A brazíliai futballvébén megkezdődött az egyenes kiesési szakasz. Ilyenkor egyetlen meccs dönt a továbbjutásról. Pontosabban: ha a rendes játékidőben nem dől el a mérkőzés, akkor következik a hosszabbítás (kétszer 15 perc). Ha az sem elég, akkor jön az orosz rulett: a tizenegyespárbaj.
De hogy lehet megnyerni egy ilyen párharcot? Van néhány tényező, amely a játékosok pszichológiájára hathat, és így alapja lehet a sikernek. A vébén máris kétszer fordult elő, hogy büntetők döntöttek a továbbjutásról: a házigazda Brazília és a meglepetéscsapat, Costa Rica is tizenegyesekkel jutott be a legjobb nyolc közé a világ egyik legnézettebb sporteseményén.
A német Spiegel Online szerint a kieséses szakaszban minden ötödik meccs büntetőpárbaj nyomán dől el (az idei vébén az első két "kieséses" nap tanúsága szerint minden második mérkőzés ilyen).
Statisztikailag elemezve számos érdekességre bukkanhatunk a tizenegyeslövőknél, így kiszámíthatóbbá válhat a sikerük is. Egy német kutatócsoport, amely pszichológusokból és sporttudományokkal foglalkozó szakértőkből állt, harminc évnyi tapasztalatot összegzett tanulmányában.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Először is számít, hogy ki lövi a büntetőt. Ez talán nem nagy felfedezés, de rögtön kiderül, hogy nem is olyan nyilvánvaló a megoldás. A közönségkedvencek jobb, ha nem lőnek! Túl nagy lehet ugyanis a rájuk nehezedő nyomás. Így nő a kockázata annak, hogy hibáznak. Ugyanakkor feltűnően nagy a sikerrátája azoknak, akik bal lábbal lőnek. Ennek viszont nyilvánvaló az oka: kevés van belőlük, ezért a kapusoknak kevesebb a velük kapcsolatos tapasztalatuk.
Fontos a hideg fej
Még fontosabb a tizenegyesrúgásoknál a fej. Mondhatni: a hideg fej. A büntetőnél 400 milliszekundummal az elrúgás előtt a lövőjátékos még tud reagálni a kapus mozdulataira, vagyis képes a rúgás irányát megváltoztatni. Ugyanakkor a kapusnak még a lövőjátékos labdába érése előtt döntenie kell, hogy merre rugaszkodik el, különben esélye sincs a labdát elkapni (ez utóbbinak fizikai okai vannak, nem pszichológiai: korábbi cikkek, tanulmányok is rámutattak arra, hogy egyszerűen nem érne oda a szélre tartó labdákhoz a kapus, ha nem döntene időben az irányról).
Ezek tehát a legfontosabb "kemény" statisztikai adatok, amelyek mögött valós fiziológiai, fizikai folyamatok állnak. Ám vannak olyan tényezők, amelyek szintén befolyásolják a tizenegyeseket. Még a mez színe is ilyen a pszichológusok szerint. A kutatók ezért javasolnak vörös színt, mert az az agresszió színe. Így például kimutatták, hogy a küzdősportokban a piros színű trikóban lévők többször győznek, mint a kékbe öltözöttek. De a pirosban játszó angol első ligás focicsapatok is többször nyernek az otthoni meccseiken, s maguk a kapusok is kisebbre tették az esélyeiket - egy körkérdés tanúsága szerint -, ha az ellenfél vörösben játszik.
Kell a szemkontaktus!
A focisták mentális állapota szintén fontos. Itt viszont a közönség szerepe értékelődik fel: még a jóindulatú, biztató szándékú bekiabálások is megzavarhatják a lövőjátékost. Így például a "Ne rúgd mellé!" vagy a "Ne hagyj esélyt!" sokszor megzavarják a tizenegyesrúgót.
A labdarúgó magabiztos fellépése legalább ilyen fontos. Ennek okait a tanulmány egyik szerzője, a sporttudományokkal foglalkozó Daniel Memmert, a világhírű Kölni Sportfőiskola intézetvezetője Anglia negatív példáján igazolja. "Az angol csapat mindig is gyengébb volt a büntetőrúgásoknál. A kollégák megvizsgálták a jelenséget, és két dologra jöttek rá. Az egyik az volt, hogy az angol büntetőrúgók, amikor lerakták a labdát a tizenegyespontra, hátat fordítottak a kapusnak, és fürgén a kiindulópontjukhoz mentek. Amikor a bíró belefújt a sípjába, sietve nekifutottak a lövésnek."
Ez azonban Memmert szerint tipikus menekülési viselkedés. Az angolok kerülték a szemkontaktust az ellenféllel, és a dolgot a lehető leggyorsabban maguk mögött akarták tudni. Ezt a kapusok is észreveszik, ami bennük viszont önbizalmat gerjeszt. Egy felmérést is végeztek ennek tanúságai alapján: az efféle viselkedést követően a labda gyakrabban ment mellé, mint kapura.
Fontos eközben, hogy a mellét kidagassza: ez erőt és magabiztosságot mutat. A kapusnak ezzel azt üzeni, "szereti ezt a helyzetet", és megbirkózik vele. A bíró sípszava után pedig jobb, ha hármat számol a játékos, és csak azután fut neki.
Ha betalált a focista, még az is fontos, hogy megünnepelje azt. Ez nem önimádat kérdése, hanem elbizonytalanítja az ellenfelet. Kimutatták, hogy sikeres büntető után, amikor megünnepli magát a játékos, a másik csapat gyakrabban hagyja ki a következő tizenegyest.
A kapusnak is vannak pszichológiai fegyverei: a kezét a magasba emeli a rúgás előtt, amivel nagyobbnak mutatja magát. Körülbelül két arasznyival a kapu közepétől jobbra vagy balra eltolódva érdemes beállnia a hálóőrnek, mert ezzel az egyik oldalt nagyobbnak mutatja. A lövőjátékosok ilyenkor 80 százalékban arra lőnek, amelyik oldalt a kapus felkínálja nekik. S mint már említettük: a kapusnak jó tudnia, sejtenie, hogy merre megy a labda, mert különben nincs esélye a védésre. A lövők pedig utólag arra emlékeznek csak, hogy a kapus nem a középen állt, azért lőttek a kapu "üresebb" felébe.
Hogy a német sporttudósok nem a levegőbe beszélnek , azt egyetlen statisztika mutatja a napnál fényesebben: 1982 óta sem Európa-, sem pedig világbajnokságon nem hagytak ki tizenegyest a válogatott játékosai.
Ez is érdekelhet
