Tovább élünk, mint valaha, de egyre biztosabb: alapvető korlátokhoz közeledünk, egy bizonyos életkornál tovább ugyanis egyszerűen lehetetlen bárkit is életben tartani – számol be a chicagói Illinois Egyetem kutatásának eredményeiről az ILF Science.
Kétszer annyit élhetünk, mint 200 éve
Két évszázaddal ezelőtt az ember várható élettartama még a leggazdagabb országokban is kevesebb mint fele volt a mainak. A várható élettartam kezdeti látványos növekedése – amely először csak néhány gazdag országban volt jelen – elsősorban a gyermekkori betegségek visszaszorításának volt köszönhető. Azok, akik a 20. század elején elérték a felnőttkort, nem számíthattak arra, hogy sokkal tovább élnek, mint dédszüleik, de sokkal kisebb volt a valószínűsége annak, hogy gyermekeik vagy unokáik előttük halnak meg.
Annak ellenére, hogy a kanyaró és a szamárköhögés visszatérésének teret adtak az oltásellenes kampányok, a különféle egészségügyi intézkedéseknek hála a csecsemőhalandóság még a legszegényebb országokban is csökken. A világ nagy részén azonban a további javulásnak az élet másik végén, a 60 év felettiek körében kell bekövetkeznie. Ám S. Jay Olshansky, a chicagói Illinois Egyetem professzora és társszerzői szerint nem szabad túl sokat várnunk.
Elértük a plafont
Ahogy az orvosi kutatások fókusza a fiatalok betegségeiről a középkorúak és idősek betegségei felé fordult, a 100 évig élők száma drámai mértékben megemelkedett. Olshansky és szerzőtársai azonban megjegyzik, hogy az ilyen jellegű javulások lelassultak a világ azon részein, amelyek először részesültek az előnyökből. Bár a javuló tendencia leginkább a technológiák szélesebb körű elterjedésével következett be, a kutatók szerint
a várható élettartam gyors növekedésének időszaka dokumentáltan véget ért, ennél tovább egyszerűen nem növelhető az emberek élettartama.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenlegi trendek szerint a nők legfeljebb 15 százaléka, illetve a férfiak 5 százaléka éri el a 100 éves kort, legalábbis ebben az évszázadban. Egyúttal úgy vélik, hogy az orvostudomány jövője az idősek életminőségének javításában rejlik, nem pedig abban, hogy egyszerűen csak segítsünk nekik tovább élni.