Végletekig terheljük magunkat, nem törődve a következményekkel. Meg akarunk felelni a legszélsőségesebb elvárásoknak is, de ez majdnem olyan, mintha egy atléta naponta lefutná a maratoni távot.
Pedig a túlzott igénybevétel hatására nemcsak egyszerűen elfáradunk, hanem előbb vagy utóbb a testünk is elkezd tiltakozni: megbetegszik.
Meg kell tanulnunk újra lazítani!
Ahhoz, hogy sokáig fenn tudjuk tartani megfelelő teljesítőképességünket, visszaszerezzük és elmélyítsük belső békénket, emellett meg tudjuk őrizni kapcsolataink harmóniáját is, meg kell tanulnunk lazítani.
Az egyik legtökéletesebb pihenés a relaxáció, amely közben a test izmai ellazulnak. Az agy is pihen, bár a figyelem végig éber - vagyis nem alszunk - mégsem feszült. A teljes testi és lelki ellazultság mélyebb és gyorsabb pihenést biztosít, mint az alvás.
Mi történik ilyenkor? Az izmok és idegek pihennek, regenerálódnak, a testi funkciók szabályossá válnak. A vérkeringés az erek simaizom szövetének ellazulása miatt szintén javul és a szívritmus egyenletessé, nyugodttá válik. Minthogy a relaxációt többnyire háton fekve végezzük, a szervek megszabadulnak a rájuk nehezedő nyomástól. Hosszútávon a relaxáció hatással van a vitalitásra és a szellemi stabilitást is jótékonyan befolyásolja. Fokozódik a tudatosság, és egész lényében felfrissül, feltöltődik az ember.
Relaxációs módszerek
Sokféle relaxációs módszer létezik. A legáltalánosabb a hanyattfekvésben végzett teljes lazítás. A relaxációt az ember külső vezető segítségével vagy kis gyakorlással önállóan is végezheti. Figyelmét lassan végigvezeti a test különböző területein, néhány másodpercig figyeli azok állapotát, működését, majd tudatosan ellazít minden feszültséget azon a területen. Így néhány perc alatt az egész test tetőtől talpig teljesen ellazul. Eleinte sokat segít a külső vezető hangja, hiszen a figyelem könnyen elkalandozik, újra a feladatokkal kezd foglalkozni, vagy az emlékek között keresgél. Kis gyakorlás után azonban már nem is okoz nehézséget a koncentrálás. Utána a figyelmünket a légzésre irányítjuk, néhány percig figyeljük a normál légzést. Nem könnyű a légzésre összpontosítani, mert amint figyelni kezdjük, azonnal szabályozzuk is, például nagyobbakat lélegzünk. Erre most még nincs szükség. Próbáljuk mindössze szemlélni ezt a nyugodt hullámzást a testünkben. Tíz perc ilyen állapotban eltöltött idő több óra alvásnak megfelelő pihenést jelent. Fontos tudnunk azonban, hogy a relaxáció, bár felfrissít, nem helyettesíti az alvást.
A relaxáció végén aztán nagyon lassan átmozgatjuk a végtagokat, nyújtózunk egy nagyot, és fokozatosan újra teljesen éber állapotba kerülünk.
Kis gyakorlással a relaxáció segítségével sokat javíthatunk életünk minőségén.
Jó pihenést!
Legjobban: