Akne (pattanás, mitesszer) akkor jön létre, ha a bőrben található faggyúmirigyek kivezető nyílása valamiért eltömődik, és sajnos rendszerint be is gyullad. A probléma leginkább a serdülőket érinti, de felnőttkorban is sokan szenvednek tőle. Mivel szorongás, szégyenérzet, gátlásosság kialakulásához vezethet, fontos, hogy ne becsüljük le a pattanásosság jelentőségét, és igyekezzünk a számunkra legmegfelelőbb terápiás módszereket alkalmazni a tünetek kordában tartása érdekében. De tulajdonképpen milyen az élet aknéval? Érintettek meséltek a bansih.com-nak.
„Úgy érzem, tartozok valahová”
„14 éves koromban kezdett pattanásosodni az arcom. Azt gondoltam, ez a pubertás velejárója, és nem foglalkoztam vele különösebben. Néha feltettem egy-egy szépségmaszkot, de nem igazán használtak. 15-16 évesen aztán súlyosbodott a helyzet, az azonban továbbra sem jutott eszembe, hogy elmenjek egy bőrgyógyászhoz. Helyette egy különböző olajokból álló keverékkel kezeltem a bőröm, mert azt olvastam, jót tesz. Nálam viszont nagyon nem vált be, csak még inkább eltömítette a pórusokat. Ekkor döntöttem el, hogy szakemberhez fordulok” – meséli Megha.
A fiatal lány több bőrgyógyásznál is járt, és számos terápiás módszert kipróbált a gyógyszerektől kezdve a krémekig, mire ki tudta alakítani azt a rutint, ami neki a legjobb. Ennek köszönhetően az állapota is sokat javult. Mint hangsúlyozta, régebben állandóan takargatta az arcát a pattanásai miatt, mert úgy érezte, mindenki a bőrét bámulja – ma már azonban jóval magabiztosabb a külsejét illetően. A közösségi médiában is aktívan jelen van, és mesél a tapasztalatairól: erre egyébként legfőképpen az sarkallta, hogy az „aknés közösségben” nem sok indiai emberrel találkozott, és úgy gondolta, itt a lehetőség, hogy képviselje őket. „Úgy érzem, hogy tartozok valahová” – mondta a sorstársaival való kapcsolatáról.
„Még 30 évesen is vannak pattanásaim”
Meghához hasonlóan La Tarrisnál is korán – 12 évesen – jelentek meg az első pattanások, ekkor kezdte az általános iskola felső tagozatát. A családja nem volt annyira tisztában azzal, hogy mit lehetne kezdeni bőrével, és ő sem aggódott miatta; arra számított, hogy idővel elmúlik. „A nővérem is hasonló gondokkal küzdött, és neki felnőttkorára valóban szép lett az arca. Én azonban már 30 éves vagyok, és még mindig vannak pattanásaim – bár már nem olyan durvák, mint tiniként” – magyarázta a lány, hozzátéve: az édesanyja mindig kinyomkodta az ő és a nővére pattanásait, ennek nyomán sötét hegek is láthatóak az arcán.
La Tarris problémás bőrrel csinálta végig a középiskolát és az azt követő néhány évet is, de saját bevallása szerint se neki, se a szüleinek nem jutott eszébe, hogy bőrgyógyászhoz forduljon. Utálta a pattanásait, az igaz, de – ahogy ő fogalmaz – az önbecsülésére mégsem voltak negatív hatással, nem volt miattuk bizonytalan. A súlya miatt sokkal jobban aggódott. Fiatal felnőttként azonban elkezdett tudatosabban foglalkozni az egészségével, és jobban vigyázni a bőrére. Számtalan terméket kipróbált, hogy lássa, mi válik be, és mi nem. Időközben arra is rájött azonban, hogy a megfelelő készítmények használata nem minden: akne esetén az életmód, illetve a külső tényezők ugyancsak sokat számítanak. „Bizonyos ételek és italok miatt is fellángolhatnak a tüneteim, sőt, az is hatással van a bőröm állapotára, hogy mennyit piszkálom az arcomat. Emellett észrevettem, hogy az évszakok változását szintén megérzi.”
„Túl rövid az élet ahhoz, hogy az arcunkon lévő foltokkal foglalkozzunk”
Egy másik érintett, Emily arról beszélt, hogy a középiskola utolsó évéig tökéletes volt a bőre. Sokszor gondolt arra, milyen szerencsés, hogy míg az összes barátja tele van pattanásokkal, neki egy sincs. Aztán végzősként egyre jobban kipattogzott az arca. Később, a főiskolai stressz, és az, hogy egyre többet piszkálta, nyomkodta a pattanásokat, csak rontott a helyzeten. Amikor elkezdett fogamzásgátlót szedni, sokat javultak a tünetei, de ahogy leállt a tablettával, visszatértek a pattanások, ráadásul sokkal komolyabbak voltak, mint előtte: fájtak, viszkettek és mélyen a bőr alatt helyezkedtek el.
Emily bőrgyógyászhoz fordult, aki helyileg ható krémet és antibiotikumot írt fel. A terápia bevált, de a lány egy idő után kezdte elhanyagolni a bőrét, így ismét vissza kellett térnie a gyógyszerszedésre. A következő hónapok is hasonlóan alakultak: amikor odafigyelt magára, kordában tudta tartani állapotát, amikor pedig nem (és még ráadásként stresszes időszakon is ment keresztül), akkor azt nagyon megszenvedte a bőre. Végül egy munka miatt új városba költözött, ahol új bőrgyógyászhoz került, és a szakemberrel karöltve kialakítottak egy szigorú terápiás protokollt (benne a pontosan összeállított reggeli és esti bőrápolási rutinnal). Bár a pattanásai nem múltak el teljesen, és van néhány heg is az arcán, Emily úgy érzi, sokkal szebb a bőre, mint régen.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, azt üzeni, próbáljanak meg pozitívak maradni, és mindig jusson eszükbe, hogy nincsenek egyedül. „Néha nagyon nehéz megküzdeni mindezzel – főleg, ha azt látjuk, hogy körülöttünk mindenkinek tökéletes a bőre. De ne feledjétek, az önbizalom nehéz műfaj, sokaknak meggyűlik a baja vele. Meg egyébként is: túl rövid az élet ahhoz, hogy olyan jelentéktelen dolgokkal foglalkozzunk, mint az arcunkon lévő foltok” – mondta el.
