Asztma, szénanátha és Spiegel Online cikke.
A barlangterápiát ugyanakkor nemcsak természeti képződményekben alkalmazzák. Erre hoz fel példát a német internetes újság: Fehéroroszországban egy felhagyott kálisóbányában kezelik a légzési nehézségekkel küzdő betegeket. A kezelésnek a kisebb páciensek szinte nincsenek is tudatában: a gyerekek és a fiatalok játszanak, olvasnak vagy pihennek az üzemen kívüli tárnákban, Szoligorszkban.
A hegyek mélyében ugyanis tisztább a levegő: kevesebb a pollen, a finom por és a kórokozó. Szoligorszkban például a hőmérséklet állandóan 16 fokos - más tárnákban, más bányákban, barlangokban persze tartósan más lehet a klíma. A levegő páratartalma is állandó az ilyen helyeken, ami szintén segítheti a légúti betegségekkel küzdőket. A német szakmai szövetség (Deutsche Heilstollen-Verband) az asztma, a krónikus bronchitis, a szénanátha, a pszeudokrupp-betegség, a szamárköhögést és az orrmelléküreg-gyulladások esetében tartja hasznosnak a terápiát.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A barlangok, tárnák hőmérsékletétől függ, hogy mennyi időt tartózkodnak a betegek a mélyben. Van ahol csak egy-egy órát töltenek, máshol, például Szoligorszkban több órát vagy akár napokat is lent maradnak a gyerekek.
Ugyanakkor tudományos szempontból bizonyos kételyeket is megfogalmaz a terápia kapcsán a német lap. A hatékonyság a lap szerint korlátozott lehet. A Cochrane Collaboration áttekintő vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy a jelenleg elérhető tudományos tanulmányok átnézése alapján nem bizonyítható, hogy a metódus az asztmás betegeket tényleg segíti-e.
Egy az Ulmi Egyetemen elkészült doktori munka ugyanakkor 120 asztmás gyerek esetét írja le. Ott a metódus rövid távon bizonyult hatékonynak. Ugyanakkor hosszabb megfigyelésre nem került sor. A tanulmányt részben a német speleoterápiai szövetség finanszírozta, amelynek éppen az a célja, hogy a betegkasszáktól, egészségpénztáraktól szerezzen pénzt - hangsúlyozza a német cikk. (Ez egyébként ma már lehetséges Németországban.)
Itthon a Tapolcai Kórház honlapján is olvashatunk a barlangterápiáról. Az itteni kezeléseknek történelmi alapjuk van: a városi kórház alatti tágas barlangrendszert 1925-ben tárták fel az egyik pavilon alapozásakor. "1937-38-ban elvégezték a barlang teljes feltárását és óvóhellyé történő kialakítását. A II. világháború alatt a barlangban tartózkodó betegek és orvosok a légúti betegek állapotának jelentős javulását tapasztalták."
A 15 méteres mélységben lévő barlangban a DOTE Gyógyszertani Intézete már 1958-ban végzett levegővizsgálatokat. Eszerint: "a külszíni levegőben lévő kóros anyagok nem mutathatók ki a barlang légterében, és ennek tulajdonítható, hogy az itt tartózkodóknál az asztmás tünetek enyhülése, visszafejlődése". Azóta 1981-ben az Országos Gyógyhelyi- és Gyógyfürdőügyi Igazgatóság (OGYFI) a helyszínt gyógybarlanggá nyilvánította.
A kórház honlapja szerint a barlangterápia során észlelt eredmények közé tartozik, hogy az állandó hőmérsékletű, hűvös, magas páratartalmú levegőn való napi 3-4 óra tartózkodás, az itt végzett légzőtorna és fizikai tréning edző hatású és preventív a későbbi légúti infekciók és hurutos tünetek tekintetében". Ráadásul a "külső légköri levegőhöz képest magasabb széndioxid koncentráció bioklimatológiai szerepe abban nyilvánul meg, hogy növeli a légzés intenzitását és mélységét". A barlangi levegő por-, pollen- és egyéb allergénmentessége pedig az asztmások esetében "csökkenti a rohamok gyakoriságát".
