Nagyon összetett világunkban annyi jó és rossz hatás éri szervezetünket, hogy szakember legyen a talpán, aki fel tudja mérni, mi a hasznos, mi a káros. Néha az az érzésünk, hogy minden veszélyes, máskor meg rádöbbenünk, mennyi mindennel lehet gyógyítani: például lóval.
Mennyire új felfedezés a lovas gyógymód? - kérdezem Tatár Andrást, a Hippoterápia Gyógylovaglás és Lovastorna Alapítvány vezetőjét.
Az első hivatalos publikáció a hatvanas években egy baseli kutatócsoport munkája nyomán jelent meg. Sklerosis multiplex-szel kezelt betegekkel végzett vizsgálatokon bebizonyosodott, hogy a lovasterápia az izomtónusszabályozó-képességet javítja. Magyarországon 1973 táján már voltak olyan kezdeményezések, amelyek azt célozták meg, hogy beindulhasson a lovasterápiás gyógyítás, de érdeklődés vagy támogatás híján 1 - 1,5 évnél tovább nem voltak életképesek.
Számomra a hippoterápia úgy kezdődött, hogy lovastorna-versenyzőként jártam a világot, és meghívtak San Franciscoba is, az amerikai nyílt bajnokságra. Ott, a várostól nem messze, délre, mitegy 40 mérföldre található az ottani Nemzeti Lovas Terápiás Központ, ahová Németországból importáltak lovat, szakembert, és gyakorolták a terápiát. A versenyzők koszt-kvártélyért dolgozhattak a központban, és én is kapva kaptam az alkalmon. Hasznos időtöltésnek bizonyult, mivel ott ismerkedtem meg a módszerrel és tanultam bele. Őszintén szólva, először kétkedve fogadtam, mint valami új amerikai divatot.
Szkepticizmusom akkor dőlt meg, amikor itthon egyszer eszünkbe jutott, hogy egyik lovastorna növendékünk kromoszóma-rendellenességgel született nővérét, aki mindig ott várta testvérét az edzésen, igazán felültethetnénk a lóra. Fel is ült, azután idővel megcsinálta az első egyszerűbb lovastorna-gyakorlatokat. Két-három hónap múlva behívták az édesanyját az iskolába, és azt tudakolták, hogy mi történt a kislánnyal, mert hihetetlenül sokat fejlődött a finom koordinációja, elkezdett olvasni, írni. Sokkal jobban be tudott illeszkedni, artikuláltabban kezdett beszélni. A lovardában csak annyi látszott, hogy egyre szebben csinálja a gyakorlatokat.
Mi a lovasterápiás módszer lényege? Min alapul, hogyan hat?
Először is a kezelés során a fogyatékos gyerek élő állattal tud kontaktust teremteni. Önmagában is hatalmas élményt jelent a fogyatékos vagy mozgásában korlátozott gyereknek a szabad levegő, hogy megsimogathatja az állatot, enni adhat neki, akár beszélhet is vele. A foglalkozások rendszeres része például, hogy a kommunikációra képes gyerekek megköszönik a lónak a munkát. Mind a mozgásszabályozás szempontjából mind pszichikailag nagyon fontos az a perspektíva is, amit az ember a ló hátáról megél. Végre felülről látja a világot, "fölülemelkedik a problémákon". A térbeli helyzet a szemmozgáson keresztül befolyásolja a kéz és láb mozgását, az egész mozgáskoordináción belül a finomkoordinációt, az általános közérzete, és a hangulatot.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ezen kívül a ló testmelege - ezért is fontos, hogy télen az edzések fedett helyen zajlanak - fokozza a perifériás vérkeringést. A túlzott izomtónusú merev izmokra, az ideg-izom-kapcsolatra jótékony hatással van a meleg, lazítja őket, fokozza az izmok anyagcseréjét. Az izmoknál nehezebben bemelegíthető, ún. diffúz keringésű ízületek bemelegítését is segíti. A ló normál testhőmérséklete kicsit magasabb az emberénél, 38-39 C° körül van, és már ez is sokat számít. A jobb hőátadás miatt használunk a lovastornához hasonlóan nyereg helyett posztóalátétet és biztonságos, kényelmes ülést biztosító hevedert és kapaszkodót.
A terápia kulcsa a ló mozgása, méghozzá azok a háromdimenziós mozgásimpulzusok, amelyek a ló hátsó lábából indulnak ki, és futnak végig előre a ló gerincén, amihez a lovas a medencéjével kapcsolódik.
A ló mozgását filmes analízissel és EMG-vel vizsgálva kiderült, hogy az olyan szinuszhullámot ír le, melynek alapján elmondható, hogy mozgásképe egyezik az ember járásképével. A lovas izomzata lovagláskor reflexesen reagál az érzékelt mozgásokra, némiképp ugyanúgy, mintha a saját lábán mozogna. Így indirekt módon azoknak az embereknek a reflexíveit "is be lehet járatni", akiknek mozgásfejlődésük során csecsemő és gyermekkorban egy fázis kimaradt, az egész folyamat valahol megrekedt, ill. valamilyen későbbi sérülés miatt bizonyos mozgásokat újra kell tanulniuk.
Az izomtónus-szabályozáson túl, fejlődik az egyensúlyérzék, az általános mozgáskoordináció, fejlődik a járáskép.
Az említetteken túl ez utóbbi abból a speciális testhelyzetből is adódik, amit a viszonylag széles lovon való ülés követel meg az embertől. Központi idegrendszer sérülteknél, bizonyos fejlődési rendellenességeknél az ún. spasztikus, azaz görcsös testtartásért felelős izmok, így a combközelítő izmok, görcsös, merev tartása nehezíti a járást. A lovaglóülés ezeket az izmokat passzívan kényszeríti a helyes tartásba, lazítja, nyújta őket, mivel a lovon való megmaradáshoz kifelé fordított lábtartás szükséges. A nyújtó és lazító gyakorlatok a gyógytornásszal végzett mozgásterápiának is részei. A lovaglás előtt is szükséges egyfajta előtornáztatás.
Míg azonban ezek a bizony fájdalmas gyakorlatok ülőkén vagy a földön végezve nagyon meggyötrik az embert, addig - bár a fájdalom azért ugyanúgy megvan - a lovaglás élménye feledteti a kellemetlenségeket, és sokkal természetesebben, szinte magától beállhatnak az izmok a helyes tartásba.
Kiknek segíthet a lovas terápia?
Gyermek és felnőtt idegrendszeri sérülteknek, bizonyos kromoszóma-rendellenességgel született, mozgásukban, járásukban korlátozott betegeknek. Korhatár nincs, de nyilván gyerekekkel könnyebb foglalkozni, mert egyszerűen kisebbek, és valahogy fel kell tenni őket a lóra. A sclerosis multiplex-es betegeknél is bizonyított a jótékony hatás. Bekapcsolódtunk az Autizmus Kutatócsoport egyik kísérleti mozgásos programjába, és mi alkalmaztuk elsőként a lovastornát. Akkor még nem gondoltunk publikációra, de ma már fontos a szakmai megalapozottság. Minden esetre jó eredményeket értünk el, és ma már sok autistának tudunk segíteni.
A terápia megkezdése előtt minden egyes gyermekről a kezelőorvostól kérünk igazolást, vagyis egyfajta beutalót, szakvéleményt. Vannak ugyanis kizáró okok: pl. nyitott gerinccel született gyereket nem szabad felültetni a lóra, a szőrallergia sem megengedett. Hiába van a szülő meggyőződve róla, hogy a gyereknek a lovasterápia jót tenne, csak ártanánk vele, ezért elengedhetetlen az orvos engedélye. Senkit sem fogadunk el orvosi vélemény nélkül, de egyelőre viszonylag kevés orvos van tisztában vele, hogy mit is jelent a lovasterápia. Általában az orvos a szülők elmondásából tájékozódik.
A kötelező szakvéleményen túl milyen az alapítvány együttműködése az orvosokkal?
Egyre szorosabb az együttműködés a Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Kara Továbbképző Intézetével, a ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karával és a volt HIETE gyógytornászképzésével. Egy növendékünk orvos édesanyja látja el az alapítvány számára az orvosi szakfelügyeletet.
