I.e. 400 körül, Hippokratész írásában is megtaláljuk azt a megállapítást, hogy "Az orvosnak sok mindenben jártasnak kell lennie, ezek közé tartozik a masszírozás is." A testedzések előtt és után is jól bevált módszer volt a frissítő illetve izomzat-regeneráló masszázs. A görög orvosok a reumás betegek gyógyítására használták. Az iszlám fürdőkben (hammam) a különféle bőrbetegségek és reumás kórképek terápiájára alkalmazták. Palesztinában és Szíriában is közismert volt. Az ókori masszázstechnikákból fejlődött ki az újkorban elterjedt módszerek két nagy csoportja, a klasszikus-, és a reflexzóna masszázs.
Klasszikus masszírozás
A klasszikus masszírozás alapjait egy svéd gyógytornász, Per Henrik Ling és egy holland orvos, J. Georg Metzger teremtette meg az 1900-as évek elején. Módszerükkel lehetővé tették a vénás-, és nyirokrendszer pangásának megszüntetését, az izomtónus szabályozását, a lokális vérkeringés javítását, az izomzat oxigén-ellátásának fokozását, a szövetek folyadéktartalmának (turgorának) és táplálásának javítását, a fájdalomcsillapítást, a vegetatív idegrendszer működésének szinkronizálását, szöveti letapadások, hegek fellazítását és a pszichés relaxációt. A klasszikus masszázs öt alapfogást különböztet meg, amelyek a következők: simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, vibrálás. Simítással főleg a vénás-, és nyirokpangás szűntethető meg, de az idegrendszer kifejtett nyugtató hatása sem hanyagolható el. A manuális nyirokdrenázs is a simító mozdulatokat használja. A gyúrás főleg a nagyobb izomcsoportok lazítására alkalmazható technika. A hát lapos izmainak nyújtása görgetéssel végezhető. A dörzsölő mozdulatok hatására a bőr hízósejtjeiből hisztamin szabadul fel, amely a bőr kipirulásához, az érfal áteresztőképességének fokozásához vezet. Az ütögetés rövid, veregető mozdulatokból áll. A hát és a mellkas apró mozdulatokkal való ütögetése igen hasznos lehet krónikus bronchitisben, idős betegek hiposztatikus tüdőgyulladásában, mivel elősegíti a szekrétumok oldódását, köpettel való ürítését. A vibráció fájdalomcsillapító és izomlazító hatást fejt ki. A lábak rázogatásával a hasüreg szerveit, izomzatát lehet befolyásolni.
Összefoglalásul elmondható, hogy a klasszikus masszázst a reumatológiai, neurológiai, belgyógyászati betegségek kiegészítő terápiájára, valamint sérülések, balesetek utáni rehabilitációban, fibromilalgia szindrómában, gyermekkori fejlődési zavarokban, operáció utáni állapotokban alkalmazható. Vannak azonban olyan kórállapotok, amelyekben a masszázs nem végezhető el, ezek a következők: lázas betegségek, gyulladások, fekélyek, tumoros folyamatok, limphomák, hemofília, véralvadásgátlók szedése, trombózis, trombózis-hajlam, dekompenzált szívelégtelenség, reflexdisztrófiás szindróma (Sudeck), érelmeszesedés, súlyos arteriosclerosis, stb.
Gyakorlati tanácsok a masszázsterápiát illetően
- Győződjünk meg az esetleges ellenjavallatokról. Ha a páciensnek visszere, magas vérnyomása, tumoros betegsége, trombózisa van, akkor semmilyen körülmények között nem végezhető masszázs!
- Hetente minimum kétszer, maximum három-négy alkalommal részesüljünk masszázsban az eredményesség érdekében.
- A részmasszírozás ne tartson 12 percnél rövidebb ideig.
- A teljes testmasszázs minimum 20 percig tartson.
- Izomsérülések, szalagbántalmak esetén a klasszikus masszázs alkalmazható.
- Nyirok-ödéma esetén a manuális nyirokmasszázs a leghatékonyabb.
- Krónikus székrekedés esetén alkalmazzunk kolonterápiát.
- A belső szervek működészavarai esetén a kötőszöveti masszázst válasszuk.
- Egy masszázs-sorozat általában 6-12 alkalomból áll, azonban létezhetnek ettől eltérő esetek.
- A masszázs-kúra után 4-6 hét szünetet (ingermentes pihenőfázist) kell tartani.
- Nagyon fontos a beteg, az orvos és a gyógytornász együttműködése.