A New York-i Rochester Egyetem és a tennessee-i Vanderbilt Egyetem kutatói azt állítják, eredményeik arra utalnak, hogy a látásnak nevezett jelenségnek ugyanannyi köze van az agyhoz, mint a szemhez.
Duje Tadin, és Randolph Blake kutatók elmondták, először 2005-ben fedezték fel, hogy sötétben is látják a saját kezük mozgását. A szaklapban közzétett friss kutatás legnagyobb kihívását azonban az jelentette, hogy olyan kísérletet dolgozzanak ki, amivel objektív módon lehet mérni egy szubjektív észlelést. Kísérletükhöz 129 olyan embert választottak, kik mindennapjaikban megtapasztalják az érzékek keveredését. Az ilyen embereket nevezik szinesztétának. Ez azt jelenti, hogy például színeket látnak , miközben zenét hallgatnak, vagy hangok hallása kor ízeket éreznek. A kísérlet egyik felében olyan kendővel kötötték be a résztvevők szemét, amelyeken látszólag lyukak voltak. Az alanyoknak azt mondták, hogy alacsony fényviszonyok között fognak mozgást látni. A kísérlet másik részében ugyanezek a személyek lyukak nélküli kendőt viseltek a szemükön, így azt gondolták, hogy semmit sem fognak látni.
A kutatók azonban valójában mindkét kísérleti szakaszban olyan kendőket használtak, amelyeket teljesen kizárták a fényt. Azért hitették el a résztvevőkkel, hogy az első kendő lyukacsos, hogy hamis elvárásaik legyenek, és ténylegesen arról számoljanak be, amit látnak a kísérlet során. A kísérletben az egyik kutató a kezében integetett a bekötözött szemű résztvevők előtt, és a résztvevőket is megkérték, hogy lengessék a kezüket a kendőjük előtt. Az alanyok szemmozgását számítógépes szemmozgáskövetővel monitorozták teljes sötétségben, hogy kiderítsék, az alanyok beszámolnak-e arról, hogy látják a kezüket.
Az eredmények alapján az derült ki, hogy a résztvevők körülbelül 50 százaléka látta következetesen a saját kézmozgását, a bennük keltett hamis várakozások ellenére. Amikor azonban a kutató lengette a kezét a szemük előtt, az alanyok azt állították, hogy nem láttak mozgást. A szakértők szerint ez az „önmozgás” jelentőségét hangsúlyozza a szóban forgó vizuális folyamatban.
Az egyik szinesztéta 95 százalékos pontossággal tudta követni a kézmozgását sötétben, ami azt jelenti, hogy majdnem ugyanolyan jól látta a kezét koromsötétben, mint nappali fényben. Az eredmények alapján a kutatók úgy vélik, a szinesztéziával fennálló összefüggés arra utal, hogy az önmozgás látásának képessége az érzékek közötti idegi összeköttetésekkel állhat összefüggésben.
Legjobban: