Carl Paul Gottfried Linde az észak-bajorországi Berndorfban született egy lutheránus lelkész kilenc gyermeke közül harmadikként, de már Kemptenben nőtt fel. Az öt fiú közül egyedül ő járt középiskolába, a kempteni gimnázium ma az ő nevét viseli. Érdeklődése a mérnöki tanulmányok iránt a város gyapotfonó üzemében tett gyakori látogatásai során ébredt fel benne. Felsőfokú tanulmányait a zürichi politechnikumban kezdte, de három év után, 1864-ben kicsapták, és Zürich kantonból is kiutasították, mert kiállt az igazgató szigora ellen tüntető diáktársai mellett (magán a demonstráción egyébként nem vett részt). Gépészettanára gyakornoki állást szerzett neki egy bajor gyapotüzemben, onnan nemsokára Berlinbe ment, hogy – szintén tanárai ajánlásával – a kor második legnagyobb gőzmozdonygyára, a Borsig vállalat mérnökirodájában dolgozzon tervezőként.
Egy év múlva, 1866-ban vonzóbbnak találta az újonnan alapított müncheni Georg Krauss-féle mozdonygyár megkeresését, ahová a tervezőiroda vezetőjének hívták. Még ugyanabban az évben feleségül vette egy fővárosi ügyész leányát, Helene Grimm-et, akitől később hat gyermeke született. Huszonhat évesen rendkívüli oktatói megbízást kapott a müncheni politechnikumban, a későbbi műegyetemen, ahol harmincévesen a gépészmérnöki tanszék professzorának nevezték ki. Ő hozta létre az intézményben Németország első gépészeti laboratóriumát, ahol mások mellett Rudolf Dieselt, a dízelmotor feltalálóját is oktatta.
Sorban álltak a sörgyárak Linde technológiájáért
Linde karrierje azután ívelt fel, hogy 1871-ben közzétett egy tanulmányt a hűtéstechnikai rendszerek tökéletesítéséről. A mesterséges hűtés általa kidolgozott alapelve az, hogy egy zárt csőrendszerben valamilyen erre megfelelő anyagot különböző nyomással keringetnek. A ciklus során a folyékony halmazállapotú hűtőközeg a hűtőgép belsejében lévő vastag csövekbe kerül, ahol lehűl és elpárolog, miközben hőt von el az élelmiszerektől. Egy kompresszor ezután a hűtőgép hátulján levő csővezetékbe nyomja a gázt, ahol az leadja a felvett hőt, újra cseppfolyóssá válik, majd a folyamat kezdődik elölről.
Az ételeket több száz éven át kutak mélyén, vagy vermekben és pincehelyiségekben elhelyezett jégtáblákkal hűtötték, amelyeket a téli időszakban vágtak ki a befagyott folyókból, tavakból. Az első, gyakorlati célokra még alkalmatlan mesterséges hűtőszerkezet a 18. század közepéről származik. Az ausztrál James Harrison száz évvel később építette meg hatalmas termet hűtő, légkompresszoros hűtőgépét, amelynek üzemeltetése azonban a jég beszerzésének sokszorosába került, igaz Harrison később egy jégkészítő gépet is épített.
A Linde-féle eljárásra óriási igény mutatkozott: alighogy megjelent tanulmánya, Európa legnagyobb sörfőzdéi kezdtek érdeklődni a technológia iránt. Eljárását 1873-ban szabadalmaztatta Bajorországban, és az egyik sörfőzde tulajdonosával közösen el is készíttette az augsburgi gépgyárral a prototípust. Hűtőgépét először a legnagyobb osztrák sörgyár, a Dreher trieszti üzemében alkalmazták 1876-ban, és az több mint 30 évig működött. A továbbfejlesztett típust dimetil-éter helyett már ammóniával üzemeltette, és birodalmi szabadalmat jelentett be rá, kereskedelmi forgalomba ez a változat került.
Nemesi címmel is kitüntették a feltalálót
Mivel találmányát egyre több sörfőzdének és erjesztőüzemnek sikerült eladnia, egyre kevesebb ideje maradt az oktatásra, így 1878-ban megvált professzori állásától. Egy év múlva Wiesbadenben saját tőke nélkül, pusztán szabadalmaira alapozva alapította meg a Linde Hűtőgépek részvénytársaságot, a ma is létező gázipari multicég, a dublini székhelyű Linde Kft. elődjét. A cég terjeszkedésének különösen kedvezett 1883-84 rendkívül enyhe tele , attól kezdve jéggyárakat, sőt, jégpályákat is építettek. Európában 1890-re ezernél is több Linde-hűtő üzemelt, így a feltaláló újra Münchenbe ment, ahol díjazásáról lemondva visszatért a katedrára. 1894-re módszert dolgozott ki a cseppfolyósított levegő nagy mennyiségben történő előállítására, majd megoldotta a folyékony oxigén és nitrogén szétválasztását is, és több gázgyárat épített.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Lindét mérnökegyesületek és akadémiák vették fel tagjaik sorába, díszdoktori címek sorát kapta, 1897-ben kitüntették a Bajor Korona Lovagkeresztje Érdemrenddel, ezzel együtt pedig nemességet is kapott, így neve elé írhatta a von szócskát. A feltaláló ekkoriban már migrénnel és gyomorfájdalmakkal küzdött, ezért 1895-től minden nyarat a bajor hegyekben töltött, még üzleti ügyeit is csak levelezésében intézte. Állapota csak azután javult, hogy hatvanéves korától már nem foglalkozott a napi üzlettel, a cég irányításában a felügyelőbizottság elnökeként vett részt. Önéletrajza 1916-ban jelent meg. Linde 1866-ban nősült meg, házasságából hat gyermek született.
Carl von Linde 92 évesen, 1934. november 16-án halt meg Münchenben, és egy ottani temetőben nyugszik. A motorfejlesztésben és más iparágakban is egyre aktívabb Linde cég üzemei a második világháborúban súlyos károkat szenvedtek, Németország kettéosztásával a cég elvesztette szabadalmai egy részét is. A háború után a Linde viszonylag gyorsan magára talált, ma is az ipari és egészségügyi gázok legnagyobb gyártója a világon, de emellett számtalan területen nyújt szolgáltatásokat. A multinacionális vegyipari vállalatóriás éves értékesítési forgalma tavaly 31 milliárd dollár volt, a Linde Magyarországon is jelen van.
