéni fejlődést igyekszünk megérteni. Keressük a jó működés akadályait és törekszünk azok megszüntetésére. A terápia egy hosszabb ideig tartó "beszélgetéssorozat" keretében zajlik. A panaszok és tünetek igen részletes megbeszélése után kerül sor a közös munka játékszabályainak, menetének megtárgyalására. Ezután tájékozódik a pszichológus a páciens élettörténetéről, személyiségének fejlődéséről. A személyiségfejlődésen belül külön hangsúlyt kap a szexuális fejlődés. A pszichológus adatokat gyűjt a páciens korábbi és jelenlegi párkapcsolatáról, feltérképezi az eddigi szexuális tapasztalatait. Ezen bevezető tájékozódás során a páciens fokozatosan megtanul nyíltan, őszintén fogalmazni, beszélni a szexről. Ez lehetővé teszi, hogy a párok egymással is beszélni tudjanak erről a témáról. A munka bevezető szakaszában ki kell deríteni, hogy a probléma okai pszichológiai vagy "testi" eredetűek-e. Utóbbi esetben a pszichoterápiát megelőzően orvosi segítség szükséges. Ha pszichológiai okok valószínűsíthetőek, el kell dönteni, hogy azok szexterápiával rendezhetőek-e, vagy más pszichoterápiás módszer ad hatékonyabb segítséget.
Milyen panaszok rendezésére alkalmas a szexterápia?
Olyan esetben, amikor a szexuális vágy (libidó) nagyon erős vagy nagyon gyenge, a partnerek igénye különbözhet egymástól. A mindennapokban ez a probléma például úgy nyilvánulhat meg, hogy viták vannak az együttlétek gyakoriságáról. Ebben az esetben törekedni kell az igények összehangolására.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Előfordulhat, hogy megfelelő ingerlés ellenére sem indul el, vagy lassú az izgalomba kerülés. Az is megtörténhet, hogy a folyamat elindul, de valamilyen szinten elakad. Ennek a következménye például, hogy nőknél nem alakul ki a nemi szerv nedvesedése, a hüvelybemenet megnyílása, férfiaknál pedig nem következik be, illetve a hüvelybevezetés előtt vagy a közösülés alatt elmúlik a merevedés.
Ilyen esetben a terapeuta felhívja a figyelmet arra, mennyire fontos, hogy a partnerek felderítsék egymás egyéni erogén zónáit, és segítsenek a másiknak a működés begyakoroltatásában.
Gyakori panasz, hogy elmarad a kielégülés (orgazmus), illetve "nehezen" vagy ritkán sikerül. A partnerek számára zavaró lehet, ha a férfi kielégülése "túl gyorsan" következik be. Példaként említhető, hogy a női partner nem tanulta meg biztonságosan a kielégülést, vagy a férfinél korai magömlés következik be.
Ebben az esetben a terapeuta feladata összetett. Alapvető, hogy a páciens megtanulja a saját, egyéni kielégülési mintáját, amit aztán helyzeteknek megfelelően lehet alkalmazni, akár módosítani is.
Nemritkán panasz az is, hogy a szerelmeskedés során vagy a közösülés megkezdésekor fájdalomérzés jelentkezik. Ennek hátterében lehet egy banális nyálkahártya-gyulladás, vagy száraz, szűk, "bezárult" hüvelybemenet (vaginizmus), esetleg a páciensnek nem megfelelő ingerlési mód. Ebben az esetben ki kell zárni az esetleg előforduló testi okot (betegség). Ezt követően a segítségnyújtás fontos eszköze lehet a páciensek megtanítása arra, hogyan mondják el egymásnak nyíltan az érzéseiket.
Akadálya lehet a harmonikus szerelmeskedésnek a félelem a szextől általában, undor a szexuális együttlét egyes formáitól, illetve velejáróitól. Például elutasított testhelyzetek, ingerlési módok, viszolygás a megizzadástól, "nedvességtől", stb.
Napjainkban is előfordul olyan megítélés, hogy a szex tiltott, tisztátalan, esetleg "bűnös" tevékenység. Ez a házasság keretei között nem tartható és nem indokolt gátlás. A terápia során ennek feloldására kell törekedni.
Az alábbiakban röviden összefoglalom a szexuális működés zavarainak leggyakoribb okait:
- Tájékozatlanság, illetve téves vélekedések a szexuális működésről.
- Teljesítményszorongás.
- A pár nem tud egymással beszélni a szexről (kommunikációs zavar).
- Tapasztalatlanság, gyakorlatlanság.
- Nagyon kellemetlen tapasztalatok, élmények (traumák) a szexszel kapcsolatosan.
A szexuális működés zavarainak rendezéséhez hosszú ideig tartó, rendszeres, türelmes pszichológiai munka szükséges. Reálisan csak így lehet fokozatos javulásra számítani. A pár kölcsönös együttműködése fontos feltétele az eredményes szexterápiának.
Ez is érdekelhet
Összefoglalva tehát: újra kell tanulni a harmonikus szexuális működés feltétel-rendszerét, a szerelmeskedés forgatókönyvét, és szorgalmasan "gyakorolni" kell. x. évf. / 2. szám
